Archive for the 'szájbakalcsör' Category

Quest: hangfájlból Commodore és Spectrum kazettafájl emulátorhoz

Egy platóról leesett egy láda mp4, köztük egy olyan, amihez a következő utasítás volt látható a képernyőn, miközben modemzaj szólt:

Figyelem programsugárzás! Ha a tévékészülékéből hallható hangot magnetofonra és egy COMMODORE 64 számítógépre tölti, egy olyan oktató progrmahoz jut, amelynek segítségével ellenőrizheti a [REDACTED]1 sorozatban szerzett tudását.

Összesen három C64-es és három Sinclair-es programsugárzásom van, a hangokat ide feltöltöttem:

  • http://dl.dropbox.com/u/279936/wav/commodore-1.wav
  • http://dl.dropbox.com/u/279936/wav/commodore-2.wav
  • http://dl.dropbox.com/u/279936/wav/commodore-3.wav
  • http://dl.dropbox.com/u/279936/wav/sinclair-1.wav
  • http://dl.dropbox.com/u/279936/wav/sinclair-2.wav
  • http://dl.dropbox.com/u/279936/wav/sinclair-3.wav

Csokiért: csináljatok ebből emulátorba betölthető kazettafájlt. (Amit próbáltam, annak az eredménye jó esetben SYNTAX ERROR-ral szállt el, rosszabb esetben simán csak zajt kaptam eredményül. Igazán kár lenne, ha ezt megette volna a tömörítés és a bitrozsda, a műsor már teljesen eltűnt a süllyesztőben). Szóval help me Obi-Wan, you’re my only hope.

1 Igen, ha sikerül kicsit is dekódolnod, benne lesz a sorozat neve. Egyelőre ne lőjük le a poént, úgyis lesz belőle Cyberculture cikk.

Gombok és billentyűk

A szombati múzeumlátogatás többek között arra emlékeztetett, hogy a mikroszámítógépeknek (Spectrum, Primo, Commodore és kis barátaik) több közük van a számológépekhez, mint a szobányi Ur-számítógépekhez: azokat a processzorokat és alkatrészeket eredetileg olyan beágyazott környezetekbe szánták, ezért is lehetett ennyivel radikálisan olcsóbban adni, mint amennyibe eddig kerültek az otthoni használatra megvásárolhatatlan vasak.

Talán — és ez most nagyon nyers hipotézis még — ennek a rokonságnak az öröksége az a rengeteg szörnyű billentyűzet, chicklet, sőt érintőlapos műanyaglap, ami korábban fel sem merült volna beviteli eszközként számítógéphez. Itt viszont ezek tulajdonképpen nagyranőtt számológépek, a számológépeknek pedig nem billentyűzete, hanem gombjai vannak. Ahogy ezek is inkább csak gombok.

Persze a döntés fő komponense még így is valószínűleg az ár volt, az egyik motivációs tényezőnek viszont ez így hihetőnek hangzik. De szedjetek szét.

(Meg kéne nézni alaposabban, melyik gyártónak volt először használható billentyűzete. Az elméletem akkor lenne szép kerek, ha kiderülne, hogy az IBM PC volt az, akinek a billentyűzetei a mai napig etalonnak számítanak.)

Neonomádság

A neonomádság nem az, amikor divatosan borostás webfejlesztők nevetségesen túlárazott, cserébe kartonpohárban felszolgált kávékat szürcsölnek kényelmes fotelokban a MacBook Prójuk fölé hajolva, mindezt csak azért mert lusták voltak becsoszogni a munkahelyükre, hanem az, amikor az összes laptopos összebújik a kollégium portája melletti kanapé körül, megosztani azt a kicsi sávszélességet, amit onnan el lehet érni, közben történeteket mesélni arról, hogy lehet, hogy már holnap lesz hálózat a szobákban. Griff Junior, 2009. szeptember.

Önjáró bejegyzések

Olyan csend lett itt hirtelen… Senki még csak meg sem vágta magát? Vagy nyaraltok földig érő szakállal?? :-)

— írja Penge nicknévvel a Kispad borotválkozós bejegyzésének 1945-ik hozzászólásban, három évvel azután, hogy az eredeti kispados borotválkozós cikket megírta Orosz Péter (ami úgy egészen mellékesen a magyar digitális kulturális örökség biztos része lesz, mark my words). A csend valószínűleg csak illúzió: bár augusztus harmadika óta ez volt az első hozzászólás, semmi nem utal arra, hogy ez a spontán kialakult közösség most spontán fel is oszlott. Pár nap múlva valószínűleg valaki más fog betévedni megosztani friss borotválkozási élményeit, amire a többi hardkór borotválkozó egyből rá fog kontrázni.

Az első ötven hozzászólást még nagyrészt kispados olvasók írják, aztán folyamatosan elszakadt a beszélgetés az oldaltól és csak a témára fókuszálnak. Nincsen róla statisztikám, de erős a gyanúm, hogy a hardkór borotválkozók nagy része amúgy nem olvassa a Kispadot és csak ezt ennek a bejegyzésnek a hozzászólásait követi.

Nem tudok egy értelmes okot se felhozni arra, hogy miért jött létre ez a spontán usergroup, azon túl, hogy nem egyedi esetről van szó: a Miafenén is van egy bejegyzés, ami úgy vonzza a hozzászólásokat, mint az a ragadós cetli a legyeket. Nálunk viszont körülbelül annyi hozzáadott értéket jelentenek ezek a hozzászólások, mint a fenti legyek: tényleg csak undorító, ahogy gyűlnek a kicsi fekete rovarhullák.

Tanulság? Nem tudom. Inkább kérdés. Biztos jó dolog, ha ennyire önjáróvá válik egy bejegyzés? Vagy úgy egyáltalán, mit tehetünk azért, hogy elérjük hogy azzá váljon, vagy hogy elkerüljük ezt a helyzetet?

Geek nyilvánosságelmélet

Tegnap este találtam, és egyből fel is raktam a Cyberculture.hu majdegyszermegírjuk listájára Christopher M. Kelty Two Bits: The Cultural Significance of Free Software című könyvét. (Megvehető, letölthető, musicalbe remixelhető). Érdekes olvasmánynak tűnik, a geek nyilvánosságról szól, meg hogy az internet + szabadszoftver kombón keresztül hogyan fertőzi el eredendően egyáltalán nem geek csoportok gondolkodását is (ma a Creative Commons, holnap a világ!). Mindezt antropológusként, és bár már a szabad szoftver definíciója is problémás (nagyjából az első oldalon azt mondja, hogy free software nem csak mint sör, hanem mint beszéd is free), nagyon érdekes gondolatokat vet fel. Elsőre úgy tűnik, hogy az a gondolati hiányzó láncszem, amit eddig kerestem. Most csak egy kvót, hümmögjetek:

Source code and copyright licenses, revision control and mailing lists are the pamphlets, coffeehouses, and salons of the twenty-first century: Tischgesellschaften become Schreibtischgesellschaften.

Winfalu

Mai hír, hogy a Wifi Falu projekt1 tol egy negropontét:

A Wifi Falu munkatárai rendre azt tapasztalták, hogy a felhasználók a lehető leghamarabb lecserélik a Linux operációs rendszert a megszokott Windowsra. Mindez azzal járt, hogy elvesztették a géphez kapott garanciát, a nem megfelelő telapítés és a vírusírtó hiánya megnövekedett az ügyfélszolgálat terhelése, ráadásul a legtöbb telepített Microsoft szoftver sem volt jogtiszta.

Mindezt látva a Wifi Falu munkatársai úgy döntöttek, hogy hivatalosan is átállnak a Windows operációs rendszerrel ellátott számítógépek telepítésére. Az Alapítvány megkereste a Microsoftot, ahol a problémát megértve gyorsan és rugalmasan reagáltak.

Bár sose volt a szoftverszabadság a program kitűzött céljai között, a gépekre telepített (Ed)Ubuntu választásának is csak anyagi okai voltak, és a gépek vásárlói se voltak gépük urai2, nem tudok nem idézni Stallmantól. Nyugodtan infóhippizzetek le, de van igazság abban, amit mond, amikor leheroindílerezi a monopolista, zárt szoftvert gyártó céget (bármelyiket, de itt most egyet konkrétan, az OLPC projekt kapcsán)

Teaching children to use a proprietary (non-free) system such as Windows does not make the world a better place, because it puts them under the power of the system’s developer — perhaps permanently. You might as well introduce the children to an addictive drug.

Túl a dzsojnasznaun azért is éreztem fontos elemnek a Linux használatát a projektben, mert ennek segítségével a hozzáférésen túli digitális szakadék lecsalásának lehetőségét érzem. Miután mindenhova bekötik az Internetet, nem tűnik el a szakadék a haves és a have-nots között, csak arrébbcsúszik egy szinttel feljebb, a döntő tényező az lesz, ki mennyire tudja kezelni a gépét. Az Office 2007 kezelőfelülete körüli globális vinnyogásból szépen látszik, miért is döntő fontosságú, hogy ne egy adott kezelőfelület mechanikus bemagolása történjen. Ha az otthoni gép másnak nevezi a Mentés másként funkciót, nem fogok meglepődni azon se, ha egyszercsak nem floppy lesz az ikonja egy új felületen. Adaptálható tudásom lesz.

(Illetve gondolom alaposan stigmatizál a WifiFalus gép a Más felületével, ezért volt sokak első dolga, hogy megszabaduljanak tőle. Szegénygép, mástól örökölt vas, amit segély-áron, mikrohitelből vettek — még ha egy számítógépbontóból ennyiért amúgy is lehetne kapni gépet, support nélkül.)

Másrészt meg tulajdonképpen nagyon bosszantóan unmegoldás a “felhasználói bázisunk warezolt Windowst telepít magának, ezért kifizetjük helyette” című történet. És nem csak itt, a Campus Szerződésnél is ugyanígy. Mit old ez meg? Elfedi a hibát, legalizálja a kalózmásolatokat, de nem tesz semmit azért, hogy legközelebb már tiszta szoftvert használjanak. Sőt ha valamit, pont azt a gondolatot erősíti meg, hogy fölösleges szoftvert venni, úgyis lesz a végén más aki kifizeti. A Microsoft és tsai részéről teljesen logikus, a kimaradt bevételt valakin be kell hajtani, egy alapítvány de pláne egy állam remek célpont, akivel meg lehet aztán egyezni valamiben, de másik oldalról nem értem miért tűnik ez jó ötletnek.

1 (az előző rész tartalmából)

2 “ We used the DVD metaphor: noone wants to reconfigure a DVD player.” … “The user will not be able to install new software. There is an automatic update, which updates the software without the intervention of the user.”

Mindenki összeáll egy képpé

Történelmet leltem, hallga csak:

nem hivatalos irc csatorna | web 2.0 symposium

sithlords has joined the channel

geri: bocs találtam adatot

geri: hosszú lesz

geri: Az NRC NetMonitor piackutató cég 2005. év eleji hazai felmérése kitért a blogokra is: A nyilvánosság elé lépés legújabb internetes eszköze, a blog még a gyakori internetezõk körében is meglehetõsen kevéssé terjedt el. Mindössze 2 százalékuk rendelkezik bloggal, és csupán 4 százalék azoknak az aránya, akik gondolkodnak saját webnapló létrehozásán. Mások online naplóinak olvasása már az internetezõk nagyobb hányadára jellemzõ: 4 százalék rendsz

sziju has joined the channel

sziju: sziasztok

Kelt: kösz geri

doransky: nem biztos, hogy az a jó, ha a nép így talál meg minket

sithlords: hi

Tschoppy: sziasztok

Kelt: sziasztok

12:50

gazs: sziasztok
[…]

(ha nem menne a plaintext, zipbe csomagolva itt próbálkozz)

Még bőven nem cyberculture matéria, ahhoz érlelni kéne még pár évet, de már így is iszonyat tanulságos és kicsit persze nosztalgiázós is az első Web 2.0 Symposium alatt készült chatlog. Itt gyűlt össze először (részben IRL, részben ezen az IRC csatornán) az a társaság, amiből aztán a magyar twittercore lett. Meglepő, sőt kicsit ijesztő, mennyire keveset változott a játékosok összeállítása, ezen a korai csoportképen nagyjából mindenki ott van, aki ma ott van [a témában] és fordítva: aki ma, az akkor is ott. És azon túl, hogy akkor még fiatalabbak és naívabbak voltunk, és lelkesen üvöltöttük a levegőbe, hogy longtail meg civilmédia, ugyanazokat mondta mindenki, minusz hogy most kevesebb sírás van amiatt, hogy kinek-kinek nincs laptopja. Az igazán ijesztő mégis az, hogy a fenti chatlog simán lehetne a frissen lezajlott webkettőpontnégy konf jegyzéke is.

Magyarugarozzak-e, hogy még mindig ugyanott tartunk? Illetve csak engem bosszant ez?

Jameg, ha már nosztalgia, linkeljük, mennyire magam alá tudtam attól szolmizálni, hogy csatlakozhattam a párbeszédhez:

“A Márciusi ifjak egy indás közösség”

Index-címlapos, szóval gondolom mindenki másnak bitlisz a téma, de nekem a nap fénypontja az Index/Inda/Indanet mini-ARG kampánya volt:

márciusi karcok

Valószínűleg erősen játszik az újdonság varázsa, még egyszer-kétszer eljátszák ugyanezt-ugyanígy, akkor körülbelül annyira lesz érdekes, mint az iskolai kötelező ünnepi szavalások, de egyelőre úgy tűnik, egy csomó lehetőség van még abban, hogy így mutatjuk be a történelem egy szeletét. Gondolom holnap ez még fog pörögni, egészen sokmindent el lehetne játszani az Indanet friendface-közösségi oldalán. Egyrészt zseniális húzás, gondolom sok embert be fog húzni az Indanet felhasználói bázisába, de a történelem újrajátszása szempontjából sokkal érdekesebb/menőbb dolog ez. Nincs kedvem hosszan rizsázni a misztériumjátékokról és a nemzettudat meg a mitológia (ki)alakulásáról, legyen most elég annyi, hogy ez hatalmas menőség, még ilyet, többet!

…cseresznyevirág

Japánban — állt egy, még bőven a net aranykorában (még a tizennégynégyes modem korában) kapott vicces lánclevélben — a Sony az új Vaio számítógépeire forradalmian új hibaüzeneteket tervezett. A szokásos kékhalál meg egyéb bosszantó-haszontalan hibaüzenetek helyett haikukat raktak be, valahogy így:

Serious error.
All shortcuts have disappeared.
Screen. Mind. Both are blank.

Bölcs, hümmögős, tök jó ötletnek tűnt akkor, biztos menő gép lehet egy VAIO, egyszer kipróbálnék egy ilyet. Aztán amikor először láttam Sony notit, hatalmas csalódás volt, hogy ugyanúgy standard Windows kilencvenvalamennyi fut rajta, ugyanolyan standard hibaüzenetekkel, mint másutt. Aztán persze jött a Snopes és elrontotta teljesen a kedvemet:
The haiku list was the work of many creative minds, but they were mostly American minds, and the entries were intended simply to bring about a few chuckles. The clever messages were prompted by a January 1998 contest in Salon magazine, which challenged readers to come up with inventive error messages written as haiku poems.

Szóval az egész csak kamu sajnos. Ennek ellenére a szövegek még mindig zseniálisak, és szerintem még mindig tök jó geg, poén, injoke (“guru meditation error”), esetleg még Little Book of Calmként is működhetne.

…Itt hosszú szakadás, mert hirtelen nem tudom kibogozni a szálakat, akkora az intertextualitás. Van ugyanis a kilencvenes évek legendásan jövőbe néző és ugyanennyire elbukott operációs rendszere, a BeOS, ami csomó innovatív megoldásával örökös kudarcra lett ítélve. Csupa egzotikus hardveren futott, az elején saját gyártású BeBoxokon, majd PowerPC-s, de Old-World Maceken, meg egyéb számomra elérhetetlen konfigurációkon. Emiatt sajnos eddig sose láttam működés közben se a BeOS-t, se a fiókba süllyesztése után született klónjait.

Az egyik ilyen klónt Haikunak hívják, a BeOS-be beépített böngésző1, a NetPositive hibaüzeneteire utalva. A NetPositive hibaüzenetei haiku formájában jelennek meg.

Server’s poor response
Not quick enough for browser.
Timed out, plum blossom.

Hogy ki utal kire? Hogy tudtak/tudnak-e a BeOS/Haiku fejlesztők a VAIO-s lánclevélről vagy a Salon pályázatáról? Hogy egyáltalán valóban benne vannak-e a böngészőben ezek a hibaüzenetek? Nem tudom kibogozni, valószínűleg. Mindenesetre szórakoztató. Bizonyítja, hogy valóban túl sok ideje van a kódereknek.

1 A böngésző, bármit is mond bármelyik európai bíróság vagy szabadszoftver/underdog böngésző evangelista, a modern oprendszer része.

Született Informatikus?

Reggel első dolgom lenne bekapcsolni a számítógépet, ha este kikapcsoltam volna. Nem egyszer kérdeztem emberektől, hogy próbálták-e újraindítani (műír akcentussal, rákérdezve utána, hogy the button? on the side? is it glowing? ). Sokat gondolkodtam, hova menjek továbbtanulni. A web2 társadalom tagjának tartanám magam, ha nem lennék annyira hipster, hogy évek óta lejárt lemeznek érezzem ezt a buzzword-öt. Élvezem, hogy senki sem érti, mivel foglalkozom. Tudom, hogy negyvenkettő. Gratulálok, ha született informatikus nem is, született sztereotípia vagyok.

Az Informatikai Vállalkozások Szövetsége új kampányával, a Született Informatikussal az képzéseket szeretné népszerűsíteni. Állításuk szerint az informatikai cégek folyamatosan szakemberhiánnyal küzdenek, és az utóbbi években a felsőoktatásban is egyre csökkent az infósnak jelentkezők száma. A kampány röviden így foglalható össze: ha már amúgy is geek vagy, miért ne mennél infós szakra, akár cool korporet Oracle vagy SAP kódmajom is lehetsz

A történet onnan érdekes igazán, hogy egy, a kampányban résztvevő, tisztán bölcsészes szakot végzett [citation needed] geek pr-es megkérte a másik tisztán bölcsészes szakot végzett, szintén tövig geek technológiai újságírót, hogy írjon saját blogjára egy bejegyzést arról, miért érdemes infós szakon továbbtanulni. Mindkettejüknek lehetett volna enter a jelük az óvodában (ha nem űrhajó és mozdony lett volna), mégis, ahogy én se, ők se mentek végül infós szakra. (Zárójel, amíg megszültem ezt a bejegyzést, írt róla egy jogász, egy matektanár, és meglepő módon egy infós is)

Szóval lehet, hogy abból, hogy valaki geek, illetve kicsit általánosabban, hogy ért a számítógépekhez még nem feltétlenül következik az, hogy az informatika izgalmas és kihívásokkal teli területét kéne választania. Sőt. Nem akarok egyből kétkultúrázni, de szerintem káros a számítástechnikát mindentől elkülönítve külön világként kezelni (“ha értesz a gépekhez, infón a helyed”). Én hiszek abban, hogy a számítástechnika egy emancipáló eszköz, ami az információszerzéshez, a kommunikációhoz, az önkifejezéshez, a gondolkodáshoz stb új, erősebb és többek számára hozzáférhető lehetőségeket teremt. Szerintem annak (a jövőben) magától értetődőnek kell lennie, hogy valaki tudja és szereti használni ezt az eszközt, és a geekek a felhigított hackerkultúrájukkal ennek a pionírjai: bizonyítékai annak, hogy van élet a számítástechnika segítségével a számítástechnikán túl.

Kapcsolódik Doransky ősi írása: