Eredetileg az IMA konfblogra írtam, de van annyira érdekes a dolog, hogy itthon is promózzam
1994-ben a Sun készített egy mostanra már legendás jövőnéző videót arról, milyennek képzelik tíz éven belül a jövő számítógépeit. A Sun a hadonászós kijelzők és a videótelefonok mellett vékony kliensekkel álmodott: elképzelésük szerint a személyes (munka)környezet mindenhonnan egyformán elérhető lesz: a repülőről leszálló üzletember csak beül a népi terminál elé és ugyanazt az Asztalt látja, felesége képével a sarokban, mint amit otthoni gépénél ülve. A háttérben szupermenő Solaris vasak dolgoznak, hogy az adatok szinkronban legyenek a központi szerverekkel és az egész teljesen természetes és észrevétlen legyen a felhasználónak.
A kibertérnek egy másik tulajdonsággal is rendelkeznie kell, hogy beváltsa az ígéretét:
- a kibertérnek folyamatosnak kell lennie: mindig és mindenhol veled kell legyen.
Adrian több formában is hozzá tud férni a kiberteréhez bárhol is legyen. A repülőn rá tud kapcsolódni az előtte levő ülésbe rejtett csatlakozón keresztül. Az autójából az órája engedélyezi a kapcsolatát, rádión keresztül. Még egy lakatlan szigeten is a napelemes laptopjával vagy zsebszámítógépe vagy mobilja segítségével tud kapcsolódni a világhoz alacsonyan keringő műholdak segítségével. Adrian csak a nagy képernyő és a jobb kommunikációs lehetőségek miatt választotta a SunFülkét a zsebszámítógépe helyett.
– írja a forgatókönyv magyarázata. Azóta kicsit másként alakult a jövő (nem csak azért mert Lady Di meghalt már mióta), a mindig nálam levő adatok a mindig nálam levő laptopon vannak, a Bátorfi Zsolt által emlegetett inga még jóideig a vastag kliens (minden az én gépemen fut) irányába szállt. Az utóbbi pár évben viszont mintha elindult volna a másik irányba: a legtöbb szoftverinnováció a weben történt mostanában (lásd még webkettő lufi), egyre többen érzik úgy, hogy egy nagyon egyszerű, vékony kliensre van csak szükségük, egér, kijelző és egy böngésző bőven elég (lásd még az ASUS alaplapjai beépített böngészővel és Skype-pal), ezen túl mindent meg tudnak csinálni a weben.
Ebbe az irányba mutat, de nem ennyire végletes a Microsoft hamarosan induló Live Mesh szolgáltatása: minden fontos adatod mindenhonnan elérhető, az asztalról, mobilról, de ha nagyon muszáj a böngészőből is. Ja és természetesen pofonegyszerűvé vált a közös munka spontán csoportok között.
A hajtás után nem tudom megállni, hogy berakjam az eredeti 1994-es videót, mindenkinek látnia kell. Negyed óra, megéri. (mert a múltbéli jövők a legérdekesebbek)
Continue reading ’Microsoft Starfire’
CommentPress: párbeszéd a könyv szélén
Könyvtári könyvet olvasni jó. Többek között azért, mert valahogy közösségi élménnyé teszi az olvasást az, hogy látom az előttem járók lábnyomait, az aláhúzásaikat, az oldal szélén a megjegyzéseiket (külön érdekes azt látni, ahogy ami az elején három különböző színű aláhúzás volt, hogy fogy el aszerint, hogy melyik olvasó mikor unta el a könyvet). Valami ilyesmi közösségi élményt kialakítására törekszik a pár napja talált CommentPress WP-sablon is, melyben az a pláne, hogy bejegyzésenként lehet kommentelni az olvasottakat. Akadémikusblogokra tervezték, párbeszéd és közös munka serkentésére a hosszú szövegek körül. Valahogy úgy ahogy a blog formája ezt megtette az újságírással.
Pár hónapja nagyobb újságokat is megjárta a hír, hogy egy frissen készülő játék-kötőjel-elmélet könyv kéziratát fejezetenként közreadnak, hogy a Grand Text Auto akadémikus gémerekből álló közönsége bekezdésről-bekezdésre végigrágja, kérdezzen rá, kritizáljon, tegyen javaslatokat, hogy hol kell még átírni a szöveget. Érdemes elolvasni nem csak a könyvet, hanem a szerző összefoglalóját a kísérleti módszerről.
Először amúgy az érdekes-de-rettentően-használhatatlan GAM3R 7H30RY digitális/kísérleti könyv használt ehhez hasonló megoldást (Kelt próbálta olvasni, többször, sikertelenül), ezt fejlesztette tovább az Institute for the Future of the Book több könyvön és kéziraton keresztül egy WordPress sablonná, ami már érdekesebb és hasznosabb, mint amennyire még mindig kényelmetlen, legalábbis olvasni. Lelkesítő, na.
(megy WP 2.5 alatt is, néhol szétcsúszik a CSS. Gondolom egyetemi projekthez méltóan undorító a kódja, „bölcsészek faragták”)