bergengócia.net
Vajon miért nem szeretek a szociológia méltán elfeledett szülőatyjairól tanulni?
Az egyetemi szociológia későbbi története mutatja, hogy az első években a probléma éppen a tudományos tartalom katasztrofális hiánya volt. Nem a meglevő és meggyőző tudás keresett magának szószéket, hanem a szószékre felkapaszkodottak keresték kétségbeesve, hogy mi is a textus, amelyről beszélniük kellene.
Némedi Dénes: Klasszikus szociológia 1890-1945, Budapest: Napvilág, 2005, 11.
Avagy nagyképűbben: Adatmegosztási szokások a szociológushallgatók körében
A vizsgaidőszak közeledtével egyre többször hangzik el (például) az etr-kurzusfórumokon a kérdés: van valakinek alapos jegyzete X kurzusra? Esetleg át tudná küldeni? — mire egyből hárman válaszolnak, nekik is lesszives akkormár. Megoldandó probléma tehát, hogy hogyan osszunk meg nagyobb fájlokat sok emberrel, könnyen és gyorsan, ráadásul - lévén bölcsészekről beszélünk - csupán minimális felhasználói szintű számítógépkezelési ismeretek mellett.
A levlista lenne a legkézenfekvőbb megoldás: email végére Word doksit csatolni még egy bölcsész is tud, viszont a népszerűbb levlista-szolúciók nem engednek nagyobb fájlokat csatolni.
Ha bölcsészek helyett programozókról [kockákról] beszélnénk, megfigyelhetnénk, ahogy a probléma felvetődése után öt perccel már tartalommenedzselő rendszert heggesztenek, ki-ki vérmérséklete szerint a Drupalt vágja méretre, vagy teljesen elölről ír magának egy saját megoldást, because he can.
A bölcsész viszont nem ért mindehhez, még egy wiki rendszert se tud feltelepíteni magának, ami pedig nagyjából az lenne, amire vágyik. Abban viszont megegyezik a programozó kollégájával, hogy mindketten szeretik feltalálni a spanyol viaszt. Bár valamelyik posztmodern bölcsész (veszélyeztetett, ritka faj!) felsőbbéves egyszer kitalált egy pluszminusz működő mini-CMS-t, nem azt használja az idei évfolyam. Hanem mit?
Igen, jól látszik: regisztráltak egy freemail címet, összesen 25 mega tárhellyel, ahova elküldtek pár eddigi jegyzeteket. Emailben Word doksit csatolni még egy bölcsész is tud…
(Én csak fogom a fejem, hogy hogy nem érzik ezt a megoldást annyira kényelmetlennek, hogy 5 perc guglizás után találjanak egy MediaWiki hosztingolást, ahova mindenki szövegként feltolhatná az összes jegyzetet…)
(Gábor példátlan mennyiségű tea elfogasztása, karakter legépelése és egyhelyben leült órák után még mindig nincs kész a beszámolókkal, de megszakítja a munkát, hogy egy kicsit továbbvigye a japán vonalat…)
Azért mégiscsak jó valamire az az éjjeliszekrényen tornyosuló könyvoszlop: ugye volt az a japános, Bill Murray-s filmecske, amikor hősünk a karakterre jellemző átéléssel whisky-reklámot forgat – a japán piacra, japán szokások szerint, japán fogyasztóknak. Hogy az előadott szöveg mennyire nem kitaláció, arról olvassunk egy kis marketinges irodalmat:
„A Nikka Whiskey reklámjában például egy amerikai szopránt láthatunk áriázni a képernyő, majd a reklám végén – mintegy utángondolásként – látható a szlogen: „I know good whiskey – Nikka Whiskey” (…) A reklám hatására a márka forgalma mintegy 20%-kal megugrott, a spot pedig elnyert a japán reklámszakma legmagasabb díját.”
Múlt héten hosszas előkészületek után végül úgy határoztam, csak jobban járok, ha megveszem a szoctöri olvasókönyvet1. Könyvtárban helybenolvasni nem fogom, mert utálok helyben olvasni, így meg talán inkább elolvasom a feladott írásokat. A könyv hátán viszont olyan szedésben, mint ahogy a besztszellereknél a New York Times, a San Fransisco Chronicle meg mondjuk a Dunántúli Tapló kritikusai szokták dícsérni a könyvet, hogy „Jaw-dropping!”, „AWESOME” meg „X’s best work to date!”, itt a következő praise for állt:
Az ember a szó legszorosabb értelmében zóon politikon, nemcsak társas állat, hanem olyan állat, amely csak a társadalomban tud egyedülállóvá válni. Az egyedülálló egyes ember társadalmon kívüli termelése (…) éppoly képtelenség, mint a nyelv kifejlődése együtt élő és egymással beszélő egyének nélkül.
Karl Marx
Van tehát a tényeknek egy olyan osztálya, amely egészen sajátos jellegzetességekkel rendelkezik. E tények az egyénhez képest külsődleges cselekvésmódok, gondolkodásformák és érzelmek, amelyek kényszerítő erővel rendelkeznek, s ennek révén ráerőszakolják magukat az egyénre. (…) E tényeket a társadalmi jelzővel kell jelölnünk, és ezt a jelzőt kizárólag részükre kell fenntartanunk. S ez illik is rájuk, hiszen világos, hogy mivel nem az egyénben gyökereznek, csakis a társadalom lehet a hordozújuk …
Émile Durkheim
A modern „állam” - mint emberek sajátos együttcselekvésének összessége - nem elhanyagolható részben éppen azért létezik ebben a formában, mert bizonyos emberek cselekvésükben ahhoz a képzethez igazodnak, hogy az állam fennáll vagy fenn kell állnia, hogy tehát az ilyen jogilag orientált rendek érvényesek.
Max Weber
1 A szerző, mikor éppen nem Mac-es blogokat olvas, szociológiát tanul.
Minél többet használok Macet (no jó, osx86-ot), annál inkább megnő az igényem a sima (simított) karakterek, igényes tipográfiai megoldások iránt (rendszerszintű ligatúrák, ahhh). Tegnap megkaptuk az inernet-zh-nk eredményeit egy (gyaníthatóan) Excelből exportált pdf-ben, végigböngészem a persze eléggé átláthatatlan táblázatot (framekre 8,5 pontot puskáztam össze kaptam a 10-ből…), és miután megtalálom az eredményemet, becsukom az ablakot, és mintha friss, édes levegőt lélegezne be a szemem (a mixed metaphor a day…), a simított rendszer- és nemrendszerfontok egy teljesen más felhasználói élményt adtak. Még sarkosabb az élmény a Neptunnal, amiről régebben is tudtam, hogy a felülete bármilyen esztétikai-használhatósági norma szerint elfogadhatatlan, de azért ordítóan nyilvánvalóvá mégis csak OS X alól vált.
Sajnálom, hogy nem lehettem ott az UV-k búcsuztatójánál, annyi közöm mégiscsak lett a típusváltáshoz, hogy hétfő reggel egy új 19-essel mentem egy darabon egyetemre, úgyhogy kvittek vagyunk. Egy ravasz kötöttpályás-tipográfus prodzsektet eszeltem ki, de még utánakeresgélek, hátha valaki már előttünk lelőtte a poént.
Most megyek kvantitatív-kvalitatív analízist készíteni reklámszociológiára: megszámolom, hogy a régi Apple-reklámokban hány és milyen ember szerepelt. Jó munka lesz, az biztos.
Csak a kontraszt kedvéért:
Tegnap este tekes filmnézés: utána egy rövid körszakállvakargatós beszélgetés, hogy ugye ez történelemhez kötött film, és hogy a mai szakkollégiumok nem ilyenek és egyáltalán…
Megyünk vissza az első emeletre, már a lépcsőn botladozás használt ágyneműkben, iszonyatos bűz, szatyroslábú emberek: ”Igen, jól látjátok kiöntött a férfiwc!”
Átvágok a tengeren a szobámig, ahova (hála a néhai építők trehányságának, a folyosó közepén egy kis medence van, ott gyűlik az anyag, én a vizesblokktól messzebb és magasabban lakom) nem tört be a szennyvíz, ravasz módszerekkel lábat mosok az irodában, utána megnézzük az aznapi második filmet, ha nem kopognának, hogy segíteni kéne. Nosza, valami alibimunkát végzünk az azért nem olyan száraz szobáink előtt (azért ma reggel név szerint meg lettünk dicsérve a listán…).
Emberek! A jövő értelmisége1 bokáig jár a húgyban! Ez nem gusztustalan?
1 félreértések elkerülése végett ezt egy diákhiteles szórólapon olvastam
P.: (komolyan odafordul hozzám): „Szereted a szakkolit?”
Én (beugratást vélek felfedezni, hezitálok): „Ööö… hát ez egy provokatív kérdés. Végül is nem rossz hely…”
P.: „És akarsz is tenni érte valamit?”
Én: „Persze, de csak akkor, ha nem jár sok munkával.”
P. (leteszi a sörét): „Nem akarsz pólókat árulni? Nagyon jó munka, nem kell csinálni semmit.”
Én: „Akkor miért nem tartod meg magadnak?”
P.: „Mert én már így is túl sok dologban vagyok benne, nincs rá időm. A legjobb az egészben, hogy szinte semmit sem kell tenned, csak beszeded a pénzt. És ami a legfontosabb, mondhatod azt, hogy csinálsz valami közérdekűt. Ha rád akarnak sózni valami munkát, te visszavághatsz, hogy de hiszen te pólókat árulsz.”
Én (még mindig bizonytalanul): „Végül is nem hangzik rosszul…”
P.: „Akkor gyere, odaadom neked a pólókat, meg a kasszát!”
Így tettem szert egy zsák emblémás kolis férfipólóra (M-es és L-es méret), amiből még egyet sem adtam el. Ez így nem mehet tovább.
Kétfordulós márketingkampányt tervezek:
Ami még nem világos:
Majd meglássuk, mi lesz belőle.
Kedves naplóm, régen írtam, sok a dolgom.
(Persze, miért lenne több a dolgom mint eddig? Nem több, csak éppen mind egyszerre jár le. Legközelebb jobban ütemezek. Ötéves terv, ecetera)
Ebben a tanévben (továbbiakban idén) nem is írtam énblogosan. Elharapódzott a maces tartalom ezen a felületen, de majd most visszaveszünk belőle. Elkezdődött az év, mennek a kurzusok teljes gőzzel a vizsgaidőszak felé — illetve statisztikából már holnap zéhá, ezen kívül járnak a Combino villamosok végre valahára (az a vicc, hogy bár nagyon vártam, tulajdonképp semmi különös érzés már rajta utazni. Szép mustársárga meg iszonyat halk, meg rengeteg rajta az ellenőr. De már az élet részévé vált. A 4-es vonalán gyakrabban jár, ott könnyebb elkapni, ha valakinek még nem sikerült volna…), szobtárs kolléga úr hozott hangszórókat (hangfalakat?), ötpontegyeset, mélynyomósat (fogtömésberezonálósat). Most az iTunes-ből Nicecast-tel sugárzom át a zenémet, ne csak falusidiszkós szóljon (bocsánat, Tiesto művészetét nem tudom megérteni. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy Yonderboi-t is hallgat, definitely pirospont).
Holnap statisztikadolgozat, avagy a bergengóc állampolgársághoz az egyik feltétel. Bergengóciáról majd holnap, Az Események (remélem sikeres) befejezése után írok többet, egyelőre legyen elég annyi, hogy a tízmilliós Bergengóciában hárommillió kékszemű és hétmillió zöldszemű él, a kékszeműek átlagos magassága 170 centi, 10cm szórással, a zöldeké 180cm, szintén tízcentis szórással. A bergengóc magasságkutató intézet és a szemszínkutató intézet legfrissebb stat. eredményeiről biztos lesz kérdés, hogy csaltak-e a mintavételnél.
Pratchett ír ilyenről is a Discworld-ben:
The Pork Futures Warehouse is a product of the Disc’s general atmosphere of magic and Ankh-Morpork’s general atmosphere of excessive literalism. The trading in pork futures – pork which does not exist yet – led to the construction of a warehouse in which to store it until it does. Pig carcasses can be seen hanging from its ceiling, semitransparent and unreal.
A tegnapi kolis „közgyűlésen” (-közös dolgok megvitatása- dehogyis, inkább „mi az intézmény úgy gondoljuk, hogy Önöknek ezt és ezt kell tenni”) mondta a főig. úr, hogy az intézmény anyagilag teljesen pártfüggetlen, a költségvetésének kilencvensok százalékát magáncégek biztosítják. (Mondanivalója valami olyasmi akart lenni, hogy nem fognak gondolatrendőrséget játszani, bárkinek bármilyen polit. véleménye/érzülése lehet, csak lehetőleg ne túl extrémek)
Magáncégek, akik arra számítanak, hogy befektetésük kamatostul térül majd meg, amikor az innen kikerülő (szépen felhízlalt) diplomázók közül kimazsolázzák a nekik megfelelőket. És ennek megkönnyítésére készül az évkönyv is - bemutatkozó szöveggel és portréval együtt. (be se kell kérni a CV-t, minden ott van a katalógusban. Valószínűleg két jogásszal tényleg ajándékba adnak egy közgazdászt is.)
Mennyivel jobb érzés mintha egy F-betűvel kezdődő pártba képeznének kádernek. NOT.Apropó: november végefele lesz valami belső mini-TDK (think Eötvös-napok, csak még annál is kisebben) és erős társadalmi nyomás (tekintély, satöbbi) van rajtam, hogy én is adjak kiselő (kiselőadjak? adjak elő kis?). Csak semmi ilyen témájú nincs a tarsolyomban és ötletem sincs miről lenne jó beszélni vagy húsz percet (mondjuk internetmédia vagy hasonló rizsa területről) Any ideas?
Készül a kiberkultúra emlékműve, a cyberculture.hu. Angol források, magyar fordítások, 2600 hertzes füttyszó.
Hozzáadott érték