Archive for the 'almás' Category

A mai lecke a maces szoftvergyártás filozófiájából

Munkám során sokat kell nyomtatnom, fénymásolnom. Szóval tényleg elég sok, nehezen beszerezhető dolgot kell sokszorosítanom, és egy idő után elegem lett az állandóan elromló-beakadó fénymásolóból, a minden nyomtatóhoz más logikájú beállítópanelekből és a fénymásolósnénikből, akik a Magyarországon körülbelül egy példányban meglévő, kölcsönkapott könyv (igaz, fénymásolt) példányából pont a legfontosabb lapokat vesztik el("áá, nálunk biztos nincs, eltettük volna ide ebbe a kis dobozba").

Az ilyen problémákat megoldani hivatott a Cheap Impostor (meg persze a drágább kiadványszerkesztők Page Impositon része). Szépen összerendezi a PDF-ből az oldalakat, egy lapra többet, oldal és kötésbeni margó beállítása stb., alapból azonban az advanced funkciók nem érhetők el. Kíváncsi voltam, mit tud, kerestem hozzá egy sorozatszámot (persze csak kipróbálásra), el is fogadta a v1.0-es számát a v2.61-es, újraindításkor azonban ez fogad:

Mindent tud rólad


Szíven ütött a dolog. Ha megtanulok könyvet kötni, ígérem, megveszem…

Heti jófejség

Megmutattam kispajtásaimnak, hogy hogyan lehet a jstor-t használni egyetemen kívül, amihez csak egy ravasznak nem is nevezhető lépés kellett: belőni egy VPN-t az egyetemi-könyvtári hálozathoz, és ezen keresztül aztán csoroghat lefelé a szakmaiság (és ilyen gyorsasággal nőhet a társadalmi tőkém).
Az ügynek két tanulsága volt:


  1. A (lenkenénis-)filozofikusabb: az emberek (incl. me) hajlamosabbak panaszkodni és sóhajtozni ahelyett, hogy utánanéznének a dolognak. Sokan jártak könyvtárba-Sóházba, hogy ott cikkeket válogassanak, feltegyék gmailre, és otthon kinyomtassák, holott a könyvtár honlapján már régóta fenn van ez a körbedrótozási metódus, és én is csak véletlenül bukkantam rá.

  2. Az almás-gyakorlatiasabb: új válságkezelési stratégiám van: ha valami nem működik, húzzuk le a semmibe (az obligát képregény-füstfelhő kíséretében eltűnik) és csináljunk helyette újat. Nekem háromnegyed órai kemény munka után sikerült így (és csak így) átállítani L2TP kapcsolatot PPTP-re (amit valamiért azóta sem ment el rendesen).


Ja meg regeltem Twitterbe: az eredmény elkeserítő — az első napi lelkesedés után a második nap már mutatkoznak a lustulás jelei. Ezért nem lettem sosem sorozatfüggő: egyszerűen elfelejtettem leülni rendszeresen mindennap a tv elé…

Napi bosszankodós

Randomság:

  • Miért van az, hogy a webes szolgáltatások belső üzenetküldő rendszerei nem képesek kiküldeni a személyes üzenet szövegét és csak az üzenet érkezésének tényéről írnak? Case in point: Új üzenetet kaptál az alábbi felhasználótól: [a nevét kiszedtem]. Kattints ide, ha meg akarod tekinteni az üzenetet. Persze, pageload nekik, és esetleg reklámletöltés, meg valahogy csak vissza kell csalogatni a felhasználót a rendszerbe, de miért emailben hergelve?
  • Miért van az erőltetve mostanában (Macen, de szerintem lassan Odaát is), hogy a rendszerszintű hejesírásellenőrző alapból be van kapcsolva? Miért nekem kell egyenként azt kikapcsolni, ha nem szeretnék mindenhol piros aláhúzást látni, főleg mert eddig lusta volta visszarakni a MySpellX-et? És miért nem tudom az új Caminoban egyszerűen (rejtett configfájlban turkálás nélkül) kikapcsolni? Camino Spellcheck
  • Hát az senkinek se tűnt fel, hogy bár az iTunes-zal az album-formátum halálát hirdetik, hogy ezen túl mindenki csak azt a számot veszi meg, amelyik neki tetszik, ugyane programmal iszonyat kényelmetlen kezelni az egy-kétszámos előadókat? (iPodon méginkább: előbb kijelölsz egy Artistot, majd egy Albumot, majd magát a számot: ebből két lépés fontos, ha csak a neked tetsző számot keresed, és/vagy félre van taggelve a cucc.

Ennyi. Most felöltözök és megyek egyetemre.

Membership Benefits

Látjátok, az ilyenekért érdemes előfizetni a Bergengóciára: máskülönben sose tudjátok meg, milyen hasznos widgetet bütyköltem a héten (nagyon ügyes widgetet).

A MOKK egészen ötletes korpuszt (filmfeliratokat, irodalmi műveket, Arthur C. Clarke-összeset, ilyeneket) használó internetes fordítóprogramját, a Hunglish drótoztam be egy kicsi, pluszminusz sleek-nek tekinthető kütyübe (minusz a toldozott-foldozott, befejezetlen és egyáltalán falusi sufnituning hatását keltő részek…. nevezzük az egyszerűség kedvéért ’bétának’), így most már a Tudást az ujjbegyeitek elé helyeztem. Valamire csak jó lesz…

Tessék, lehet játszani vele, de óvatosan, nehogy a végén még eltörd!

Régi motorosok

Az Apple egyik hazai bástyáját találtam ma meg: a BCE Alkalmazott Kémia Tanszék laboratóriumában ugyanis — amennyiben az eléggé kilencvenes évekre hajazó dizájnú oldal pontos (vessünk csak egy pillantást a Win3.x-re vírusírtókat kínáló oldalra) — egy Apple IIe típusú számítógépet használnak… ööö, mire is?

Ez ugyan 1983-as bevezetési idejével ugyan nem veri meg a az 1980-as gyártású nyúltenyésztő kalkulátort , de azért a dobogón szerintem bőven ott van.

Özönvíz

Vasárnap olyan történt, aminek Nem Szabadna Megtörténnie. Nincs benne a hivatalos, smiley face-szel ellátott kampányban („It just works”), se a helyi Mac-kereskedők three-leaf binderében1 nincs rá frappáns válasz, hogy mi van, ha a helyzet nem olyan egyszerű, mint ahogy Lennie Kéne. Nem indult el a minim, sőt, miután megunta a nem-indulást, még ki is kapcsolt. Valami merevlemez-HFS gubanc, amit se Disk Utility, se applejack/fsck, sőt még Diskwarrior se tudott gyógyítani. Szerencsére az adataimat még a Katasztrófa bekövetkezte után is el tudtam érni, és az iPodra pakolt2 átmeneti, noébárka-rendszeren keresztül hétfőn be tudtam kápolni a napközben vásárolt hologrammos(!) DVD-kre minden fájlfajtából kettőt-kettőt, utána ráküldtem a lemezre az Özönvíz programot, ami sikeresen elpusztította a lemezen keletkezett Korrupciót és Sorba Rakta A Kulcsokat. S mikor újra látszott már a szárazföld, tettem egy friss rendszert.

Ráfért már a gépre a Gyalulás, alaposan felgyűlt a másfél év használat során a szemét, összeakadt a fink és a darwin/macports bajsza és egyik se ment, office vacakolt, lebegő ablakok exposé után már nem lebegtek, miegymás. Ígérgettem magamnak, hogy vizsgaidőszak után tényleg nekiülök és újrarakom az egészet úgy ahogy van. Most rákényszerültem.

És azt a gépet, amivel ennyi idő alatt egész jól összeszoktunk, kényelmesre szabtam minden lehetséges beállítást, most újra meg kell tanulnom járásra, szobatisztaságra, meg az alapvető illemszabályokra. Meg saccolhatom be, hogy mekkora is volt az Adium kontaktlistám, mert mindig túl kicsinek vagy túl nagynak tűnik most. Meg hol voltak az ikonok. Hát még a programok.

Ma a szokásos szerdai House-részem letöltése kicsit láncmesésre sikeredett: előbb BitTorrent klienst kellett szedni, aztán The Unarchivert a RAR-daraboknak, aztán Periant a DivX-lejátszásához, aztán még kellett volna QT pro serial a teljes képernyős lejátszáshoz, de ezen a ponton meguntam és inkább VLC-ben néztem végig (lejátszás közben kétszer váratlanul kilépett. Tök jó).

Úgyhogy most itt vagyok egy új rendszeren, próbálom összevadászni, milyen feedekre is voltam feliratkozva Viennában, próbálom meggyőzni, hogy a Mail.app beolvassa a kimentett freemail-es üzeneteimet, próbálom visszaállítani és közben mégis racionalizálni a megszokott, bejáratott workflow-mat. Még millióegy hasznos-és-kihagyhatatlan jutilitit kéne (vissza)telepíteni, de hogy mik is ezek, csak akkor fogom megtudni, amikor szükségem volna rá és nincs sehol.

1 Lásd Neal Stephenson: Snow Crash, ahol minden franchise-rendszerben üzemel, a helyi kisfőnököt pedig a fűzősmappájáról lehet felismerni.

2 Thank $DEITY for FireWire Target Disk Mode

Feltenni az i-re a pontot

Egy pillanatra játszunk Grétsyt és Vágót, és álljunk meg egy szóra az iPhone nevénél!

Figyeljük meg, hogyan változott az évek során az i jelentése az Apple termékeiben. Amikor az Apple felkelt hamvaiból 1998-ban, első új termékének az iMac nevet adta: i, mint Internet1. Aztán a 2x2-es struktúra kiegészülésével2 született meg az iBook: fun és színes és megfizethető, mint az iMac, ugyanakkor laptop, mint a PowerBook.

Aztán a FireWire csatlakozós gépek megjelenésével — 1999 — kijött az iMovie, a hosszúra nyúló iApp-széria első eleme. Itt az i már nem az Internetet jelentette, sokkal inkább azt az egyszerű kezelhetőséget, fun használatot, amit az iMac-hez és az iBook-hoz kapcsoltak a vásárlók. Na meg azt is kifejezi, hogy egyáltalán nem profi felhasználásra szánt termékről van szó. Itt jelent meg először az Aqua kezelőfelület, ami ma már fel se tűnik, de akkor, a 9-es rendszer szürkeségéből nagy ugrásnak számított.

2001 — iTunes. A neve egyszerre fejezi ki, Apple-cucc, hogy egyszerűen kezelhető, illetve az Aqua kezelőfelületet is feltételezi (ne felejtsük, még OS 9 alatt vagyunk). Itt viszont már megszakad az iApp/Pro app „dualizmus”, máig nincs „pro” zenekezelő alkalmazása az Apple-nek.

Az ezután bevezetett iApp-ek — iDVD, iPhoto, iWeb, illetve az iWork-csomag — az iMovie-hoz hasonlóan használják az i betűt, jelezvén, hogy a program kezelése egyszerű és kényelmes, még a kezdőknek is — sőt, főleg nekik az, illetve azt is jelzi, hogy „egymás nyelvét beszélik”, nem csak kezelőfelületük azonos, hanem egymással jól kommunikálnak, képesek egymás adatbázisával dolgozni.

Az iTunes után fél évvel bevezetett iPod viszont egészen más tészta. Az i betű itt egyértelműen az iTunes-szal való szimbiózisra, vagy talán ráutaltságra utal, nincs szó „lebutításról”, ahogy az i-vonal elején.

Amióta az Apple elkezdte használni az i-elnevezést, körülötte sokan elkezdték ezt utánozni, hol azért, mert ugyanazt a közönséget próbálta megcélozni, mint az Apple, hol azért, mert a termék összhangban működött az Apple hardverével vagy szoftverével, hol pedig egyszerűen csak a brand hullámát meglovagolva.

Az Intel processzorra váltással úgy tűnt, az Apple elkezdett távolodni a már megszokott névválasztási sémájától: a PowerBookot a MacBook Pro váltotta, az iBookot pedig a MacBook. A PowerMac Mac Próvá vált, de ez már más tészta. Hírmondónak meghagyták az iMac nevét, így a product lineup kicsit sántán mutat most.

A köztudatban viszont tovább él(t) a „ha Apple akkor i-vel kezdődik a termék neve” ökölszabály, amikor a pletyka3 bejelentetlen termékről szólt, a folkszonómia i(Kütyüfunkciója) felépítésű elnevezést biggyesztett rá. Természetesen a legtovább élő pletyka, az „Apple telefont fogy gyártani” kezdetű is iPhone-ról beszélt, még az inteles átnevezések után is. Na meg azután is, hogy a Cisco/Linksys bejelentette saját iPhone névvel ellátott WiFi VoIP telefonját, ráadásul a nevet is levédte.

Ezért okozott (számomra) nagy meglepetést, hogy:

  1. tényleg telefont fog gyártani az Apple (megint más mese, miért tűnt a nem-teljesen-elvakult hívőknek teljesen valószínűtlennek a telefonpiacra való belépés)
  2. illetve hogy pont ezt a mára kiüresedő, kikopó nevet választja egy olyan cég, amelyik 2-3 évente csak azért változtatja meg a termékei külsejét, mert a korábbit már megunta.

De lám, mégis így történt. Jön az iPhone, a teljesen elvakult hívők már előrendelték, vagy legalábbis újabb hiteleket vettek fel, hogy később ki tudják fizetni, a „felvilágosultabb” irányzat képviselői pedig próbálnak Steve Jobs valóságtorzító mezőjén átlátni.

És most egy kicsit leszállok az almás témákról, mielőtt teljesen monomániásnak tűnnék valakinek is…

1 „only Apple would dare to write the Internet with a small i” — írta valamelyik újság a megjelenésekor, vagy a Newsweek, vagy a Time, de most mindkettő letagadja.

2 az áttekinthető terméksor a koncepció szerint két profi típusból (Power-sorozat) és két házi jellegű gépből (i-sorozat), egy asztaliból és egy laptopból áll(t). Ez az In-N-Out-jellegű menü a Sötét Idők végtelen és átláthatatlan Performa- és Quadra-vonalait szűntette meg, mivel a végén már a cég se tudta, használati utasításban összekeverte, hogy az adott modell milyen specifikációval rendelkezik.

3 Beavatatlanoknak: az Apple-pletyka külön műfaj még az IT-pletykán belül. Lásd még: The Apple Product Cycle

Steve eltörte az okostelefonokat

gondolkozzatok már mielőtt minden baromságot elhisztek, amit egy egy napja telefonról kitalálnak a tudatlan újságírók, hogy megvegyék a cikket… LOL _ —Csorfab kommentje Handrás blogján_

Kedden kedvenc almás számítástechnikai szórakoztatóelektronikai vállalatunk bejelentette azt a terméket, ami szerintük meg fogja változtatni a telefonálásról alkotott fogalmunkat, ugyanúgy ahogy az iPod tette a zenehallgatással, a Macintosh a számítógépekkel és a kerék az utazással. A fanboyok a bejelentést hallva sikítva ájultak el, hiszen ez volt az a termék, aminek eljövetelét már évek óta várják, feature-listájukat évek óta csiszolják, amiért Photoshoppal Jon Ive szellemét próbálták megidézni, és most végre itt van, és a neve is pont az, amit ők megálmodtak: iPhone.

Tehát mit tud az Apple masinája? Egyelőre csak egy parasztvakítós demót futtatni, kész termék négy hónap múlva várható. Gyakorlatilag tehát az Apple is beszállt a Photoshop-versenybe, bedobta a közös kalapba a feature-listáját, a neve még ugyanúgy álom maradt, mint eddig volt, lévén a Cisco levédte már ezt a nevet.

És ennyi volt a Keynote. Ugyan apróbetűben volt még szó az AppleTV-ről meg a frissített Airport bázisállomásról, de új Macekről, Leopardról, stock backdating-ügyről semmi. Néztem az órámat, hogy esetleg a végén One More Thing-nek beraknak valami Maces cuccot még, de nem.

Szokatlan módon az első reakcióm nem az volt, hogy „Azonnal. Akarok. Egyet.”, inkább csalódást éreztem. Ennyi? Ez az a hatalmas dobás?

Steve szerint a telefonok rosszak, mert nincsenek kitalálva és nehéz őket kezelni. És az emberek gyűlölik a telefonjukat. Ebből is látszik (meg az árából is), mennyire nem én vagyok a célközönség. Nekem semmi érzelmi kapcsolatom nincs a telefonommal. Nem szeretem, nem utálom. It just works. Tudok vele telefonálni, meg sms-t küldeni. Mi kell még több? Divatosan borostás yuppie-knak remek ez a mobcsitelcsi, lecserélni a Treo-t vagy a Nokia nemtomhányszázast, vagy programozó kollégának a jelenlegi okostelefonja helyett…. bár…. Oké, van hiper-szuper futurisztikus kezelőfelülete, de ez akkor is csak egy telefon. „OS X” fut rajta, de nem Mac OS X, jelenleg úgy tűnik, pluszprogramot egyáltalán nem lehet felrakni rá. Se „unibin” programot, se Java appletet, csak az megy rajta, amit Raktak Rá Gyárilag.

Egyre kevésbé az a cég az Apple, amit szeretek. Lekopott a szivárványalma logó, a Think Different, a színes gép, az Apple Garamond, a Motorola-architektúrát is leváltották valami divatosabbra… Nem tetszik, merre megy a cég.

Blogvihar a blogtérben

Tényleg csak idő kérdése volt, hogy Handrás rátaláljon Litch, majd Szedlák Ádám/Kelt „különvéleményére”, arra viszont aligha lehetett számítani, hogy ekkora ellentámadást indít. Az első támadás óta eltelt nap alatt több fronton zajlottak a küzdelmek: A Worldshots-on két szálon, Handrás blogján, Az Onlinemarketingen, illetve Litch-nél.

A későn kelőknek gyors összefoglalás: Egyesek szerint éérdekes az a burkolt reklám, ami egyre gyakrabban tűnik fel az Index Tech rovatában megjelenő, Magyarósi Csaba által írt cikkekben: minden ésszerű magyarázat nélkül a bemutatandó termékkel párhuzamosan egy másik termék bemutatása is folyik: az XMS-től (Handrás almásboltjától) kölcsönkapott MacBook elmaradhatatlan kelléke minden cikknek, legyen szó akár Windows Vistáról, Microsoft egérről (ami állítólag Windows alól nem programozható - eléggé valószínűtlennek tartom, főleg hogy könnyen ráleltem a driverére is), akár Dell laptopról (aminek teljesítményének illusztrálásához feltétlenül szükség van Keynote-ban készült grafikonokra). A hangsúly a reklám burkoltságáról, a dolog etikusságáról, meg a cikkek, illetve a szerző hitelességéről azonban hamar eltolódott a személyeskedés irányába, miután Handrás lekispöcsözött mindenkit hatósugarában.

A dolog személyeskedő részét nem szeretném itt kommentálni, amúgy szerintem nem valami szimpatikus lépés az Index-XMS product placement-je, Handrás hozzáállása meg pláne. Fikázás helyett építő jellegű javaslatomat tenném közzé.

Magyarósi Csaba, a cikkek írója említi, hogy csak azért kell minden cikkhez kölcsönkérni Handráséktől egy MacBook-ot, mert nincs ideje Excelben vacakolni, hogy normálisan kinéző grafikonokat csináljon a cikke mellé. Helyette Keynote-ban ripsz-ropsz megvan egy (szerintem elég randa, de neki tetsző). Délután összedobtam egy közel olyan jó (legalábbis nekem tetsző) megoldást, tisztán HTML és CSS felhasználásával. Kis táblázat, ahol az adatmezőnél százalékban meg lehet adni, mekkora helyet töltsön ki a Csík. Teljesen szemantikus megoldás, szépen degradálódik CSS-t nem kezelő készülékeken, ráadásul abszolút alakítható. Két csík egymás alá helyezéséhez bőven elég, ráadásul nem is kell elszaladni az XMS-ig kölcsöngépért1. Valahogy így néz ki:

3DMark06 CPU
Dell XPS
1,717
Core 2 X6800
2,358
Készült HTML és CSS felhasználásával.

A grafikon markup-ját sörware/csokiware licensszel adom közzé, azaz bármit csinálhatsz vele, bárhol felhasználhatod, cserébe Majd Egyszer Ha Találkozunk fizetsz egy sört, vagy legalább küldesz egy tábla csokit. De akár MacBook-ot is szivesen elfogadok ;)

A bejegyzés elkészítéséhez használt Mac mini-t szüleimtől kaptam, a grafikon megírásához örökshareware2 TexMate-et magam töltöttem le.

1 Jelentem, újonnan feleannyiba se kerülő PPC-s minin is vígan elszalad a Keynote, sőt, annyi se kell neki, az Apple szerint mindössze egy 500MHz-nél erősebb G4-es procit kér, 256MB RAM-mal, 32MB-s videókártyával. Javaslatom Magyarósi Csabának: ha mindenképpen Keynote, beszeljukmac.com apróhirdetései között keressen egy régebbi G4-tornyot, eMac-et, ilyesmit, tisztább úgy sokkal. Kecske is, káposzta is.

2 Harminc naponta valamiért letörlődik a beállításait tartalmazó fájl…

Szviccs

Ha én almásboltos kereskedő lennék, megkövetelném az alkalmazottaktól, hogy rendszeresen használjanak Windowst, ismerjék erősségeit és gyengéit, a rendszer működését. Ma már tarthatatlan az az testamentumi – System 7 / Windows 3.1 (na jó, ’95)-kori duma, hogy a Win semmire se jó, meg fagy meg bugzik, a Mac meg a Tökéletes Rendszer, nincs rá se vírus, se szpájver1, meg teljesen easy to use és nagyon intuitív, s a szeletelt kenyér óta a legjobb dolog a világon. Ha belépsz egy magyar almásboltba, hogy megvennéd első Almádat, márpedig ezzel fog az első eladó/zelóta lerohanni. Ahhoz, hogy meggyőzzék a potenciális szviccsert, hogy mennyivel jobb a Mi Rendszerünk, kicsit legalább ismerni kéne azt, hogy miben rosszabb az Ր Rendszerük (bár ezt egyből kijavítanám, nem jobb-rosszabb, hanem más. Talán ez jobban kézre áll, meg átgondoltabb, but that’s all)

(Én szoktam Windowst is használni. Ha esetleg almásboltos kereskedő vagy, ezt a bejegyzést nyugodtan veheted nudge-nudge-wink-winknek…)

Szóval igen, ma elmentem az Andrássy utcai Almásboltba, hogy cseréljék ki az iPodom alaplapját a most Nyugatról behozottra. (Parasztlogikával azért oda, mert egy flagship store-ban csak ki tudják cserélni az alaplapot…) Ezen kívül XBench tesztet futtattunk le (almásboltos alkalmazott segítségével) egy fekete MacBook-on, egy MacPro-n és egy 24-es iMac-en. A nyerőszámok a következők: kilencvensok, százhuszonvalamennyi, száztizensok. Ár/értékben tehát az iMac a nyerő, de természetesen mindegyiket csak messziről csodálom… (Érdekességként, a minim ugye 42 pontot kapott, Gábor Umb3r70-ja 44-et, ha jól emlékszem)

1 megjegyzem, játék is alig… Mióta jön már a DEFCON például… Ennél nagyobbakat remélni se merek




Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary
Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary