…nem a Google-Doubleclick akvizíció (lásd pl itt), hanem az, hogy újraindult régi kedvencünk, a Sasszem - egyből három kvízzel (még kettő megfejtésre vár). Remélem most nem fogják váratlanul abbahagyni a készítők (asszem a Kispad-brigád áll mögötte) pár hónap után. Az ilyenekért érdemes felkelni :)
Ez pl. mi lehet?
Archive for the 'énblog' Category
avagy miért ne vegyük meg az első utunkba kerülő boltban a (lézer)nyomatóhoz a festékkazettát, és miért töltsünk el előbb pár percet a dokumentáció böngészésvél? Mert megtudhajtuk, hogy ha a patron kezd kifogyni, és csúnya világos csíkok tűnnek fel a nyomaton, akkor érdemes kivenni, és "óvatosan megrázni ötször-hatszor a festék eloszlatása érdekében". A dolog csodálatos módon működik, remélhetőleg jó sokáig: ma is okosabbak lettünk valamivel.
"Milyen leleményes a mi népünk"-kategóriában tanulságos olvasmány az RTFM-szinonímák listája.
Az én listám, szigorúan alfabetikus sorrendben.
- Bradbury, Malcolm: Rates of Exchange (hogyan látta reménytelenül szürkének és reménytelenül izgalmasnak szocialista hazánkat egy félszeg British Councilos arc — mondjuk — 30 évvel ezelőtt?)
- Houellebecq, Michel: A csúcson (francia minisztériumi középkáder mint thai szextúrák szervezőjeként fut be, de az öröm nem tart soká. Erős depresszív hatás)
- Huxley, Aldous: Szép új világ (nehezen olvasható, nehezen feledhető, és kész)
- Orwell, George: 1984 (bár igyekeztem kikerülni, hogy bloggertárssal túl sok könyvben megegyezzünk, alapkönyv: félelmetes hangulati erő, a Goldstein-tanulmány logikáján még mindig keresem a rést)
- Parkinson, Cyril N.: Parkinson törvénye (a sokat idézett megfigyelésgyűjtemény a bürokrácia természetrajzáról, szemléletformáló)
- Pelevin, Viktor: Generation P (hasonlóképp ez sem omittálható, nem lehetett kikerülni ezt az ultimate posztmodernzsebkönyvet)
- Updike, John: Így látja Roger (az általam soha meg nem szeretett Nyúl-regényfolyamra hajazó helyszín és szereplők, kis- és középpolgári teológia és filozófia. a Reagen-korszakban)
- Zola, Emile: A hajsza (valahogy ma nem divat Zolát olvasni — emlékszem, mennyit kellett kuncsorognom és várnom egy-két kötetre a könyvtárban —, általában kicsit hosszú, néhol bosszantóan didaktikus, de itt sikerül ezeket meghaladnia, és egy meggyőző erejő tablót alkotni a XIX. századi nagyvilági társaság életéről)
- amit éppen olvasok (most Statiszika közgazdászoknak?)
Persze ilyenkor rájön az ember, hogy olyan nincs, hogy Ecót kihagyja, és illene betenni valamit Hessétől, és hogy milyen már, hogy nincs egyetlen magyar se köztük, holott ugye igencsak… Tanulság: a kilenc könyv mindig csak egy adott időpillantra jellemző.
Ki legyen a következő? Bázisdemokrácia van: aki szeretné, írja/kommentelje be. (reménytelen kikerülése annak a ténynek, hogy már nemigen maradt meghívnivaló ember)
Már jó régen kaptam a pinget Danitól a kilenckedvenckönyves lánc kapcsán (annyira, hogy közben már két teljes lapnyi bejegyzés fedi el az ő kilenc könyvét), eddig azonban rengeteg elfoglaltságomlustaságom miatt megszakadni látszott a lánc… Na de most bepótoljuk!
- Douglas Adams: Galaxis Utikalauz … - mindazösszes, bár a Mostly Harmless nem annyira. Illetve nem csak a könyv, hanem a tv-sorozat meg a szöveges kalandjáték is
- Neal Stephenson: Snow Crash - SzISz télitáborban rágtam végig magam rajta, azóta is mindenkinek próbálom elsütni, de ugyanúgy, ahogy a Twitterrel korábban, ezzel sincs sok sikerem
- Terry Pratchett: Discworld … - mindazösszes. Az a jó benne, hogy gyakorlatilag végtelen rész van belőle. Igaz, Márton kipörgette (többször is), de mezei olvasónak egy életre elég könyv van a szériában. És nagyjából mind jó.
- Philip K. Dick - Do Androids Dream …
- Szerb Antal: A Pendragon legenda
- Viktor Pelevin: Generation P
- Arthur Koestler: Sötétség délben
- George Orwell: 1984
- Arkagyil és Borisz Sztrugackij: Sztalker
A láncot pedig továbbadom Gábor kollégának (a belterjesség jegyében), Koteknek, meg ’Via is bedobhatja a kedvenceit, akár a kommentek közé is (vagy twitteren spammeld szét a világot)
[UPTD: Naná, hogy kihagytam egyet. Bűnésbűnhődés röpül, helyére Generation P. Más műfaj, de izé….]
Hát igen, ennek kicsit konzervíze lesz: még hétfőn kellett volna ezt a bejegyzést megírnom, tegnapelőtt kezdtem hozzá, közben lassan hírértékét veszti. Ez van akkor, ha van jobb dolgom, mint hogy blogoljak arról, hogy milyen jó dolgom van… Úgy döntöttem, inkább kirakom így, bejegyzés0.5 beta, hamarosan újra meg fogom ígérni a gyakoribb frissítést, hátha most sikerül is betartanom.
Hétvégén pótszületésnapot tartottunk, ahol többek között kaptam egy fotóstáskát (finom utalás, hogy esetleg nem kéne csak úgy, laza mozdulattal satöbbi táskába dobni elpakolni a fotoapparátot, I get it) és sokegyéb apróság mellett (könyv, film, csoki) nagyszüleimtől két Borítékot.
…Amit én úgy értelmeztem, hogy menj, szeretnénk, ha vennél magadnak valami szép játékot! — így elhatároztam, hogy veszek magamnak szép játékokat. A Két Boríték tartalmát tehát elköltöttem egy Trust TB-2100 palatáblára meg egy Logitech QuickCam Chat USB Skype fantázianevű webkamerába. Ja meg egy defective-by-design USB-elosztóba (volt egy abszolút fölösleges műanyag bütyök az oldalán, ami miatt nem lehetett mellé bedugni mást, kicsi hardware hacking után — lemetszettem a fölösleget — egész jól működik)
Now, I know what you’re thinking: minek kellett mindazösszes ajándékba kapott Borítékot ilyen, legalábbis látszólag teljesen fölösleges butaságokra pazarolnom? Na ez az, amire magamnak se tudok jó választ adni, de legalább én nem szoktam ilyeneket kérdezni, s főleg nem magamtól. Mindenesetre így már hiperdivatos újmédiás játékos vagyok, aki mindig tudja hol van a törölközője. Már csak a Processinget kéne kellőképp’ kiismernem…
Ja meg így már tudok webcamba borotválkozni, majd a kész filmet youtube-ra feltölteni, mint a nagyok.
Freemail 2.0 bétát!
Figyeljük meg az elrontott ö betűt, ami még egy karakterkódolási hiba az őskorból, mikor még MacRoman volt a standard és a művészeti szakközépiskola PowerMac-jeiről regisztráluk a címet, a kockáshátterű freemail.c3.hu-ra. Brings back memories… Kezdem öregnek érezni magam, pedig csak húsz éves lettem ma.
Randomság:
- Miért van az, hogy a webes szolgáltatások belső üzenetküldő rendszerei nem képesek kiküldeni a személyes üzenet szövegét és csak az üzenet érkezésének tényéről írnak? Case in point: Új üzenetet kaptál az alábbi felhasználótól: [a nevét kiszedtem]. Kattints ide, ha meg akarod tekinteni az üzenetet. Persze, pageload nekik, és esetleg reklámletöltés, meg valahogy csak vissza kell csalogatni a felhasználót a rendszerbe, de miért emailben hergelve?
- Miért van az erőltetve mostanában (Macen, de szerintem lassan Odaát is), hogy a rendszerszintű hejesírásellenőrző alapból be van kapcsolva? Miért nekem kell egyenként azt kikapcsolni, ha nem szeretnék mindenhol piros aláhúzást látni, főleg mert eddig lusta volta visszarakni a MySpellX-et? És miért nem tudom az új Caminoban egyszerűen (rejtett configfájlban turkálás nélkül) kikapcsolni?
- Hát az senkinek se tűnt fel, hogy bár az iTunes-zal az album-formátum halálát hirdetik, hogy ezen túl mindenki csak azt a számot veszi meg, amelyik neki tetszik, ugyane programmal iszonyat kényelmetlen kezelni az egy-kétszámos előadókat? (iPodon méginkább: előbb kijelölsz egy Artistot, majd egy Albumot, majd magát a számot: ebből két lépés fontos, ha csak a neked tetsző számot keresed, és/vagy félre van taggelve a cucc.
Ennyi. Most felöltözök és megyek egyetemre.
Gyerekkorom ízei újra itt vannak: a Dianás cukorka 149 Ft a Plusban!
Hozzáadott érték