Author Archive for Körtesi Gáspár

Pidzsin

Még múlt nyár végén mentünk el Szilviával a CEU-könyvtár selejtezésére, leginkább szafarizni, de titkon remélve hogy valami hasznosat is össze tudunk guberálni. Füligvigyorral jártuk végig a fölöslegesebbnél fölöslegesebb könyvekkel megtöltött polcokat kupacokat, újságoltuk a lehetetlenebbnél lehetetlenebb című könyveket és füzeteket (információs füzet a szovjet kollektív szerződésről, orosz-angol metallurgiai szakszótár, Fehér Ház telefonkönyve az első Bush-korszakból, káeurópai polit folyóiratok katalógusainak katalógusai, MEM változatos nyelveken, ilyesmik), jolly good fun. Itt gyűjtöttem be a Dewey Decimal Classification-t leíró könyvet, ami most a pakoláskor került elő. Mivel hatalmas és otromba és nehéz, nem szeretném hazacuccolni, Klogos Danira hagyományozom de ha már így, megér egy poszt.

És még nem is az a része, hogy ugye a Dewey-féle rendszerből eredeztethető a mi könyvtárainkban használt Egyetemes Tizedes Osztályozás, bár kétségkívül emiatt csillant meg a szemem, amikor megláttam az egyik stóc tetején. Órákig lapoztam már csak azért a könyvet, hogy megtudjam, hogyan gondolta hogy lehet a Világ Összes Tudását számok szerint egyértelműen osztályozni, hogy a rabszolgák a 331.582-be kerüljenek a kör négyszögesítése pedig az 513.92-be. Mindig viccesek mindenre odafigyelés látszatát keltő szőrszálhasogatások, de belelapozva valami egészen furcsára lettem figyelmes: Melvil Dewey valami iszonyat otromba pidzsinséggel megírt előszavára. Persze, helyesírás meg közmegegyezés meg minden, de azért édes anyanyelvünk:

Orijin and growth The plan of this Clasification and Index was developt erly in 1873, the result of long study of library economy as found in hundreds of books and pamflets, and in over 50 personal visits to libraries. This study convist me that usefulness of libraries myt be greatly increast without aded expense. Only a fraction of the servis posibl cud be got from them without clasification, catalogs, indexes and other aids, to tel librarians and readers what they containd on any givn subject; yet, by methods then uzed, this cud be dun satisfactorily only at a cost so great as to be prohibitiv to all but a few welthy libraries.

…és így tovább. Nem akartam elhinni hogy ennyire nem volt pénz lektorra, hogy a bácsika ennyre nem tudott angolul, ezért inkább hónom alá csaptam a katalógust, és hazaérve a végére jártam a történetnek.

Mint kiderült, Melvil Dewey, született Melville Louis Kossuth Dewey, jól tudott angolul, éppen csak egy kudarcba fulladt nyelvújítás vezéralakja volt. Ilyen névvel nem is csodálom, hogy kiejtés szerint leírt nyelvvé akarta átalakítani az angolt. Simpler spelin, könnyen tanítható, nehezen elrontható, miért is ne? Egy része ennek még meg is honosodott: az amerikai-angol catalog az angol-angol catalogue-hoz képest, de a nagyja elbukott. A saját nevét is leegyszerűsítette Melvil Dui-ra, de aztán kiegyezett egy Melvil Dewey-ban, miután a Dui-s változatot a bankja valamiért nem fogadta el.

Ha engem Melville Louis Kossuth Dewey-nak kereszteltek volna vagy valami hasonló szörnyűségnek, én is nyelvi reformba kezdenék. Legyen ez tanulság mindenkinek, aki Dzsenifernek nevezi el lányát.

A zenekar, amiből az Internet kinőtte magát

(nagyon durva csúsztatással persze) az 1965-ben a Bay Areában megalakult Grateful Dead. Az idő és a hely is fontos. Hippirokkot játszanak:


Discover Grateful Dead!

A Grateful Dead csomó dolog miatt érdekes, itt most nem csak arra gondolok, hogy a turnébuszokban a zene ki volt vezetve az útra, a motorzaj pedig be a kocsiba [citation needed, Kelt], sokkal inkább a rajongókkal való kapcsolatára. A deadhead-ek koncertről koncertre követték a zenekart, a zenekar engedélyével, sőt, bíztatásával a koncerteket felvették a kazetta akkori hightech megfelelőjével, gondolom szalagra, ezt egymás között csereberélték. Teljesen kettőpontnullás word of mouth módszerrel terjedt a zenekar hírneve. Ahogy nőtt a jelentősége, hamar megjelentek a zenekar köré szerveződő zine-ek (kb szamizdat újságok a cenzúra néélkül, csak lowtech terjesztés, megintcsak Bay Area ellenkulturális hagyomány), a leghíresebb a máig létező (Dead) Relix, a csoport egyre szorosabb közösséggé vált.

És itt jön be a képbe a Whole Earth Catalog, és annak utódja, a WELL (Whole Earth eLectronic Link). A Whole Earth Catalog egy évente kiadott hippi-Enciklopédia slash Kalendárium volt a hatvanas évek végén-hetvenes évek elején, benne minden jóval, az ellenkultúra teljes tudáskészletével. A valódi hozzáadott értéket az olvasói levelek képviselték, amiket évről évre visszacsatornáztak a halottfa lapjai közé. Nem került még a kezembe Whole Earth Catalog, ha van valakinek, szóljon! Kis ugrás, aztán a technológia segítségével a WELL formájában éledt újra, ekkor már a közös tudás felhalmozását nem enciklopédia-formában, hanem fórumszerűen (ok, BBS-ben) képzelték el. Olyasmi tulajdonképpen, mint a HIX. Vagy az Internetto/Index Törzsasztal, csak polgári néven.

A WELL a kritikus felhasználói tömeget a deadheadek beköltözésével érte el. A zenekar forgatókönyvírója volt John Perry Barlow, aki később a WELL-re írta a Declaration of Independence of Cyberspace-t (magyarul itt), amiből aztán kinőtt az Electronic Frontier Foundation. Meg itt született a Wired. Meg itt „nőtt fel” és a WELL-ből írta Virtuális közösségek c. nagy jelentőségű könyvét Howard Rheingold (aki aztán a Whole Earth Catalog milleniumi emlékkiadását is szerkeszti). A nyolcvanas-kilencvenes években aki valaha is tett valamit az amerikai digitális kultúráért, az tag volt…

Összecsapott és csapongó ez a bejegyzés, gondolom részben pontatlan is. Nagyon látszik, hogy az elején vagyok még a digitális ásatásnak, de talán érdemes folytatni. Lassan indul a Cyberculture.hu is, már csak össze kéne drótozni.

Azon gondolkodom, hogy a nyáron befizetek a WELL-re. $10 az első három hónap havidíja, és ehhez már telnet hozzáférés is jár. Mégiscsak könnyebben elérhető cél, mint osztálykirándulást szervezni a Bay Areába, meg akkor már SXSW-re is…

You wait. Time passes.

Egyszer régen meg kellett várnom Mártont, amíg hegedűórája volt. Annyira nem tudtam magammal mit kezdeni, hogy a tőle elkért Silmarilliont kezdtem el olvasni, ami talán még unalmasabb, mintha inkább a falon a repedéseket számoltam volna. Ma a könyvtárban sokadszorra éreztem magam így.

Hashmark

Egyik se ér meg egy bejegyzést, de ilyeneken gondolkoztam mostanában amikor már elegem volt mindenből (vizsgára tanulásból meg pláne). Kicsi omnibusz bejegyzésünk következik, az ilyet illik dőlten írni és címet is alig adni neki

Iróniakettőpontnulla

(ezért vicces)

Analóg óra

Miért szeretik a felhasználók, ha a képernyő valamelyik sarkában található, évtizede standard, helyet alig foglaló és kényelmesen leolvasható digit óra mellett rakhatnak az asztalukra egy „analóg” órát is? (Lásd: gyakorlatilag összes Dashboard/Sidebar/widgetmegjelenítőrendszer kezdőkészlete) Nagyon nem értem.

Suta bejegyzés lett. Van egyéb is, de most csak ennyit írok belőle, beosztom ínségesebb időkre. Addig is tessék hümmögni.

Hacker vs Hacker

A hackerkultúra szerves részét képezi (értsd: gyakorlatilag ez a legkönnyebben, még a Mac vs. PC vitáknál is könnyebben felmelegíthető instant-flame) a hacker definíciója, a hacker és hacker közötti különbség. It’ll all make sense in a minute, de kívülállók számára ez az igazi van-e sapkád kérdés, hogy mikor melyik definíció szerint kell értelmezni.

Alapvetően két lólépésben egymáshoz kapcsolódó fogalomról van szó, illetve ezek szintéziséről, ebből szituációtól függően illik csak az egyiket figyelembe venni:

gonosz haxxor tipikus filmtéma, ahogy rendszereket tör fel, jegeket olvaszt meg, hitelkártyaszámokkal kereskedik, reggelire gyerekeket és még náluk is védtelenebb windowsos dobozokat eszik tucatszámra. L33tül folyékonyan beszélő kiberbetyár.
  • szakállas hacker csak azt szeretné, hogy te is csatlakozz és oszd meg a szoftvert, hogy szabad legyél, a technoutópiát a közös problémamegoldással el lehet érni. Ha nem rendszerek bütykölésből él meg, akkor még valószínűleg azért tanul, hogy egyszer majd, ha neki is elég nagy szakálla lesz, ezzel foglalkozhasson. Nem olyan jó filmtéma, maximum nagyjából nézhetetlen infóhippi dokufilmekben bukkan fel… (a szakáll természetesen főleg, de nem csak Stallmanra utal)
  • Beszélhetünk ezen túl persze fekete- és fehérkalapos hackerekről (ez a gonoszhaxxor archetípusnak azt a két fajtáját jelöli, aki rendszereket tör fel gonoszságból (fekete) és aki cégek megbízásából (ő a biztonságtechnikus, fehér kalapban), vagy a szakállas hackerek különös világnézetéről (a hét pontja nekem is kint van az ajtómon).

    Most éppen Márk Edina sétált bele a csapdába, ezt aztán például az Andreigroundon szedték szét. Vicces, hogy úgy tűnik, direkt, az ellenség megtévesztése érdekében a hackerek szituációtól függően más önmeghatározást vesznek elő a kalapból. Vagy csak nem értik a különbséget, de ezt nem tudom elhinni. Mégiscsak ők a hackerek.

    Röviden

    – Két hete nem voltál? - kérdezi a mellettem levő dokkolóban ülő sráctól az őt kiszolgáló fodrász.
    – Nem, három - válaszol a feje tetején is maximum fél centi hosszú hajú srác. A tipikus unfrizurája oldalt még rövidebb, ott inkább lehetne borostának nevezni, mint hajnak. Ehhez képest tovább kell a fejével matatni, mint az enyémmel, pedig nekem még volt is miből vágni.

    Életemben először voltam tegnap fodrásznál. Nehezen tudom elhinni, hogy valaki két-háromhetente visszajár, fizet ezernéhányszáz forintokat azért, hogy mindig pontosan ugyanolyan jellegtelenül nézzen ki a haja. Asszem nem fogok gyakran visszanézni (like, never), de most egy ideig rövid a hajam. És jó érzés.

    Kábeltévé fegyverkezési verseny

    Simán csak bemásolom ezt Slashdot-cikket (beza’, régen ilyen minőségi cikkek is akartak, nem csak rövid ajánlók és kemény hozzáadott értékkel bíró kommentek voltak ott), le se fordítom, ahogy azt eredetileg gondoltam, annyira szép történet:

    One of the original smart cards, entitled ’H’ cards for Hughes, had design flaws which were discovered by the hacking community. These flaws enabled the extremely bright hacking community to reverse engineer their design, and to create smart card writers. The writers enabled the hackers to read and write to the smart card, and allowed them to change their subscription model to receive all the channels. Since the technology of satellite television is broadcast only, meaning you cannot send information TO the satellite, the system requires a phone line to communicate with DirecTV. The hackers could re-write their smart cards and receive all the channels, and unplug their phone lines leaving no way for DirecTV to track the abuse. DirecTV had built a mechanism into their system that allowed the updating of these smart cards through the satellite stream. Every receiver was designed to ’apply’ these updates when it received them to the cards. DirecTV applied updates that looked for hacked cards, and then attempted to destroy the cards by writing updates that disabled them. The hacking community replied with yet another piece of hardware, an ’unlooper,’ that repaired the damage. The hacker community then designed software that trojanized the card, and removed the capability of the receivers to update the card. DirecTV could only send updates to the cards, and then require the updates be present in order to receive video. Each month or so, DirecTV would send an update. 10 or 15 minutes later, the hacking community would update the software to work around the latest fixes. This was the status quo for almost two years. ’H’ cards regularly sold on eBay for over $400.00. It was apparent that DirecTV had lost this battle, relegating DirecTV to hunting down Web sites that discussed their product and using their legal team to sue and intimidate them into submission.

    Four months ago, however, DirecTV began sending several updates at a time, breaking their pattern. While the hacking community was able to bypass these batches, they did not understand the reasoning behind them. Never before had DirecTV sent 4 and 5 updates at a time, yet alone send these batches every week. Many postulated they were simply trying to annoy the community into submission. The updates contained useless pieces of computer code that were then required to be present on the card in order to receive the transmission. The hacking community accommodated this in their software, applying these updates in their hacking software. Not until the final batch of updates were sent through the stream did the hacking community understand DirecTV. Like a final piece of a puzzle allowing the entire picture, the final updates made all the useless bits of computer code join into a dynamic program, existing on the card itself. This dynamic program changed the entire way the older technology worked. In a masterful, planned, and orchestrated manner, DirecTV had updated the old and ailing technology. The hacking community responded, but cautiously, understanding that this new ability for DirecTV to apply more advanced logic in the receiver was a dangerous new weapon. It was still possible to bypass the protections and receive the programming, but DirecTV had not pulled the trigger of this new weapon.

    Last Sunday night, at 8:30 pm est, DirecTV fired their new gun. One week before the Super Bowl, DirecTV launched a series of attacks against the hackers of their product. DirecTV sent programmatic code in the stream, using their new dynamic code ally, that hunted down hacked smart cards and destroyed them. The IRC DirecTV channels overflowed with thousands of people who had lost the ability to watch their stolen TV. The hacking community by and large lost not only their ability to watch TV, but the cards themselves were likely permanently destroyed. Some estimate that in one evening, 100,000 smart cards were destroyed, removing 98% of the hacking communities’ ability to steal their signal. To add a little pizzazz to the operation, DirecTV personally „signed” the anti-hacker attack. The first 8 computer bytes of all hacked cards were rewritten to read „GAME OVER”.

    A Wired meg hatalmas királyság mostanában.

    It’s The Little Things (figyelitek a nagybetűket?)

    John Gruber (of Merésztűzgolyó fame) kedden tette közzé címnagybetűsítő scriptjét, ami egy angol nyelvi sajátosságnak (értsd: pain in the ass) való megfelelést segíti. Angolul ugyanis egy címben minden szónak nagybetűvel kell kezdődnie. Kivéve a… és itt kezdenek összeveszni a style guide-ok, de úgy általában nem nagybetűsek a névelők és előljárószavak. Title case-ben írni viszont szívás (főleg ha máshonnan kopizod ki a címet, de szeretnél következetes lenni a saját oldaladon), erre használja Gruber ezt a pár soros kódot. A publikálás után mindenki elkezdte megírni a saját környezetére is, azonnal született python, ruby, javascript implementáció.

    Tanulság? Inkább egy kérés. Évek óta bosszant a különböző magyar appokban — és főleg a magyarítottakban az a(z). Fejlesztői lustaságnak érzem, olyan egyszerű lenne eldönteni, hogy melyikre van szükség. Nem lehetne legalább webappokban valami megoldást találni erre? Lazyweb, oldjátok meg nekem.

    Interaktív tévézés

    Luddita vagyok, kövezzetek meg: ebben is egy halva született ötletet láttam. Pedig működik, hol máshol mint Japánban. A szolgáltatást Nico Nico Douga-nak hívják, becslések szerint Japán sávszélének 8 százalékát csak ez az oldal viszi el. Így néz ki működés közben:

    Feltöltesz egy videót és bárki ráírhatja a kommentjeit (még üzleti modell is van benne: ha fizetsz, tovább olvasható marad a szöveged). Nem csak blőd viccesvideónál működik a dolog, hanem mondjuk hírek közös értelmezésénél is. Valóban bámulatos hol tart a tudomány…

    Liferea: linuxos hírolvasó, hozzáadott értékkel

    Ezt se gondoltam volna, hogy a nap csodaappja egy linuxos feedolvasó lesz. De mégis, engem megvett egy egyszerű de zseniális ötlettel a Liferea. Persze nem valószínű, hogy csak emiatt tolok egy pilgrimet, de azért megnyugtató tudni: errefelé is léteznek jó desktop appok. (Mert a feedolvasó helye az asztalon van)

    A Liferea nagy ötlete az, hogy ha a feedből ki tudja bogarászni a címet, a bejegyzés alá behúzza a hozzá tartozó komment-szálat is. Zaj? Szerintem nem, inkább hozzáadott érték. Így néz ki:

    Emellett be tudod állítani, hogy milyen gyakran kérje le az egyes forrásokat (hello eseménykövetés!), gombnyomással oszt meg híreket (végtelenhosszú listából lehet kiválasztani hogy digg vagy delisösz vagy technorati, a többit gyakorlatilag nem ismerem), sőt nemsokára az aktuális buzzwordöt, a felhővel való szinkronizálást is támogatni fogja: Google Summer of Code-ban már készül (igazán el se kezdődött a nyár, de már majdnem használhatóan kész van) a Google Readerrel összekapcsolás. Like, whoah.




    Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary
    Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary