Author Archive for Gábor

Jó estét, késő esti adásunkat hallják

…hosszú kihagyás után.

Kérem húzzák be a függönyt, csak a kis olvasólámpát hagyják égve asztalon. Ma este az orosz nyelvű kultúrában mélyebben gyökerező kollégák segítségéval kis kirándulást teszünk a kortárs orosz nyelvű könnyűzene területére. Csak úgy.

Elsőnként tekintsük meg a német és hollywoodi misztikum örökös vágyódásást az orosz főváros felé.

Tovább haladva a történelmi vonalon, az orosz államiság — tatár kánság (Timur Lenk) kettősség feldolgozásában segít Szerjozsa, az orosz rapper.

Végül egy olyan szám, amivel pörölyként szétzúzhatjuk az egész Fásy András-Bangó Margit-stb. virtcsaftot: Peter (Pjotr?) Nalics, az MS Painttel színezett klippel turnéző szívtipró.

(na jó, utóbbi sanszos, hogy valamiféle gunyoros remake-je lehet a korszak divatos tánczenéjének, márcsak a szándékoltan béna angolság és a http://peternalitch.ru/ oldalon található gondosan ápolt borostájú, garbós fiatalember miatt is)Leveleiket az 1088 Budapest Bródy Sándor utca 5-7. címre küldjék, a borítékra ne felejtsék ráírni…

Jó film, én is seedelem

„Ha elegem volt a főnökeimből és beosztottaimból, hazamentem és ezt néztem.” (Sz., egykori tanárom, és még egykoribb kormányszerv-főosztályvezető)

Ennél persze magasabb beosztású bürokraták is szeretik sorozatot, de nem csak ezért jó.


figyeld azt a kövéret ott hátul!

  • Hanem mert vicces, és nem merül el a „kortárs valóság éles szemű és nyelvű megfigyelésében és kritizálásában” (bár néha érinti az angol humor azon rétegét, amikor az a vicces, hogy sok ember egy kis vasúti hálófülkébe tömörül, és persze a legkésőbb a legkövérebb jön, aki persze a legerőszakosabb is; ld. mellékelt kép)
  • Rémisztő szemüvegkereteket, zakókat, nyakkendőmintákat, haj- és arcszőr (legfőképpen barkó-) viseleteket tekinthetünk meg (ld. mellékelt kép).
  • Élvezhetjük a megkapóan szép hivatali angolságot, gyorsbeszédű színészek elődasábán. (erről sajnos nem szól a kép)

Csak mert szerettük (szeretjük)

Szomorúan vesszük tudomásul Magyarország legjobb kacatpop-zenekarának, az Amorf Ördögöknek a feloszlását. Utolsó ajándékként pár koncertfelvétel.

(ki akartam játszani az amorf—amortizálódik szóviccet, mondjuk úgy, hogy az "Amorf Ördögök végleg leamortizálódtak", így, kiemelve a vicces részeket, de eltekintek tőle. Jobb is.)

64k…

…ought to be enough for everyone.

Kicsit sok lett, maradhat?
UPD: valóban, az idézet 640k-ról szólt, mentségemre legyen mondva, hogy GoogleFightban az arány 42 800/196 000. (de azért az óriásfájl még ennél kisebb:))

A mai lecke a maces szoftvergyártás filozófiájából

Munkám során sokat kell nyomtatnom, fénymásolnom. Szóval tényleg elég sok, nehezen beszerezhető dolgot kell sokszorosítanom, és egy idő után elegem lett az állandóan elromló-beakadó fénymásolóból, a minden nyomtatóhoz más logikájú beállítópanelekből és a fénymásolósnénikből, akik a Magyarországon körülbelül egy példányban meglévő, kölcsönkapott könyv (igaz, fénymásolt) példányából pont a legfontosabb lapokat vesztik el("áá, nálunk biztos nincs, eltettük volna ide ebbe a kis dobozba").

Az ilyen problémákat megoldani hivatott a Cheap Impostor (meg persze a drágább kiadványszerkesztők Page Impositon része). Szépen összerendezi a PDF-ből az oldalakat, egy lapra többet, oldal és kötésbeni margó beállítása stb., alapból azonban az advanced funkciók nem érhetők el. Kíváncsi voltam, mit tud, kerestem hozzá egy sorozatszámot (persze csak kipróbálásra), el is fogadta a v1.0-es számát a v2.61-es, újraindításkor azonban ez fogad:

Mindent tud rólad


Szíven ütött a dolog. Ha megtanulok könyvet kötni, ígérem, megveszem…

RTFM

avagy miért ne vegyük meg az első utunkba kerülő boltban a (lézer)nyomatóhoz a festékkazettát, és miért töltsünk el előbb pár percet a dokumentáció böngészésvél? Mert megtudhajtuk, hogy ha a patron kezd kifogyni, és csúnya világos csíkok tűnnek fel a nyomaton, akkor érdemes kivenni, és "óvatosan megrázni ötször-hatszor a festék eloszlatása érdekében". A dolog csodálatos módon működik, remélhetőleg jó sokáig: ma is okosabbak lettünk valamivel.

"Milyen leleményes a mi népünk"-kategóriában tanulságos olvasmány az RTFM-szinonímák listája.

Heti jófejség

Megmutattam kispajtásaimnak, hogy hogyan lehet a jstor-t használni egyetemen kívül, amihez csak egy ravasznak nem is nevezhető lépés kellett: belőni egy VPN-t az egyetemi-könyvtári hálozathoz, és ezen keresztül aztán csoroghat lefelé a szakmaiság (és ilyen gyorsasággal nőhet a társadalmi tőkém).
Az ügynek két tanulsága volt:


  1. A (lenkenénis-)filozofikusabb: az emberek (incl. me) hajlamosabbak panaszkodni és sóhajtozni ahelyett, hogy utánanéznének a dolognak. Sokan jártak könyvtárba-Sóházba, hogy ott cikkeket válogassanak, feltegyék gmailre, és otthon kinyomtassák, holott a könyvtár honlapján már régóta fenn van ez a körbedrótozási metódus, és én is csak véletlenül bukkantam rá.

  2. Az almás-gyakorlatiasabb: új válságkezelési stratégiám van: ha valami nem működik, húzzuk le a semmibe (az obligát képregény-füstfelhő kíséretében eltűnik) és csináljunk helyette újat. Nekem háromnegyed órai kemény munka után sikerült így (és csak így) átállítani L2TP kapcsolatot PPTP-re (amit valamiért azóta sem ment el rendesen).


Ja meg regeltem Twitterbe: az eredmény elkeserítő — az első napi lelkesedés után a második nap már mutatkoznak a lustulás jelei. Ezért nem lettem sosem sorozatfüggő: egyszerűen elfelejtettem leülni rendszeresen mindennap a tv elé…

9.1

Az én listám, szigorúan alfabetikus sorrendben.


  • Bradbury, Malcolm: Rates of Exchange (hogyan látta reménytelenül szürkének és reménytelenül izgalmasnak szocialista hazánkat egy félszeg British Councilos arc — mondjuk — 30 évvel ezelőtt?)

  • Houellebecq, Michel: A csúcson (francia minisztériumi középkáder mint thai szextúrák szervezőjeként fut be, de az öröm nem tart soká. Erős depresszív hatás)

  • Huxley, Aldous: Szép új világ (nehezen olvasható, nehezen feledhető, és kész)

  • Orwell, George: 1984 (bár igyekeztem kikerülni, hogy bloggertárssal túl sok könyvben megegyezzünk, alapkönyv: félelmetes hangulati erő, a Goldstein-tanulmány logikáján még mindig keresem a rést)

  • Parkinson, Cyril N.: Parkinson törvénye (a sokat idézett megfigyelésgyűjtemény a bürokrácia természetrajzáról, szemléletformáló)

  • Pelevin, Viktor: Generation P (hasonlóképp ez sem omittálható, nem lehetett kikerülni ezt az ultimate posztmodernzsebkönyvet)

  • Updike, John: Így látja Roger (az általam soha meg nem szeretett Nyúl-regényfolyamra hajazó helyszín és szereplők, kis- és középpolgári teológia és filozófia. a Reagen-korszakban)

  • Zola, Emile: A hajsza (valahogy ma nem divat Zolát olvasni — emlékszem, mennyit kellett kuncsorognom és várnom egy-két kötetre a könyvtárban —, általában kicsit hosszú, néhol bosszantóan didaktikus, de itt sikerül ezeket meghaladnia, és egy meggyőző erejő tablót alkotni a XIX. századi nagyvilági társaság életéről)

  • amit éppen olvasok (most Statiszika közgazdászoknak?)


Persze ilyenkor rájön az ember, hogy olyan nincs, hogy Ecót kihagyja, és illene betenni valamit Hessétől, és hogy milyen már, hogy nincs egyetlen magyar se köztük, holott ugye igencsak… Tanulság: a kilenc könyv mindig csak egy adott időpillantra jellemző.

Ki legyen a következő? Bázisdemokrácia van: aki szeretné, írja/kommentelje be. (reménytelen kikerülése annak a ténynek, hogy már nemigen maradt meghívnivaló ember) 

Beeb-beeb

Most, hogy a kicsit félrecsúszott nyakkendőjő Vágó István Fekete Pákót próbálja rávezetni, hol is tanított Husz János (Fekete Pákó csak bekerült ABCD-vel, ahogy Z. tegnap este olyan előrelátóan megjósolta), talán nem haszontalan, ha egy kicsit kitekintünk a nagy és meghatározó és kikerülhetetlen BBC-re.

Eleve fel kell hogy tűnjön: nem lehet közönséges az a társaság, aminek az (egyik) székházára a szobrász-tipográfus Eric Gill készíti Prospero és Ariel szobrát,és ahonnan az általunk rendkívül kedvelt Mornington Crescent c. játékot sugározzák. Új szerzeményünk a hasonlóan addiktív Time Trumpet mockumentary-sorozat, ami hat szerény kis epizódjában a lehető leghígabb infotainment formájában meséli el, hogyan néznek vissza az angolok kétezerharmincvalahányban az elmúlt (ha már kerekítünk) huszonakárhány évre.

Ami megdöbbentő, az az ötletek ereje, nyersesége (de szép szó is ez), de pimaszsága. Csak itt árulják a hasas, őszes szakállú Jamie Oliver klónozött húsát mélyfagyasztva, zacskókba kiporciózva, itt rohanja le a Tesco Dániát önkicsomagoló áruházakkal, és itt akasztja fel magát egy helyiérdekű celebcsapattal való beszélgetés közben az egyik riporter, aki nem ért egyet azzal, hogy a bemondókollégiá rendszeresen részegen járnak munkába. Ami annál is inkább meglepő, mivel a BBC ugye közszolgálati adó (illetve azok összessége), aminek nemes célkitűzése a tájékoztatás, oktatás, szórakoztatás az egész ország számára, és lám, ezzel nem összeférhetetlen, ha éppen egy gorillának öltözött rádiós műsorvezetőt erőszakolnak meg, és nem pedig kellemesen semmitmondó, túlzselézett hajú és/vagy öreges táncdalénekes vezet szörnyű zakókban esztrádműsorokat. (jó, persze a BBC-nek is voltak érdekes húzásai, mint amikor az Open University adásaiban már-már diszkriminatívan túlzó módon egyetemitanár-egyenruhába bújtatott professzorok magyarázták a középiskolai anyagot — kora hajnalban, amikor a tv előtt csak a kocsmákból jópár pint után hazatérő, fotelbe lezuhanó lakosság ült).

Persze nem akarom elvenni senkinek sem a társadalomkritikai vonallal: nekünk jópár poén után okozott gondot a levegővétel ("aki először megszólal, seggfej!"), csak óvatosan, ne túl sokat egyszerre, mert megunod! 

Madeleine

Gyerekkorom ízei újra itt vannak: a Dianás cukorka 149 Ft a Plusban!




Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary
Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary