bergengócia.net
képünk csak illusztráció
Tettem memóriát Gibsonba tegnapelőtt késődélután, azóta nincs net a koliban.
Több mint kellemetlen. Ilyenkor külön jó dolog a laptop, meg a nyilvános wifi.
Kedves Olvasónk!A KisTáskát ezentúl nem fogod a szokott helyen megtalálni, mert az ELTE TÁTK Hallgatói Önkormányzata az eddigi szokástól eltérően nem rendeli meg ez újságot - ennek hátteréről bővebben a mostani lapszám 3. oldalán vagy a http://kistaska.tatk.elte.hu/cikk.php?cikkid=670 linken olvashatsz. Ha szeretnél hozzájutni a laphoz, akkor ma és holnap (hétfőn és kedden) megtalálsz miket az északi tömb bejáratánál, illetve előfizetheted a http://kistaska.tatk.elte.hu/megrendelo.php oldalon. Reméljük, a továbbiakban is olvasóink között tudhatunk!
Üdvözlettel: A szerkesztőség
Ha a Kistáska weblapja adna RSS-t, a halottfa kiadás hiánya nem is zavarna annyira. Így viszont kicsit kellemetlen, hogy az (általam ismert) legszínvonalasabb kari lap (még csak nem is az „üzemi hírlevél” kategóriából) ilyen szerencsétlen helyzetbe kerül, hogy a kar (illetve a HÖK) nem finanszírozza a kiadását. Mert beszólt Petényi Mirkó egy cikkben, hogy azért kicsit gáz a HÖK(ök) költségvetési szabályozása.
Kortárs-művészet-ami-akár-kúlság-is-lehetne-de-elbarmolták-a-megvalósítást jeligére
Megnéztük a BCE új könyvtárának ledfalát. Tanulságos volt.
A történet így néz ki: Budapest Corvinus Egyetem épít PPP konstrukcióban egy új épületet (aminek fele ráadásul irodaház, wtf?). Az épület maga egészen jól néz ki, általános Jetsons-hangulat, padok alján mindenütt villanycsatik, korzózó Segwayek
Viszont a PPP-szerződés apróbetűs részében ott van, hogy az építési költségek x százalékát képzvőművészeti alkotásra kell fordítani. Pályázatot írnak ki rá, végül egy tulajdonképpen egészen jópofa projektet hirdetnek győztesnek: hatalmas ledfalat építenek, amin címke-kondenzcsíkban futnak majd az egyetem levelezéséből a legjellemzőbb szavak.
A problémák ott kezdődtek, hogy a BCE nem volt hajlandó hozzáférést biztosítani a levelezésükhöz. Sebaj, a projekt szervezői találtak más vizualizálható forrást: a BME-s Schönhertz koli levlistáját.
Elkészült a szoftver, felrakták a színes-villogó bogyókat („pixeleket”), átadták az épületet. Gábor pár napig látta is a Schönhertz levelezését futni a falon. Ma délután, amikor mentünk megnézni, már csak négy sor szöveg kergette egymást:
hardware test ok. software text ok. firmware test ok. (mégvalami) failed
Éppen arra járt a projekt médiaművésze, Pásztor Erika — a ledfalról forgatott a Kultúrház, aki elmagyarázta, hogy az informatikai vezetőség a tróger: se saját adatot nem adnak, se kilátást nem a Schönhertz szerverére. Ami végülis érthető, semmi perc alatt minden Sch-s levél „hülyecorvinus” aláírással végződne. Mentő tervnek bedobták, hogy esetleg a mikrótankönyv kulcsszavai pörögjenek, de az lényegesen kevésbé érdekes.
Így nézne ki, ha kiraknák a Schönhertz levlistáját: (java szimuláció)
Digitális táblákra, arra bezzeg van pénz! ;)
Seriously, kéne írni rá Pongot. Vagy Breakoutot. Most már elköltöttek rá egy vagon pénzt, akkor legalább használják.
Megmutattam kispajtásaimnak, hogy hogyan lehet a jstor-t használni egyetemen kívül, amihez csak egy ravasznak nem is nevezhető lépés kellett: belőni egy VPN-t az egyetemi-könyvtári hálozathoz, és ezen keresztül aztán csoroghat lefelé a szakmaiság (és ilyen gyorsasággal nőhet a társadalmi tőkém).
Az ügynek két tanulsága volt:
Avagy ahonnan az áldás jön… (A transzliterlálást-fordítást a tudatlanoknak pedig végezze el Gazs kartárs)
UPD: a kép egy kb. 150 megás játékelméleti műveket tartalmazó torrentből van.
Vasárnap reggel érkeztünk haza a SzISz téli táborából, s azóta nem élménybeszámoltam az eseményről, pedig… (Helyette például Cities3D-t próbáltam Mac-re portolni, sikertelenül, hiába, script kiddy vagyok.) Amíg nem írok róla viszont, addig savanyodik, s egyre csak fogy belőle a hírérték, míg csak egy emlékké nem alvad. Szóval uccu neki, halljuk hogy volt!
Nem szoktam bemutatkozós-összemelegedős táborokba elmenni, nem voltam se a gólyatáborunkban, se más kari táborozáson. Az MCC-be is csak úgy becsöppentem, egyből mélyvíz, semmi bemutatkozósdi (meg is látszik jelenlegi, erősen töredezett kapcsolati hálómon, de ez most kicsit más tészta). Csütörtök délután mégis hátamra kaptam a várost s levonatoztam Zánka-Úttörővárosba a Széchenyi István Szakkollégium téli táborába. Egyrészt úgy éreztem, valahogy le kell zárni végre a vizsgaidőszakot, megünnepelni, hogy túléltem, esetleg rituális máglyán elégetni s körbetáncolni a félévben felgyülemlett jegyzeteket, másrészt afféle menekülőút-ásásnak is felfoghatjuk: helyenként elég vékonyra sikerült a frissen lezárt félév, s ha esetleg ezután már nem férnék bele A Vezetőség koncepciójába, legyen azért még hol aludjak. Meg természetesen érdekelt, hogy kik közé keveredett Gábor, milyen népek a sziszesek, miért üvöltik még részegen is azt, hogy „szakmaiság”[1], na meg a catanozási lehetőség se volt utolsó szempont.
All-in-all, jó volt, bár a vizsgaidőszak kipihenésére nem sok idő maradt. Napközben okosító előadásokat hallgattunk (volt szó a CKM/férfimagazinok által közvetített képről, a tőzsde, majd a politikai intézmények helyzetéről, az agglegény bachelor-képzésről, meg a tömegközlekedési vállalatok képviselői is sajnáltathatták magukat), vacsora után egy kör kötelező Catan (by Kotek), majd hajnalig-bealvásig tartó tincitánc, minden este ugyanazzal a maréknyi,változó hallgathatóságú számmal aláfestve. Mondjuk érdekes volt, mennyire másként szerveződik a Szisz, millióegy bizottsággal és tanáccsal, for the people, by the people, szemben az MCC totalitárius berendezkedésével. Végülis nem szeretnék se Tocqueville-t játszani (Demokrácia a Sziszben), se Tönniest (Közöség és társadalom — természetesen a közösség szerepét a Szisz, a társadalomét az MCC játsza), nehogy ezzel valaki tyúkszemére lépjek, maximum annyit tartok megjegyzésre érdemesnek, hogy az eltérő felvételi folyamat mennyire meghatározza a kollégiumok tagságát: míg az MCC-nél végig formális a felvételi folyamata, írásbeli, majd szóbeli elbeszélgetés a tanárokkal, a Szisznél sokkal informálisabb, s nem csak a szakmaiság a fontos: a téli táborban az aspiránsak elsősorban életképességüket bizonyíthatják: kellőképp partyarcok-e, na meg tudnak-e, s szeretnek-e Catanozni. Hogy beférnek-e a közösségbe. MCC-n a közösség csak a posteriori (na, nem flancolok, felvételi után) jön be a képbe, a szaktanárok által kimazsolázott, kiművelésre alkalmasnak ítélt Collegisták csak kiválasztottságuk után ismerik meg a többieket. S ez alapvetően meghatározza a kollégiumok működését: (szakmai) közösség, vagy agyfarm. Na mégis belemásztam, mindegy, bent hagyom.
Azt meg igazán sajnálom, hogy nem vittem fényképezőgépet, pedig annyira szépen/ijesztően/stb nézett ki ez a tömény szocreál komplexum.
1 Igaz, ez nem a priori ismeret volt.
Gépteremben ülök, velem átellenben egy fiú és egy lány SPSS-ben adatokat elemez, a cigókról alkotott véleményeket vizsgálja. További olvasmány: Max Weber: A társadalomtudományos és társadalom politikai megismerés ’objektivitása’
ETR-ben figyelem a kurzusok felkerülését, s nagyon úgy tűnik, elcsúsztam egy évet a mintatantervhez képest, s ebben a félévben a tervezett két szigorlat helyett egyet se végezhetek el. Ez egy részről őszi rendetlenségemnek köszönhető — nem fértem fel adatfeldolgozásra s ezért adafelvételt se vettem fel, vagy fordítva, sose tudom megjegyezni, s most, mikor mindkettőt teljesíteni szeretném, nem tudom felvenni a módszertan szigorlatot, aminek előfeltétele a kettő közül az egyik, másrészről legkedvencebb tárgyam (interkulti) sikertelen befejezésének — érthetetlen okok miatt előfeltétele a társadalomtörténet szigorlatnak. Módszertan szigorlat ősszel is van, s mintha társtöri is volna, de elég kellemetlen…
(Közben próbaképp felvettem a módszertan szigorlatot, s most felengedett rá. Én már semmit se értek.)
Egy órás késéssel ért fel ma reggel az IC — a kalauz mintha négyszáz méteren leszakadt felsővezetéket említett volna, vagy legalábbis hasonló okok miatt járhatatlanná lett a Rétszilas-Pusztaszabolcs szakasz. Rétszilasnál fél órát álltunk, jobbra egy vágánnyal a fél órával korábban indult pesti IC, balra egy személyvonat: gyanús, hogy ez a 04:53-kor induló volt. Sztálin Dunaújváros felé kerültünk, egy óra csúszás, emiatt nem tudtam jegyet beiratni ma. De legalább az ebédet a MÁV fizette.
Mától indul a Harmadik UV-hét, melynek keretében a megmaradt két tárgyat szeretném letudni. A nyáron előkerülő olcsó poént, az UV-villamos képének beillesztését most se hagyhatom ki. Ma tehát ezzel a képpel zárom bejegyzésemet, most visszabújok a Könyvek mögé, hadd áramoljon belém a tudás akadálymentesen, hogy átmeneti hordozóként holnap és holnapután eljuttassam azt a célállomására, az egyetemre:
Most látom, hogy kolléga is tankönyvkritikát ír, nosza itt van még egy.
Sosem szerettem a — jellemzően angol nyelvű — könyvek íróinak azt a szokását, hogy az előszóban hosszas köszönetnyilvánításba fognak, meghálálandó a mű írásában nyújtott bármilyen segítségét. Bár tudom, hogy ez egyrészt kedves gesztus másrészt a legolcsóbb módja a segítségükért esetlegesen markukat nyújtók leszerelésére, nekem valahogy mindig is kimódoltnak tetszett, és rendszerint át is ugrottam.
De valaki végre elegánsan elintézi a problémát (még ha nem is jószántából):
"Many of my friends, colleagues, and students have contributed valuable comments and suggestions on the first edition which I have incorporated into this new edition. Unfortunately, a fire in the Economics Building at the University of Michigan destroyed my list of the sources of many of these suggestions, so I am unable to thank all those who contributed comments."
Varian, Hal R. (1984): Microeconomic Analysis, W. W. Norton & Co., 2nd ed. (p. xiii)
Bár a szerző még így is kötelességének tartja, hogy a Preface végére odabiggyesszen két, szinte csak nevekből álló bekezdést. Nem baj, legalább megpróbálta…
A könyv elején amúgy a tipográfusok is megkapják a magukét:
The text of this book is composod in Times Roman, with display type set in Janson. Manufacturing by The Maple-Vail Book Manufacturing Group.
Ettől az egész, papíron könyvvázlatot jegyzetelgető professzor, öntudatos könyvtervezők-nyomdászok dolog kedves, régimódi hangulatot kölcsönöz a könyvnek (ami azonban egyáltalán nem segít azon, hogy hiányos matematikai tudásom kevés a gondolatmenet teljes követéséhez).
Hozzáadott érték