Archive for the 'énblog' Category

Na és mit kaptál születésnapodra?

Freemail 2.0 bétát!

Freemail 2.0 üdvözöl.

Figyeljük meg az elrontott ö betűt, ami még egy karakterkódolási hiba az őskorból, mikor még MacRoman volt a standard és a művészeti szakközépiskola PowerMac-jeiről regisztráluk a címet, a kockáshátterű freemail.c3.hu-ra. Brings back memories… Kezdem öregnek érezni magam, pedig csak húsz éves lettem ma.

Napi bosszankodós

Randomság:

  • Miért van az, hogy a webes szolgáltatások belső üzenetküldő rendszerei nem képesek kiküldeni a személyes üzenet szövegét és csak az üzenet érkezésének tényéről írnak? Case in point: Új üzenetet kaptál az alábbi felhasználótól: [a nevét kiszedtem]. Kattints ide, ha meg akarod tekinteni az üzenetet. Persze, pageload nekik, és esetleg reklámletöltés, meg valahogy csak vissza kell csalogatni a felhasználót a rendszerbe, de miért emailben hergelve?
  • Miért van az erőltetve mostanában (Macen, de szerintem lassan Odaát is), hogy a rendszerszintű hejesírásellenőrző alapból be van kapcsolva? Miért nekem kell egyenként azt kikapcsolni, ha nem szeretnék mindenhol piros aláhúzást látni, főleg mert eddig lusta volta visszarakni a MySpellX-et? És miért nem tudom az új Caminoban egyszerűen (rejtett configfájlban turkálás nélkül) kikapcsolni? Camino Spellcheck
  • Hát az senkinek se tűnt fel, hogy bár az iTunes-zal az album-formátum halálát hirdetik, hogy ezen túl mindenki csak azt a számot veszi meg, amelyik neki tetszik, ugyane programmal iszonyat kényelmetlen kezelni az egy-kétszámos előadókat? (iPodon méginkább: előbb kijelölsz egy Artistot, majd egy Albumot, majd magát a számot: ebből két lépés fontos, ha csak a neked tetsző számot keresed, és/vagy félre van taggelve a cucc.

Ennyi. Most felöltözök és megyek egyetemre.

Madeleine

Gyerekkorom ízei újra itt vannak: a Dianás cukorka 149 Ft a Plusban!

127.0.0.1, sweet 127.0.0.1

És most megint itt, a saját blogunkra fogok nemírni. Az elmúlt két nap során annyi bejegyzést írtam, mint egész februárban, s gyaníthatóan többen olvasták azokat, mint a Jabberwocky-t egy év alatt. Remélem azért nem tűntem annyira dilettánsnak (és hogy Pintér Róbert annyira nem vette személyesen a bloggersor kiúszását a képből), most csináltam ehhez hasonlót először (de titkon persze remélem, hogy nem utoljára).

Még ha az előadások kicsit a shameless promó irányába hajoltak el, akadtak közöttük jók is (a Nyírő-előadás, amit még a bloggerek is csendben figyeltek), az események nagyja nem a színpadon zajlott. A happening legjava az IRC-csatin, a kávészünetekben, és a szerda esti Kuplung-béli unkonferencián zajlott. Szerencsére most egyszerre tudtam online és offline jelen lenni, így nem maradtam ki semmiből, s személyesen is találkozhattam pár emberrel bloggerrel (mert az ugye külön állatfaj), akiket eddig csak olvasásból ismertem, ők engem meg sehonnan… Most már hivatalosan is létezik Gazs, a webkettes divatblogger: születésnapomra space invaderes pólót kérek.

Köszönet mindenkinek, aki segítette bejutásomat:

  • Doransky-nak (via Kelt) a bloggerbelépőt
  • Szilviának a kölcsönvasat
  • Gábornak a kölcsön-usb-wifi-kütyüt
  • És köszönöm az Akadémiának

Ebédszün a Web22Sympen

Közben az UPC menőzik a videógizmós felhasználói tartalmával. Az milyen hogy egy disznóvágós videó és egy headbangelős izé előtt a ZeliJanival készített rövidfilmünket is levetítik? Hiába, én vagyok a média :)

Holnap se fogok sokat ide írni…

…mert megyek a Web 2.2 Symposiumra, egyenesen a T gyomrába. Kerítettem kölcsönlaptopot, hozzá kölcsön-wifi-usb-donglit, és bloggerbelépőt, így holnap-holnapután a többi webkettes “magyar A-list” divatblogger között foglalhatok helyet és a citizen journalism jegyében oszthatom az észt.

Kicsit szégyenlem, hogy a hatalmas Mac-dicsőítések után windowsos vasat tudtam csak keríteni, a betervezett osX86 nem volt hajlandó felmenni, Ubuntu-telepítési kísérleteim is megbuktak, úgyhogy egy Zune-témával próbálom enyhíteni a Fisher Price-külsőt és erősen koncentrálok, hogy alma helyett controlt nyomjak…

Elméletileg a Web2symp.blog.hu címen fogok majd írni, Szedlák Ádám/Kelttel és Tóth Benedekkel, de majd csak akkor linkelek be mindent properly, amikor megkapom az Írási Jogokat.

Ezután meg tényleg el kell gondolkodni azon, hogy hogy tudjuk megint nullára csökkenteni blogunk relevanciáját :)

Minden összefügg mindennel

Először kommenteltem egy “találjuk meg a legrövidebb utat két teljesen különböző dolog”-típusút.

Aztán meg találtam egy ilyet , hogy hogyan ábrázoljuk diagrammokkal meg flowchartokkal az életet, és milyen összefüggések vannak nagyon távoli témák között. Világ végén, világ élén, ugye…

Jó moziba menni, mert

nemcsak hogy viszonylag kellemes filmeket láthatunk, hanem

hallhatjuk, hogy a pénztárban mögöttem álló mit gondol az Uránia előterében elhelyzett (szerintem oda nem illő) tévétartó műkő oszlopokról (höh, jó lenne otthon a sarokban tévéállványnak), az állítólag egyre divatosabb galériákról (kell a levegő b.meg, reggel kiszellőztetek, fél napig kapok levegőt, lehet durrogtatni, höhöhö)

hallhatjuk, a balfelől ülő terebélyes asszonyságok hogyan viháncolnak a meztelen női testrészek látványán, és hogy hogyan mobilozzák végig a két és fél órás filmet

valamit megnézhetjük, milyen az, amikor egy idős hölgy beül a félkilences elődásra, hogy aztán elaludjon (csak akkor riadt fel, amikor a szemüvege párszor leesett az orráról), a végén felkeljen, hogy reflexszerűen megbontrákozzon a tömegszexjeleneten, miközben éberebb barátnője megpróbálja az addigi két óra tartalmát számára röviden összefoglalni. És ha ez nem lenne elég, a stáblista a második kockája alatt (mindenki kellemesen és tisztelettudóan elgondolkozó tekintettel mered a fekete vászonra, alatta halk zongorprüntyögés) természetesen ő az, aki legelőször kapja fel a kabátját, pattan fel, és akarna átmászni (többek között rajtam). Gondolom, sietett haza aludni.

Szakmaiság

Vasárnap reggel érkeztünk haza a SzISz téli táborából, s azóta nem élménybeszámoltam az eseményről, pedig… (Helyette például Cities3D-t próbáltam Mac-re portolni, sikertelenül, hiába, script kiddy vagyok.) Amíg nem írok róla viszont, addig savanyodik, s egyre csak fogy belőle a hírérték, míg csak egy emlékké nem alvad. Szóval uccu neki, halljuk hogy volt!

Feltört utak

Nem szoktam bemutatkozós-összemelegedős táborokba elmenni, nem voltam se a gólyatáborunkban, se más kari táborozáson. Az MCC-be is csak úgy becsöppentem, egyből mélyvíz, semmi bemutatkozósdi (meg is látszik jelenlegi, erősen töredezett kapcsolati hálómon, de ez most kicsit más tészta). Csütörtök délután mégis hátamra kaptam a várost s levonatoztam Zánka-Úttörővárosba a Széchenyi István Szakkollégium téli táborába. Egyrészt úgy éreztem, valahogy le kell zárni végre a vizsgaidőszakot, megünnepelni, hogy túléltem, esetleg rituális máglyán elégetni s körbetáncolni a félévben felgyülemlett jegyzeteket, másrészt afféle menekülőút-ásásnak is felfoghatjuk: helyenként elég vékonyra sikerült a frissen lezárt félév, s ha esetleg ezután már nem férnék bele A Vezetőség koncepciójába, legyen azért még hol aludjak. Meg természetesen érdekelt, hogy kik közé keveredett Gábor, milyen népek a sziszesek, miért üvöltik még részegen is azt, hogy “szakmaiság”1, na meg a catanozási lehetőség se volt utolsó szempont.

All-in-all, jó volt, bár a vizsgaidőszak kipihenésére nem sok idő maradt. Napközben okosító előadásokat hallgattunk (volt szó a CKM/férfimagazinok által közvetített képről, a tőzsde, majd a politikai intézmények helyzetéről, az agglegény bachelor-képzésről, meg a tömegközlekedési vállalatok képviselői is sajnáltathatták magukat), vacsora után egy kör kötelező Catan (by Kotek), majd hajnalig-bealvásig tartó tincitánc, minden este ugyanazzal a maréknyi,változó hallgathatóságú számmal aláfestve. Mondjuk érdekes volt, mennyire másként szerveződik a Szisz, millióegy bizottsággal és tanáccsal, for the people, by the people, szemben az MCC totalitárius berendezkedésével. Végülis nem szeretnék se Tocqueville-t játszani (Demokrácia a Sziszben), se Tönniest (Közöség és társadalom — természetesen a közösség szerepét a Szisz, a társadalomét az MCC játsza), nehogy ezzel valaki tyúkszemére lépjek, maximum annyit tartok megjegyzésre érdemesnek, hogy az eltérő felvételi folyamat mennyire meghatározza a kollégiumok tagságát: míg az MCC-nél végig formális a felvételi folyamata, írásbeli, majd szóbeli elbeszélgetés a tanárokkal, a Szisznél sokkal informálisabb, s nem csak a szakmaiság a fontos: a téli táborban az aspiránsak elsősorban életképességüket bizonyíthatják: kellőképp partyarcok-e, na meg tudnak-e, s szeretnek-e Catanozni. Hogy beférnek-e a közösségbe. MCC-n a közösség csak a posteriori (na, nem flancolok, felvételi után) jön be a képbe, a szaktanárok által kimazsolázott, kiművelésre alkalmasnak ítélt Collegisták csak kiválasztottságuk után ismerik meg a többieket. S ez alapvetően meghatározza a kollégiumok működését: (szakmai) közösség, vagy agyfarm. Na mégis belemásztam, mindegy, bent hagyom.

Azt meg igazán sajnálom, hogy nem vittem fényképezőgépet, pedig annyira szépen/ijesztően/stb nézett ki ez a tömény szocreál komplexum.

1 Igaz, ez nem a priori ismeret volt.

Régészet

Otthon elveszett valami USB-kábel.

Kipakoltuk a szekrényt.

Két dolgot találtunk.

Egy korabeli ismeretterjesztő kiadványt (milyen jó, hogy jár a metró Kőbányáig) — érdekes nézegetnivaló a korabeli közlekedéshálózatról.

Egy hatalmas, laposüveg-jellegű flaskában valamilyen orosz férfiparfümöt. (ilyen márkájú, de a doboza más).

A térképet elraktam. De mit csináljunk a laposüvegel? (És hol van a kábel?)