The Bergengotian

Pár nappal ezelőtt lejátszottunk egy Gazdálkodj okosan!-partit húgommal (persze ő nyert). Mivel régen nem játszottam, jópár dolog ha nem is újdonságként hatott, de azért okozott egy-két meglepetést.

Először is most vettem igazán észre, milyen mókásan explicit a játék nevelő szándéka, néha még a gazdasági racionalitást is felülírva (elvégezzük az elsősegélynyújtó tanfolyamot, és kapunk ötszáz forintot). Jutalmazzák azt, aki rendszeresen tornázik reggel (lépj előre három mezőt!), elsősegélytanfolyamra jár (ld. fent), a kisgyereket nem engedi szabálytalanul átkelni az úttesten (lépj a kettes mezőre!), nem dohányzik, szemetel (ellenkező esetben száz ill. ötven forint büntetés). A direkt szankcionáláson kívül bekerültek a játékba enyhébben, szép szóval, türelemmel nevelő részek is, amiket a játék hevében persze senki sem figyel ("Sorold fel, a KRESZ szerint mik a kötelező tartozékai egy kerékpárnak! Ha jól tudod, dobhatsz még egyszer!"). Az okító szándékot — ahogy általában — itt is túlzásba viszik: a játszó gyermekeket olyanokkal zaklatják, hogy "Nem elég a szabályt tudni, a szabálytalankodót vissza is kell tartani" (ezen mintegy 3-4 percet nevettünk folyamatosan) meg hogy "Zárd el jól a csapot, ne folyjon feleslegesen" (az utóbbi annál is viccesebb, mivel ez az összes felirat a mezőn. Sokáig nagy gondot okozott nekem, hogy vajon mi lenne itt a feladat, amiért a játékkészítő bácsik rárajzolták a csöpögő rézcsapot a táblára. Kezdetben azt gondoltam, hogy ki kell menni, ellenőrizni, nem maradt-e nyitva a fürdőben a csap.)

A következő figyelmreméltő dolog (amire csak játék közben jöttem rá), hogy tulajdonképpen nem is rossz Gazdálkodj okosan!-os szereplőnek lenni: alapvetően semmilyen negatív dolog nem történhet velünk, persze, leéghet a lakásunk, de az Állami Biztosító (ha kötöttünk fillérekért biztosítást, és az előrelátó ember ugyebár köt) azonnal megtéríti a tűzben elpusztult berendezés értékét (és nem ám valami könyv szerinti, ilyen-olyan kulcsokkal leírt értéket, hanem annyit, amiért a legközelebbi Általános Áruházban megvehetjük ugyanazt újonnan), persze, néha kell élelmiszert venni, színházba, moziba, vidámparkba, múzeumba járni, ami mind viszi a pénzt, de ha nem csinálunk semmit, és sodortatjuk magunkat az eseményekkel, akkor előbb-utóbb összespórolunk annyi pénzt, ami elég egy OTP-kölcsön önrészére, szobabútorra, könyvutalványra (ami egyébként a játék egyik, ha nem a legnehezebben teljesíthető objective-je — utalás a korban számában is limitált értelmiségre?:)), tulajdonképpen lehetetlen eladósodni, és általában: ha szorgalmasan rójuk a köröket a Nagybetűs Élet Társasjátékának Nagy Tábláján, akkor garantált, hogy előbb-utóbb beérkezünk, a verseny csak azon van, ki mikor éri el az áhított kétszobás, bebútorozott lakást (ja, és a G.o.-ban nincs se nyaraló, se kocsi:))

Mint általában mindent, már ezt is megírták nálam régebben és jobban. Azért hogy ne legyek annyira szomorú, a végére egy link: képek az eredeti Gazdálkodj okosan!-ból, ha valakinek egy későbbi verzió van meg