Vasárnap reggel érkeztünk haza a SzISz téli táborából, s azóta nem élménybeszámoltam az eseményről, pedig… (Helyette például Cities3D-t próbáltam Mac-re portolni, sikertelenül, hiába, script kiddy vagyok.) Amíg nem írok róla viszont, addig savanyodik, s egyre csak fogy belőle a hírérték, míg csak egy emlékké nem alvad. Szóval uccu neki, halljuk hogy volt!
Nem szoktam bemutatkozós-összemelegedős táborokba elmenni, nem voltam se a gólyatáborunkban, se más kari táborozáson. Az MCC-be is csak úgy becsöppentem, egyből mélyvíz, semmi bemutatkozósdi (meg is látszik jelenlegi, erősen töredezett kapcsolati hálómon, de ez most kicsit más tészta). Csütörtök délután mégis hátamra kaptam a várost s levonatoztam Zánka-Úttörővárosba a Széchenyi István Szakkollégium téli táborába. Egyrészt úgy éreztem, valahogy le kell zárni végre a vizsgaidőszakot, megünnepelni, hogy túléltem, esetleg rituális máglyán elégetni s körbetáncolni a félévben felgyülemlett jegyzeteket, másrészt afféle menekülőút-ásásnak is felfoghatjuk: helyenként elég vékonyra sikerült a frissen lezárt félév, s ha esetleg ezután már nem férnék bele A Vezetőség koncepciójába, legyen azért még hol aludjak. Meg természetesen érdekelt, hogy kik közé keveredett Gábor, milyen népek a sziszesek, miért üvöltik még részegen is azt, hogy “szakmaiság”, na meg a catanozási lehetőség se volt utolsó szempont.
All-in-all, jó volt, bár a vizsgaidőszak kipihenésére nem sok idő maradt. Napközben okosító előadásokat hallgattunk (volt szó a CKM/férfimagazinok által közvetített képről, a tőzsde, majd a politikai intézmények helyzetéről, az agglegény bachelor-képzésről, meg a tömegközlekedési vállalatok képviselői is sajnáltathatták magukat), vacsora után egy kör kötelező Catan (by Kotek), majd hajnalig-bealvásig tartó tincitánc, minden este ugyanazzal a maréknyi,változó hallgathatóságú számmal aláfestve. Mondjuk érdekes volt, mennyire másként szerveződik a Szisz, millióegy bizottsággal és tanáccsal, for the people, by the people, szemben az MCC totalitárius berendezkedésével. Végülis nem szeretnék se Tocqueville-t játszani (Demokrácia a Sziszben), se Tönniest (Közöség és társadalom — természetesen a közösség szerepét a Szisz, a társadalomét az MCC játsza), nehogy ezzel valaki tyúkszemére lépjek, maximum annyit tartok megjegyzésre érdemesnek, hogy az eltérő felvételi folyamat mennyire meghatározza a kollégiumok tagságát: míg az MCC-nél végig formális a felvételi folyamata, írásbeli, majd szóbeli elbeszélgetés a tanárokkal, a Szisznél sokkal informálisabb, s nem csak a szakmaiság a fontos: a téli táborban az aspiránsak elsősorban életképességüket bizonyíthatják: kellőképp partyarcok-e, na meg tudnak-e, s szeretnek-e Catanozni. Hogy beférnek-e a közösségbe. MCC-n a közösség csak a posteriori (na, nem flancolok, felvételi után) jön be a képbe, a szaktanárok által kimazsolázott, kiművelésre alkalmasnak ítélt Collegisták csak kiválasztottságuk után ismerik meg a többieket. S ez alapvetően meghatározza a kollégiumok működését: (szakmai) közösség, vagy agyfarm. Na mégis belemásztam, mindegy, bent hagyom.
Azt meg igazán sajnálom, hogy nem vittem fényképezőgépet, pedig annyira szépen/ijesztően/stb nézett ki ez a tömény szocreál komplexum.
