Archive for the 'szájbakalcsör' Category

E-befogadás: ki nem netezik még?

Vicces látni, illetve valahogy jó érzés, amikor hetvenegynehány éves nyugdíjas kémiatanárom bejelöl iwiwen. Az oldszkúl gépelőket könnyű felismerni a 0 helyett o és az 1 helyett l használatáról. Mert ugye a magzar kiosztáson nem csak a qwertz volt elrontva, hanem még ezeket a gombokat is lespórolták az átlag írógépről.

Tegnap voltam egy érdekes sajtóbeszélgetésen a témában, annak apropóján 2008 az e-befogadás éve, és ideje lenne már bevezetni a maradék hetvenakárhány százalékát a magyar társadalomnak becsatornázni az internetre, annyi kívülről felismerhetetlen előnnyel jár a nethasználat. (Ez amúgy teljesen igaz, most hogy megint nincs net a koliban — részben miattam, köhömm… — mindenki saját bőrén érzi, mennyire sokat ad az internet, azaz mennyit veszít akkor, ha már számít meglétére.

Na de ki nincs még online? Szétnézve akár tágabb környezetemben is, alig van valaki, aki valamilyen szinten nincsen online. Még nagymamám is emailezik. (Igaz, nem a teljesen internetet használja, csak egy szűk rétegét, de akkor is.)

Úgyhogy általában tévesen azt hiszem, hogy ma már az e-befogadásnak nem az a fő problémája, hogy hogyan lehet felkűzdeni a “lemaradókat” a hálózatra, hanem hogy minél hatékonyabb felhasználókat neveljünk ki. (Még persze nem itt tartunk, lásd a normális ember definícióját (Doransky: “akinek citromailes vagy vipmailes emailcíme van”1) )

1 Dobó Mátyás, szóbeli közlés, 2008. február.

És te, mit tettél a magyar digitális kultúráért?

(Mindennapi Dave Winer c. rovatunkat közvetítjük)

…mert én például bevezettem a köztudatba az infóhippi kifejezést! Wikipédia szócikk még nem készült hozzá, de azért látszik, hogy terjed a szakkifejezés. Most éppen egy női portálon bukkantunk rá a webhuszonhárom konfról készült cikkben. (Szegény leányzó nagyon rosszul írta a cikket, de sebaj, legalább nem nézett utána…)

Amikor Borsamunkatárs úgy két éve először hallotta ezt a megnevezést, elcsodálkozott rajta, nem tűnt másnak, mint kockafejű szlengnek, aztán lassan elkezdett körvonalazódni benne, hogy miről is van szó. Kiderült, eddig is tudta, – aktív közösségi blog életet élt – csak azt nem, hogy ezt így hívják. Az idei konferencián is megtanult egy új kifejezést, az infóhippit. A következőkben előbbi fogalom megmagyarázása, webkettő értelmezése és a szimpózium hangulatának átadása vár mindazokra a kedves Borsaolvasókra, akik elolvassák cikkünket.

Az, hogy mi az infóhippi, a linkelt cikk alapján nem derül ki, de nagyjából ki lehet találni az elnevezésből. Az infóhippi számára különösen fontos területek az információszabadság, a szoftverszabadság (ópenszósz), emellett viszont a személyes szabadság védelme is (kriptoanarchisták).

Nem letisztult, szigorúan meghatározható fogalomként használom (egyelőre) az infóhippiséget, inkább csak durva sztereotipizálásra, de valahogy úgy tűnik, hogy akit én infóhippinek hívok, vagyis minél inkább gondolom valakiről, hogy infóhippi, annál inkább igaz rá, hogy a Steven Levy által összeállított hacker etika pontjainak nagyját érvényesnek tartsa (lustaságból angolul):

  1. Access to computers—and anything which might teach you something about the way the world works—should be unlimited and total.
  2. Always yield to the Hands-on Imperative!
  3. All information should be free.
  4. Mistrust authority—promote decentralization.
  5. Hackers should be judged by their hacking, not bogus criteria such as degrees, age, race or position.
  6. You can create art and beauty on a computer.
  7. Computers can change your life for the better.

…Ez a gyakorlatban úgy csapódik le, hogy bárkivel össze tud veszni azon, hogy melyik a kellőképpen szabad (szoftver)licensz, hiszi hogy ördög a Microsoft és a zárt rendszer, szentül hisz a copyleftben (kevésbé szakállas infóhippik a creative commonsban), na meg hogy kívülről tudja a Free Software Songot.

_Legkorábbi hivatkozása, amit online találtam a miafene.hu egy szeptemberi bejegyzésében volt. Előtte is tuti volt chatlogban, de az már nem maradt fenn :)

A “te mit tettél a magyar digitális kultúráért” mém viszont nem tőlem származik, de ez már egy másik történet._

Időérzék

Maroknyi hónapja akadtam a MegaTokyo című webkomikra, pontosabban addig éreztették velem geek kollégaurak, hogy kimaradok mindenféle injoke-ból, hogy megadtam magam és végigrágtam majdnem egy leültömben az ezerpárszáz oldalas képregényt.

A történet dióhéjban: a két főhős az E3-ra, a legnagyobb gémerkonfra indul, de aztán egy görbe este után másnaposan egy Tokióba tartó repülőn ébrednek. Seemed like a good idea at the time. Az otakuk földjéről azonban nincs visszaút. Pénz hiányában egy játékboltban kezdenek el dolgozni, vannak fordulatok, leetspeak meg geekség ezerrel. Egészen menő képregény.

Ami igazán különleges, csak akkor esett le, amikor befejeztem az ezersok rész ledarálását és feliratkoztam a napról napra frissülő feedre: a történet. Iszonyat. Lassan. Halad. Öt éve kezdték rajzolni, végigolvasva mégis olyan, mintha az egész cselekmény két hét, maximum egy hónap alatt játszódna le. Közben végig a publikáláskori jelenben játszódik a történet. Ennek egészen érdekes következményei vannak, a leglátványosabb a Sega esete: a történet elején bemutatkozik a segás exbarát, aki nem sokkal később ipari kémkedni indul, majd hirtelen vágással elmúlik a katasztrófa: pár kockával odébb máris csődbe ment a cég.

Egészen vicces.

A szerző egy ideje már nem olvas el minden friss MegaTokyo részt, megvárja amíg összegyűlik egy nagyobb adag.

Nicsak, kéretlen reklámlevél!

Még Benjaminnál olvastam a spammerek azonosításának egy rafinált módját: minden helyen ahol regisztrálsz, más virtuális e-mail címet használsz, egyszerűség kedvéért [cégnév/szolgáltatásnév]@sajátdomained, majd ha valaki olyan küld erre a címre levelet, akinek kizárt, hogy ezt a címet adtad meg, egyből kiderül, ki az áruló, akit rögtön lehet is menni meglincselni.

Erre ma kapok egy ilyen hírlevelet a Samsungtól:
Samsung spammel, köszi Index

Et tu, Index?

Az aljára még azt is odaírták, hogy márpedig biztosan én iratkoztam fel a samsung.hu-n, másként nem kerülhetett be az adatabázisukba, az kizárt:
nem spam, becsszó!

WiFi falu – egy lelkesítő magyar program

Nem fogjátok kitalálni, megint egy számítógéppel a lemaradt területekért/számítógéppel az oktatásért kategóriájú projektre bukkantam. Azaz nem teljesen új felfedezés, csak a neve és a blog a (számomra új). A leánykori nevén Login Initiative néven ismert program most Wifi falu néven megy tovább, ráadásul most már nem csak a Cserehátra korlátozva. A program lényege, hogy általuk refurbished, teljesen használható Penti3-kategóriájú gépeket kínálnak korrekt áron (30k monitorostul, örökszélessávú netestül, DVD-lejátszóstul, nanáhogy Linuxszal) megvételre, miközben az önkormányzatot nógatják, hogy adjon erre mikrohitelt a programhoz csatlakozni kívánóknak és kiraknak a templomtoronyba egy wifiantennát, ami szórja a netet az egész faluban. A legjobb az egészben, hogy ez nem segély, teljesen önfenntartónak tűnik a rendszer (minusz a telepítési költségek, templomtoronymászás). Nem kicsi-zöld-nyuszifüles, de hazai körülmények között (meg úgy általában) ez működőképesebbnek tűnik nekem. Tavasszal ki kéne menni megnézni élőben.

Thorn

Megint ölemben a kicsi zöld nyuszifüles laptop, de megint nem erről szeretnék mesélni. Helyette egy ötlépés-játék szerűség jön, szigorúan hosszu i nélkül, mert az OLPC magyar kiosztásán sehol se lelem azt a betűt.

Nagyon érdekes az amerikai billentyűkiosztás, tegnap vettem észre, s azóta foglalkoztat, hogy vajon miért van a billentyűzeten egy viszonylag könnyen elérhető helyen (alt + f) egy olyan karakter, ami az angol irásból a XIV. század környékén eltűnt?

A hang amit jelöl nem tűnt el, csak másként kezdték el leirni: a þ-t előbb egy y-ra hasonlitó karakterrel jelölték, aztán lassan th-ra váltottak. Amikor giccsesen archaizálni próbál egy bolt azzal, hogy a nevét Ye Olde Shoppe-nak nevezi el, az innen jön: az Y fölé volt szokás irni az e betűt, ez igy együtt jelölte a th hangot (dentális frikativ, de még ráérek egy fél évet ezzel foglalkozni)

A þ még közös a skandinávokkal, sőt még annó rovásirásban rúnairásban is használt volt. Az angolszász rovásirást Fuþarknak hivják, avatatlan szemnek a székely tükörképének tűnik. A legérdekesebb talán az, hogy az irásjeleknek saját Unicode kódjuk van. Ez azért jó, mert nem kell külön betűtipust késziteni az irásjeleknek, se képként beilleszteni őket tudományos szövegekbe, hanem ugyanazt a fontot lehet használni, szinte folyóirásként lehet igy bevinni a rúnákat.

Ezek után persze felmerül a kérdés: vajon tényleg minden lehetséges irásjel definiálva van a Unicode standardban, ahogy azt a nevéből sejtenénk? A székely rovásirás úgy tűnik nincs. Nincsen rá tudományos igény? Tényleg csak olyan szobatudósaink vannak, akik olyan táltosos gyakorlókönyveket szerkesztenek, melyekben a kihalt irásrendszer felsőbbrendűségének bizonygatása mellett irredenta hiszekeggyel, Nagy Magyarország térképpel és olyan feladatokkal találkozhatunk, mint például a következő?

Tedd ábécé sorrendbe az 1920-ban, a trianoni döntés alkalmával elcsatolt kárpátaljai helységneveket, és írd le a gyakorló füzetedbe! Gyûjts még hozzá a történelmi atlaszból!

(miután elkezdtem irni a bejegyzést vettem csak észre a thorn mellett levő eth betűt, amire ugyanez vonatkozik. Csak még az izlandiak se használják.)

Szélessáv, hőtérkép, miegymás

ilyen lett

Csináltam hőtérképet, csodáljátok.

2005 óta tudjuk (pontosabban ekkortájt vettük észre), hogy a geoinformatika a jövő. Vagy ha nem is konkrétan a jövő, mindenesetre egy nagyon divatos és nem kevésbé izgalmas terület. Ekkor jelent meg ugyanis a Google Maps, ami — miután megnyitották az API-ját, mindennél népszerűbbé vált. Innen gyakorlatilag a képzelet szabott határt annak, hogy mire használható fel egy végtelenül részletes világtérkép, bármilyen adattal össze lehetett kombinálni, bármit rá lehetett pakolni. Számtalan szolgáltatás jött létre azzal az egyetlen szándékkal, hogy mindenféle pöttyöket rajzoljon — vagy rajzoltasson a felhasználókkal a térképre.

Ezért is volt furcsa, hogy amikor szükségem lett volna rá, nagyon nehezen találtam hőtérképet készítő szolgáltatást. Mindenki egy másfél éve indított, s akkor forradalminak számító szolgáltatást emlegetett, ami mikorra odaértem, azon túl, hogy lehetetlen volt adatok feltöltése, mostanra már teljesen elérhetetlen. A supporttal levelezve derült ki, hogy gyökeres változások előtt állnak a szolgáltatással, áprilisban relauncholnak.

Az egydélutános projektem így egy hónapba tellett, amíg az ötlettől a késztermékig eljutottam. Részben miattam ópenszószolta egy Python-programozó a saját céljaira barkácsolt gheat kódját, amit aztán sikerült összedrótoznom LacKac segítségével — aki most saját szerverén hosztolja nekem a generátort.

Az ötlet amúgy teljesen kézenfekvő, nem is értem miért nekem kell hogy eszembe jusson: van egy vagon nagyon érdekes településadat, amit térképen sokkal érdekesebb bemutatni, mint hosszú táblázatban. (Illetve a világ végére elrejtve, hogy csak egy maréknyi kitartó kutató találja meg, de ők is csak azért, mert ismernek embereket, akik elküldik nekik emailben). Szerintem fontos dolog lenne, hogy (nem csak) az állami pénzen készült kutatások, felmérések eredménye könnyen elérhető legyen (és ha már itt tartunk: könnyen értelmezhető) legyen mindenki számára. Ezért is volt fontos megcsinálni ezt a hőtérképet: proof of concept.

Persze tudom, mindegyikkel ezt megcsinálni már munka lenne.

Lókupec pont hu

Négy Google keresés, amivel megfogható a Vatera esszenciája. Ha tudtok jobbat, kommentezzetek.

One Laptop Per… ha az nem is, de valami hasonló

Nem zöld-nyuszifüles, nem kakaóbisztos, nem linux fut rajta, nem infóhippik csinálják, de úgy látszik működik, vagy legalábbis (egyelőre?) nagyon lelkesek: ez derül ki legalábbis a Népszabadság hétvégi cikkéből. Ahogy a képen is látszik, egy józsefvárosi általános iskola Classmate PC-ket adott a diákjai kezébe. Igazán kíváncsi vagyok, hogy mire és hogyan használják a számítógépeket az oktatásban. (Meg úgy általában, a program részleteire. Kié a gép, milyen szoftvert használnak rajta, vagy mondjuk tudnak-e gépelni a diákok az XO-val megegyező méretű billentyűzeten, ilyesmik)

(Bónuszként álljunk meg egy szóra a kilencvenes évek elején milyen modernnek tűnő címadást előtt. Virtuális séta! Louvre! Whoááh! Már csak a multimédiát és a hipertextualitást kellene valahova belecsempészni)

One Laptop Per Infóhippi

Egész nyáron az OLPC projektre lelkesedtem, tettem a kibus szolgálati vasra bétarendszert, álmodtam gyökeres társadalmi változásokat és szoftverszabadságot, ingyen beszédet és szabad sört, aztán most végre kipróbálhattam mi is sült ki a projektből eddig. Tegnap (és pénteken egy kicsit) járt a kezemben egy XO-1 (courtesy of Renton & Techbalázs), “alaposabban” körbefogdostam. Még érik belőle a hosszabb bejegyzés, addig is kirakok én is egy placeholdert:

Erre még majd visszatérünk

Spoilerként annyit elárulok, hogy tulajdonképpen csalódás volt, nem lett jézuskészülék belőle. Lassú és kényelmetlen, ráadásul világtól elszabadult infóhippik készítik, ennek minden hátrányával. Ettől függetlenül játszósgépnek szivesen elfogadnék egyet, mert van amire használhatónak tűnik. Gyönyörű a kijelzője például. Na meg nadrágzsebbe belefér

More later, addig itt egy igen jó összefoglaló cikk az Economiston. (na és persze rögvest a denemdenem kritikája az OLPC wikijén).