…lehetne. A Facebook és a Google (illetve mostanában már sokkal kisebb részben az iWiW) világ- és kapcsolatiháló-uralmi törekvéseiről minden nap hallani, arról kevésbé viszont, hogy van egy olyan szolgáltatás, amin mindenki jelen van az egyetemről, s kissé tákolt felületének ellenére viszonylag erőfeszítés nélkül használ kapcsolattartásra, naptárnak, tudásbázisnak, meg még egy csomó probléma megoldására. És még mennyi mindenre lehetne, ha nem lenne légmentesen elzárva mind a web többi részétől, mind a felhasználói online (és okostelefonokkal alwaysonosított) életétől. Csak annyira lenne szükség, hogy a készítői és az üzemeltetői rájöjjenek. Vagy legalább lehetőséget adjanak arra, hogy ezirányba fejlődjön.
Rég nem írtam arról, miket bütyköltem mostanában. Ma két apró, de érdekes mütyürt szeretnék bemutatni, az egyiket már rég befejeztem, kipróbálhatod és használhatod; a másik is megy elvileg, minusz egy levadászhatatlan showstopper hiba, ami miatt csak screenshotokon tudom megmutatni. De az is megy becsszóra, semmi mockuposkodás meg bullshit.
- Órarender. Ennek mindjárt megint lesz értelme, de még a félév elején, órafelvételkor raktam össze. Évek óta fájt, hogy a kurzusok felvétele után generálható órarend egy buta kis táblázat, amit aztán írhatok át újra kézzel a naptárprogramomba, ha nem akarom azt egy szerencsétlen ívpapírra nyomtatni. Első igazi AppEngine-es próbálkozásként néhányleültömben írtam egy átalakítót, ami a lementett órarend html-fájlból standard mezei iCalendart csinál, amit aztán lementhetsz a naptárprogramodba, vagy egy kattintással beimportálhatod a Google Calendarba. Kilencvensok százalék pontosan működik, máris spóroltam neked tizenöt percet.
Cyrano. Persze, hogy a menőbb cuccot nem tudod kipróbálni. Egy csoptársas sörözésen merült fel az ötlet, a usecase pofonegyszerű és gyaníthatóan minden egyetemista számára ismerős: ül az előadáson egy szimpatikus lány(/fiú), sőt esetleg több órára is együtt jártok, de sose merül fel az alkalom, hogy egyáltalán bemutatkozzatok. Nevét nem tudod, csak hogy barna hajú, a kurzusra járók névsorát átnézni így lehetetlen kihívás. Itt jön be a Cyrano, ami összemashupolja a közös kurzusaitok névsorát az iWiWről kikeresett képekkel, ahonnan már szűrni tudod, hogy hány éves, honnan származó, milyen becenevű és milyen kapcsolati címkés tűt keresel a szénakazalban. Innen már csak egy kattintás az üzenetküldés, az összeismerkedés meg minden, a hosszúorrú barát a háttérben megoldja a feladat nehezét.
Egyetlen gond van vele: valami teljesen érthetetlen okból rajtam kívül senki más nem tud bejelentkezni az oldalon keresztül az ETR-be. Sajnos mivel az ETR semmilyen nyilvános API-val nem rendelkezik, nekem kellett összegyúrnom egy botot, ami a háttérban belépeget, letölti a megfelelő oldalakat, majd kilép. Ez tök jól is ment egy ideig, aztán vagy én rontottam el valamit, vagy rájöttek a turpisságomra és valahogy kitiltottak. Mindenesetre most ott tartunk, hogy hoztam is meg nem is, működik is meg nem is. Igazán nem tudom, hogy tudnám debugolni, úgyhogy inkább levonom a tanulságokat és lezárom a projektet. A kódot — mivel nagyon érzékeny adatokat mozgat — ópenszószolni akartam, hogy lehessen átvizsgálni ha csalnék, de így viszont már nem sok értelme van. Nevezzük proof of conceptnek.
Mert a tanulságok levonandóak. Ha lenne egy tisztességes API, nagyon remek dolgokkal lehetne kitoldani az egyetemi tanulmányi rendszereket, a fenti két cucc tényleg csak a felszínt kapargatja. Most például nagyon kéne egy vizsganaptár-optimalizáló tool, nemsokára pedig minden vágyam egy órarendösszerakós/szemináriumkimazsolázós app. Meg évszaktól függetlenül valami, ami rendet tesz az ETR üzenetek között. Meg… szóval csomó mindent lehetne, ez egy fontos és kikerülhetetlen platform.
Szóval tessék, ennyit arról, hogy I NEVER FINISH ANYTH
