Mivel hazafiatlan amerikamajmoló vagyok, és valószínűleg első leszek a falnál, amikor eljön a forradalom, tavalyhoz hasonlóan idén is kifaragtam egy pumpkin-tököt. Tudom, semmi keresnivalója a Halloweennek mifelénk, engem is kiráz a hideg a trick-or-treatelő kisgyerekektől (valamelyik család az utcában azt hiszi, hogy ez jó móka), tököt faragni valahogy mégis menőségnek érzem. A következetességet máshol keressétek, ezt meg fogjuk a multikulturalizmusra.
Az idei volt a harmadik tök, amit kifaragtam (ha beleszámoljuk azt is, amikor tíz évesen nagykéssel nekimentem egynek, csúnyán lemészárolva szegényt), mostanra kezdem érteni, hogy hogy és mint kéne csinálni. Gondoltam megosztom a tapasztalataimat.
A tök
A Wikipédia szerint a tök egy tökhöz hasonló tök: az eredetiben itt persze három különböző szó állt: pumpkin, gourd, squash. Ennyire helyi a növény és ennyire tud vele a magyar konyha mit kezdeni. Oké, fél pontért meg tudunk különböztetni patisszont és sütőtököt és cukkínit, de ez itt nem mentene meg minket. Ennek ellenére októberben megjelenik a legtöbb hipermarketben és piacon az a fajta, ami nekünk kell, a pumpkin. Könnyű felismerni, mert nagy, narancssárga és pont olyan, mint a filmekben. Idén 120 és 200 forint között volt kilója, ami azért nem kicsit drága, főleg ha figyelembe vesszük, hogy átlagosan 7-8 kilósak, és főleg hogy úgyis ki fogod vájni a belsejét. Minél később veszed meg a tököt, annál nagyobbak és csúnyábbak közül kell válogass — a szépeket elviszik.
Előkészületek
Úgy készülj, hogy nem érdemes simán kést kezedbevéve nekivágni, hogy te majd mosolyt faragsz a pumpkin arcára, az nagyon gány ovis-zsírkrétás lesz a végén. Jobban jársz, ha előre kitalálod, milyen mintát szeretnél. Én teljesen unalmas és kiszámítható módon az internetről vadásztam mintát, tavaly valami clip-art stormtrooper mintát találtam, idén végül a remek Pink Raygunon találtam az egyiket és simán csak keresőből a másikat, amik közül végül nem tudtam választani.
Saját fényképből is meglepően egyszerűen lehet mintát gyártani. Csak pár dologra kell ügyelni: a végeredménynek monokrómnak (vagy fekete, vagy fehér, semmi átmenet) kell lenni, ne legyen túl apró részlet (ezt igazán ki kéne számoljam, de két késhegynyi vastagság minimum kell minden szakasznak, különben szívás). Néhány tutoriál szerint szükséges, hogy a minta folyamatos legyen, olyan stencilesen, ez valóban előnyös, de ha úgy faragod a pumpkint, ahogy szerintem lényegesen problémamentesebb, akkor abból se lesz gondod, ha összeérnek a végek.
Miután kiválasztottad/elkészítetted a mintát, nyomtasd ki legalább két példányban. Az egyiket fel fogjuk rajzszögelni a pumpkinra, a másik referenciának kell, hogy lásd, melyik részét kell kivágni és melyiket meghagyni, a többi pedig backup, ha az első példányt teljesen szétvágtad már, de még hiányoznak részletek.
A faragás
Első lépésben meg kell skalpolni a tököt, szépen körbe, hogy a végén fedőként lehessen levenni meg feltenni. Ezután a tök belsejét szépen ki kell kanalazni, hogy az aljára lehessen tenni a gyertyát majd, ami az egészet ki fogja világítani. (Kedves karácsonyiizzós tábor, a fenyőfára is gyertya kell, nem ám villogó ledek). Jelöld meg, hogy melyik irányban kell visszarakni a fedőt, különben forgathatod körbekörbe, amíg megtalálod a helyét.
A kikanalazott tökbéllel elvileg lehet dolgokat kezdeni, a gyakorlatban nem tudok hasznos tippet adni rá, hogy mit érdemes. Lehet például pumpkin pie-t csinálni, amit asszem egyszer ettem és akkor sem ízlett nagyon, illetve a Wikipedia szerint az a tökmagnak kinéző tök mag, amit kikanalaztál az a tökmag, ami a tökmag, de amikor tavaly megpróbáltuk elkészíteni, nem nagyon lett olyan, mint amilyen kellett volna legyen. Szánom-bánom, de idén eldobtam az egészet, ami benne volt. Projektünkhöz mindenesetre csak a héjra van szükség.
Ezután maréknyi rajzsszöggel fel kell tűzni a tök oldalára a mintát, amit aztán óvatosan a legvékonyabb késeddel körberajzolva átvezetsz a tök héjára. Érdemes belülről kezdeni és a legkisebb részleteknél, különben hamar elcsúszhatsz, illetve hamar szétmehet a kezed alatt a papír, amit aztán cserélhetsz le (ugye nyomtattál többet?).
Ha fenn van a minta, akkor a referencia-papírra támaszkodva szedd le a tök bőrét azokról a részekről, ahol majd szeretnéd, hogy átvilágítson a gyertya. Próbáld meg minél laposabban és minél egységesebb mélységre bevágni, különben nem fogod tudni egységesen bevilágítani. A laposság azért is jó, mert akkor sokkal több lehetőséged van korrigálásra, mint a mélynél. Ráadásul sokkal részletesebb mintákat is tudsz felvinni, mert nem esik le az a rész, amit csak egy hajszálnyi vastag darab tart. Így lehet kikerülni a stencilezősminta-csapdát is. Plusz, ha mélyíteni kell, azt később is meg tudod tenni, míg fordított esetben… dolgokat tömsz a kráterbe?
Attól fog világítani a tök, hogy a beletett gyertya átvilágítja a falát. Minél vékonyabb a fal, annál világosabb a gyertya fénye. Ha nem kívülről metszed be a falát, hanem belülről vájod ki, ugyanúgy áttetszőbbé tudod tenni a tököt, ráadásul könnyebben és egységesebben: elég egy kanállal kikotorni a belsejét. Protip: a zseblámpa fénye bár sokkal erősebb mint a gyertyáé, cserébe viszont kényelmesebb, hogy nem kell mindig egy gyufát elpazarolni az átvilágítás-próbákhoz.
Mivel sehol se ütöttük át a tök felületét, ezért szükség van valami légzőnyílásra, hogy akkor se fulladjon meg szegény gyertya, ha a tökön van a… tökfedő. Én a fedőt lékeltem meg két helyen, ez elégnek tűnt. Ezek után nincs más hátra, mint meggyújtani a gyertyát, belerakni, lefotózni a tököt, bekommentelni az eredményt ide alul, kirakni az ajtó elé, a trick-or-treatelő szomszédgyerekeknek adni valami csokit (a maradékot megenni), majd hagyni, hogy a tök az ajtó előtt aszalódjon.
Végül nem tudtam eldönteni, hogy melyik mintát válasszam, ezért inkább mindkettőt megcsináltam, janusosan a tök két oldalán. A Manny Calaverásnál még nem jöttem rá, hogy miért nem jó ötlet annyira nagyon mélyen bevágni, ezért vannak túlságosan világos és sötét részek és ezért veszett el egy csomó részlet. A dokis már egész jó lett szerintem.
A videójátékok rontották el az életem, áll a pólómon, és nem csak azért, mert szerintem tök frappáns poén, tényleg úgy érzem, hogy ez a helyzet. Mi mással lehetne magyarázni az állandó rettegésem a fénymásolótól, a mosógéptől, illetve általánosabban: minden olyan helyzettől, amiben visszafordíthatatlanul kéne valamin változtatnom? A játékokban, amiken felnőttem, mindig ott volt az újrakezdés lehetősége, a jobbaknál a gyakori mentéspontoknak meg a quicksave/quickloadnak köszönhetően mindent vissza lehetett csinálni, ha nem vált be, illetve addig tudtam a döntéseimet és a reakcióimat csiszolni, amíg el nem értem a kívánt hatást (nem is Groundhog Day az élet, de az egy másik mese már.)
