Amilyen sokáig fenyegetőztem azzal, hogy most már tényleg elhagyom a Platformot, annyira hirtelen váltottam végül: az új évet már Linuxszal az ölemben kezdtem egy kicsi ügyes netbookkal (Lenovo S10-2), s nagyrészt elégedett vagyok a váltással, az új hardverrel, sőt az új szoftverrel is.
My new year’s resolution is 1024×600
Nem, nem lassú a netbook. Mondjuk ebben biztos benne van az is, hogy egy hat éves PowerBookról váltottam, meg igazán kortársan bivalnyak tekintett vasat nem igazán látok, de nem érzem úgy, hogy több tehénkolomp kéne a gépbe. Mert nem szeretnék se Mass Effecttel játszani, se HD-videókat nézni. Számomra győzött a Moore’s law.
Kicsit szűkös a felbontás mondjuk, meg nem minden billentyűzetek legkényelmesebbike van a notiban, cserébe viszont roadwarrior: kicsi, jó akkuidővel, beépített 3G-modemmel (és egyúttal GPS-sel, ha láttatok még furcsa funkciót egy laptopban), szóval pont amilyet szerettem volna. Még a ledek se vakító kékek, mint az Eee-ken, hanem barátságosabb fehérek.
A Linux a desktopon éve
Hackelhettem volna OSX-et a kisnotira, de azt már megtanultam, hogy prodgépre nem szabad olyat rakni,- mert annak csúnya vége lesz. Megtarthattam volna a gyári XP-t, de az, akárhogy is nézzük, egy tíz éve toldozott rendszer, aminél szexibb dolog kevés van. Windows7 egy olyan kaland, amit egyszer még ki akarok próbálni, de őszintén már vártam, hogy olyan gépem legyen, amire érdemes Linuxot tenni, így már első nap feltettem egy Ubuntu Következő Kisállatot, amit azóta is használok.
Nehéz eldönteni, hogy inkább Pilgrim, vagy inkább Doctorow ez a lépés: van benne hit a szabad szoftver értékeiben és úgy általában, a hacker etikában; van benne hype, mert valahogy mégiscsak trendi dolog kezd lenni az Ubuntu, legalábbis abban a bőven fringe társaságban, ahol mi vagyunk; van benne scriptkiddység: egy csomó, őseinktől hagyományozott eszköz van itt, amikkel élmény dolgokat létrehozni. És van benne óvatosság: mégiscsak ez van legközelebb a frissen elhagyott Platformhoz.
Think Different
Kiábrándultam a Cégből. Pedig régen még én voltam a legnagyobb Apple fanboy, csak közben én elindultam egy úton, Steve-ék pedig egy másikon. Én egyre infóhippibb lettem, ők egyre inkább szórakoztatóelektronikai cég. Lecserélték a szivárványszín logót, levették a mottójukat, megszűntették a 12”-es PowerBookot, s most ott tartunk, hogy egyáltalán nincs olyan hardverük, amit szívesen megvennék, még úgy se, hogy ez a feltétele annak, hogy a — még mindig szeretett — szoftverüket használhassam. Hogy az új fókuszukról, az iPhone-ról és az iPadről ne is beszéljünk, meg az egészen undorító controlfreakségükről.
A Linux pedig közben érik be lassan, most már talán kezdenek rájönni, hogy a look mellett a feel is számít, nemsokára itt lesz az az év, amikor meghódítja a desktopot, addig is, pont én vagyok a célközönsége. Már csak egy jó levelezőkliens kéne.
Meg egy feedolvasó.
Meg egy tisztességes editor.
