Archive

Röviden

– Két hete nem voltál? - kérdezi a mellettem levő dokkolóban ülő sráctól az őt kiszolgáló fodrász.
– Nem, három - válaszol a feje tetején is maximum fél centi hosszú hajú srác. A tipikus unfrizurája oldalt még rövidebb, ott inkább lehetne borostának nevezni, mint hajnak. Ehhez képest tovább kell a fejével matatni, mint az enyémmel, pedig nekem még volt is miből vágni.

Életemben először voltam tegnap fodrásznál. Nehezen tudom elhinni, hogy valaki két-háromhetente visszajár, fizet ezernéhányszáz forintokat azért, hogy mindig pontosan ugyanolyan jellegtelenül nézzen ki a haja. Asszem nem fogok gyakran visszanézni (like, never), de most egy ideig rövid a hajam. És jó érzés.

Kábeltévé fegyverkezési verseny

Simán csak bemásolom ezt Slashdot-cikket (beza’, régen ilyen minőségi cikkek is akartak, nem csak rövid ajánlók és kemény hozzáadott értékkel bíró kommentek voltak ott), le se fordítom, ahogy azt eredetileg gondoltam, annyira szép történet:

One of the original smart cards, entitled ’H’ cards for Hughes, had design flaws which were discovered by the hacking community. These flaws enabled the extremely bright hacking community to reverse engineer their design, and to create smart card writers. The writers enabled the hackers to read and write to the smart card, and allowed them to change their subscription model to receive all the channels. Since the technology of satellite television is broadcast only, meaning you cannot send information TO the satellite, the system requires a phone line to communicate with DirecTV. The hackers could re-write their smart cards and receive all the channels, and unplug their phone lines leaving no way for DirecTV to track the abuse. DirecTV had built a mechanism into their system that allowed the updating of these smart cards through the satellite stream. Every receiver was designed to ’apply’ these updates when it received them to the cards. DirecTV applied updates that looked for hacked cards, and then attempted to destroy the cards by writing updates that disabled them. The hacking community replied with yet another piece of hardware, an ’unlooper,’ that repaired the damage. The hacker community then designed software that trojanized the card, and removed the capability of the receivers to update the card. DirecTV could only send updates to the cards, and then require the updates be present in order to receive video. Each month or so, DirecTV would send an update. 10 or 15 minutes later, the hacking community would update the software to work around the latest fixes. This was the status quo for almost two years. ’H’ cards regularly sold on eBay for over $400.00. It was apparent that DirecTV had lost this battle, relegating DirecTV to hunting down Web sites that discussed their product and using their legal team to sue and intimidate them into submission.

Four months ago, however, DirecTV began sending several updates at a time, breaking their pattern. While the hacking community was able to bypass these batches, they did not understand the reasoning behind them. Never before had DirecTV sent 4 and 5 updates at a time, yet alone send these batches every week. Many postulated they were simply trying to annoy the community into submission. The updates contained useless pieces of computer code that were then required to be present on the card in order to receive the transmission. The hacking community accommodated this in their software, applying these updates in their hacking software. Not until the final batch of updates were sent through the stream did the hacking community understand DirecTV. Like a final piece of a puzzle allowing the entire picture, the final updates made all the useless bits of computer code join into a dynamic program, existing on the card itself. This dynamic program changed the entire way the older technology worked. In a masterful, planned, and orchestrated manner, DirecTV had updated the old and ailing technology. The hacking community responded, but cautiously, understanding that this new ability for DirecTV to apply more advanced logic in the receiver was a dangerous new weapon. It was still possible to bypass the protections and receive the programming, but DirecTV had not pulled the trigger of this new weapon.

Last Sunday night, at 8:30 pm est, DirecTV fired their new gun. One week before the Super Bowl, DirecTV launched a series of attacks against the hackers of their product. DirecTV sent programmatic code in the stream, using their new dynamic code ally, that hunted down hacked smart cards and destroyed them. The IRC DirecTV channels overflowed with thousands of people who had lost the ability to watch their stolen TV. The hacking community by and large lost not only their ability to watch TV, but the cards themselves were likely permanently destroyed. Some estimate that in one evening, 100,000 smart cards were destroyed, removing 98% of the hacking communities’ ability to steal their signal. To add a little pizzazz to the operation, DirecTV personally „signed” the anti-hacker attack. The first 8 computer bytes of all hacked cards were rewritten to read „GAME OVER”.

A Wired meg hatalmas királyság mostanában.

It’s The Little Things (figyelitek a nagybetűket?)

John Gruber (of Merésztűzgolyó fame) kedden tette közzé címnagybetűsítő scriptjét, ami egy angol nyelvi sajátosságnak (értsd: pain in the ass) való megfelelést segíti. Angolul ugyanis egy címben minden szónak nagybetűvel kell kezdődnie. Kivéve a… és itt kezdenek összeveszni a style guide-ok, de úgy általában nem nagybetűsek a névelők és előljárószavak. Title case-ben írni viszont szívás (főleg ha máshonnan kopizod ki a címet, de szeretnél következetes lenni a saját oldaladon), erre használja Gruber ezt a pár soros kódot. A publikálás után mindenki elkezdte megírni a saját környezetére is, azonnal született python, ruby, javascript implementáció.

Tanulság? Inkább egy kérés. Évek óta bosszant a különböző magyar appokban — és főleg a magyarítottakban az a(z). Fejlesztői lustaságnak érzem, olyan egyszerű lenne eldönteni, hogy melyikre van szükség. Nem lehetne legalább webappokban valami megoldást találni erre? Lazyweb, oldjátok meg nekem.

Interaktív tévézés

Luddita vagyok, kövezzetek meg: ebben is egy halva született ötletet láttam. Pedig működik, hol máshol mint Japánban. A szolgáltatást Nico Nico Douga-nak hívják, becslések szerint Japán sávszélének 8 százalékát csak ez az oldal viszi el. Így néz ki működés közben:

Feltöltesz egy videót és bárki ráírhatja a kommentjeit (még üzleti modell is van benne: ha fizetsz, tovább olvasható marad a szöveged). Nem csak blőd viccesvideónál működik a dolog, hanem mondjuk hírek közös értelmezésénél is. Valóban bámulatos hol tart a tudomány…

Liferea: linuxos hírolvasó, hozzáadott értékkel

Ezt se gondoltam volna, hogy a nap csodaappja egy linuxos feedolvasó lesz. De mégis, engem megvett egy egyszerű de zseniális ötlettel a Liferea. Persze nem valószínű, hogy csak emiatt tolok egy pilgrimet, de azért megnyugtató tudni: errefelé is léteznek jó desktop appok. (Mert a feedolvasó helye az asztalon van)

A Liferea nagy ötlete az, hogy ha a feedből ki tudja bogarászni a címet, a bejegyzés alá behúzza a hozzá tartozó komment-szálat is. Zaj? Szerintem nem, inkább hozzáadott érték. Így néz ki:

Emellett be tudod állítani, hogy milyen gyakran kérje le az egyes forrásokat (hello eseménykövetés!), gombnyomással oszt meg híreket (végtelenhosszú listából lehet kiválasztani hogy digg vagy delisösz vagy technorati, a többit gyakorlatilag nem ismerem), sőt nemsokára az aktuális buzzwordöt, a felhővel való szinkronizálást is támogatni fogja: Google Summer of Code-ban már készül (igazán el se kezdődött a nyár, de már majdnem használhatóan kész van) a Google Readerrel összekapcsolás. Like, whoah.

Microsoft Starfire

Eredetileg az IMA konfblogra írtam, de van annyira érdekes a dolog, hogy itthon is promózzam

1994-ben a Sun készített egy mostanra már legendás jövőnéző videót arról, milyennek képzelik tíz éven belül a jövő számítógépeit. A Sun a hadonászós kijelzők és a videótelefonok mellett vékony kliensekkel álmodott: elképzelésük szerint a személyes (munka)környezet mindenhonnan egyformán elérhető lesz: a repülőről leszálló üzletember csak beül a népi terminál elé és ugyanazt az Asztalt látja, felesége képével a sarokban, mint amit otthoni gépénél ülve. A háttérben szupermenő Solaris vasak dolgoznak, hogy az adatok szinkronban legyenek a központi szerverekkel és az egész teljesen természetes és észrevétlen legyen a felhasználónak.

A kibertérnek egy másik tulajdonsággal is rendelkeznie kell, hogy beváltsa az ígéretét:

  • a kibertérnek folyamatosnak kell lennie: mindig és mindenhol veled kell legyen.

Adrian több formában is hozzá tud férni a kiberteréhez bárhol is legyen. A repülőn rá tud kapcsolódni az előtte levő ülésbe rejtett csatlakozón keresztül. Az autójából az órája engedélyezi a kapcsolatát, rádión keresztül. Még egy lakatlan szigeten is a napelemes laptopjával vagy zsebszámítógépe vagy mobilja segítségével tud kapcsolódni a világhoz alacsonyan keringő műholdak segítségével. Adrian csak a nagy képernyő és a jobb kommunikációs lehetőségek miatt választotta a SunFülkét a zsebszámítógépe helyett.

– írja a forgatókönyv magyarázata. Azóta kicsit másként alakult a jövő (nem csak azért mert Lady Di meghalt már mióta), a mindig nálam levő adatok a mindig nálam levő laptopon vannak, a Bátorfi Zsolt által emlegetett inga még jóideig a vastag kliens (minden az én gépemen fut) irányába szállt. Az utóbbi pár évben viszont mintha elindult volna a másik irányba: a legtöbb szoftverinnováció a weben történt mostanában (lásd még webkettő lufi), egyre többen érzik úgy, hogy egy nagyon egyszerű, vékony kliensre van csak szükségük, egér, kijelző és egy böngésző bőven elég (lásd még az ASUS alaplapjai beépített böngészővel és Skype-pal), ezen túl mindent meg tudnak csinálni a weben.

Ebbe az irányba mutat, de nem ennyire végletes a Microsoft hamarosan induló Live Mesh szolgáltatása: minden fontos adatod mindenhonnan elérhető, az asztalról, mobilról, de ha nagyon muszáj a böngészőből is. Ja és természetesen pofonegyszerűvé vált a közös munka spontán csoportok között.

A hajtás után nem tudom megállni, hogy berakjam az eredeti 1994-es videót, mindenkinek látnia kell. Negyed óra, megéri. (mert a múltbéli jövők a legérdekesebbek)

Continue reading ’Microsoft Starfire’

Interaktív Marketing konferencia 2k8

Május 15-én lesz harmadszor az Arcus és a Sanoma által szervezett IMA konferencia, amin természetesen én is ott leszek, Magyarország vezető bloggereivel1 együtt fogunk közvetíteni a konferenciáról.

Lesz természetesen szó az iWiWről (mekkora lol amúgy, hogy nem lehet évek óta webes-marketinges-bla konferenciát szervezni anélkül, hogy erről beszélnénk), de emelett vicces kis flame-ek is várhatóak: Kaizer Gábor fog előadni a vírusmarketingről, itt gondolom nem lehet majd kihagyni a pár hete nagy vihart kavaró „Bringázz inkább te is„-reklámfilmet; a blogkommunikációról szóló beszélgetésben szinte elkerülhetetlen lesz a Happiness Factory körüli magyarázkodás, de gondolom lesz szó pozitív példákról is, hogy hogyan tud/hogyan kéne egy vállalatnak valóban csatlakozni a beszélgetéshez.

Külön várom Vicsek András és Sági György előadását, ami csak a címe alapján teljesen belelkesített: Sejthálózatoktól a YouTube-ig. A hálózatkutatás mindig iszonyat érdekes, ’nuff said.

És még egy vagon előadást ki tudnék emelni, minél többet nézem a programot, annál kíváncsibb leszek a témákra. Érdekes lesz, na.

Én pedig igyekszem minden előadásba beleszőni a Cluetrain manifesztó vonatkozó pontjait, hátha másra is átragad ez a rögeszmém. Ideje lenne már.

Talán még lehet jegyet kapni a konfra, de ha nincs lazacszínű inged a ráksalátázáshoz/(egyéb kifogás), olvasd inkább a konfblogot, ahonnan közvetítünk:

1 ROFL

Hotswap

(Úgy éreztem még Neonomád cikknek is kevés a tipp, hogy „duplázd meg akkuidődet még egy akkumulátor megvásárlásával”, tehát inkább ide írom…)

Még mindig meg tud lepni a PowerBookom. Most éppen a frissen beszerzett második akkumulátor (az első akkuideje kezd zsugorodni…) kapcsán kezdtem el arról álmodozni, milyen jó is lenne hotswappolni a kettőt. És lám, lehet. Így:

  1. Csukd le a gépet.
  2. Várd meg míg elalszik. (fontos, különben nem működik a varázslat)
  3. Vedd ki az akkut.
  4. Tedd be a másik akkut. (van kb egy perced a cserére)
  5. Nyisd ki a gépet.

Még nem tudom hova tudom beékelni a ??? és a Profit! lépéseket, de ez most kiler feature. Szűk két óra + majdnem négy óra akkuidővel road warrior vagyok. (nem összetévesztendő az utcai harcossal)

Joining the Conversation

Companies can now communicate with their markets directly. If they blow it, it could be their last chance. — Cluetrain Manifesto

Meglepő módon egy magyar nyelvű blogban se volt szó arról, hogy a Comcast (~UPC amerikaiaknak) hogyan használja (és sokak szerint él vissza) a Twitter adta lehetőségekkel.

Amikor pár hete Michael Arrington, önjelölt techbloggerkirály az internetszolgáltatás kimaradása miatt (és valami csirkéktől különösen) felhergelve betwittelte, hogy „FUCK YOU COMCAST”, húsz percen belül egy ügyfélszolgálatos felhívta, hogy miben segíthet. Kiderült, hogy figyelik a twitteren és a blogokon1 zajló párbeszédeket a problémák felderítésében.

Azóta létrehoztak egy twitter-felhasználót ComcastCares néven, hogy ugyanazon a csatornán tudjanak reagálni. Az elején gyönyörű flame volt abból, ahogy a Comcast ügyfélszolgálatos ugyanazt az üres dumát próbálta nyomni, mint amit eddig: Comcast Cares. How can we change your perception?

Nagyon hamar viszont személyiséget fejlesztett a ComcastCares. Valamennyit kieresztett a mögötte álló ember a személyiségéből. Kezd emberi hangon kommunikálni. Nem csak azt üzeni, hogy @joesixpack: tudjuk hogy szar kimaradások vannak a régióban2, dolgozunk rajta, hanem azt is, hogy @gijane: én is egy kétéves gyerekkel vagyok itthon. Elképesztően gyorsan reagál.

Még ügyesebb, még autentikusabban kommunikál a JetBlue, aki beépült az alphageek közönségbe, őt pedig elfogadták.

Tanulnak a nagyvállalatok is. Kicsit ijesztő mégis valamiért, amikor az arctalan nagyvállalat hirtelen emberi hangon próbál beszélni. Meg az, ahogy meghallgatja az emberek véleményét: belehallgat a (publikussága ellenére semmiképpen nem nekik szánt) beszélgetésükbe.

Vajon ki lesz az első vállalat itthon, aki emberként válaszol a problémáinkra? Vagy jó lesz nekünk ez egyáltalán?


1 direkt nem írom le, hogy blogoszféra, fizikai fájdalmat okozna

2 attól hogy igyekszik megütni az emberi hangot, még nem mindig sikerül.

CommentPress: párbeszéd a könyv szélén

Könyvtári könyvet olvasni jó. Többek között azért, mert valahogy közösségi élménnyé teszi az olvasást az, hogy látom az előttem járók lábnyomait, az aláhúzásaikat, az oldal szélén a megjegyzéseiket (külön érdekes azt látni, ahogy ami az elején három különböző színű aláhúzás volt, hogy fogy el aszerint, hogy melyik olvasó mikor unta el a könyvet). Valami ilyesmi közösségi élményt kialakítására törekszik a pár napja talált CommentPress WP-sablon is, melyben az a pláne, hogy bejegyzésenként lehet kommentelni az olvasottakat. Akadémikusblogokra tervezték, párbeszéd és közös munka serkentésére a hosszú szövegek körül. Valahogy úgy ahogy a blog formája ezt megtette az újságírással.

Commentpress screenshot

Pár hónapja nagyobb újságokat is megjárta a hír, hogy egy frissen készülő játék-kötőjel-elmélet könyv kéziratát fejezetenként közreadnak, hogy a Grand Text Auto akadémikus gémerekből álló közönsége bekezdésről-bekezdésre végigrágja, kérdezzen rá, kritizáljon, tegyen javaslatokat, hogy hol kell még átírni a szöveget. Érdemes elolvasni nem csak a könyvet, hanem a szerző összefoglalóját a kísérleti módszerről.

Először amúgy az érdekes-de-rettentően-használhatatlan GAM3R 7H30RY digitális/kísérleti könyv használt ehhez hasonló megoldást (Kelt próbálta olvasni, többször, sikertelenül), ezt fejlesztette tovább az Institute for the Future of the Book több könyvön és kéziraton keresztül egy WordPress sablonná, ami már érdekesebb és hasznosabb, mint amennyire még mindig kényelmetlen, legalábbis olvasni. Lelkesítő, na.

(megy WP 2.5 alatt is, néhol szétcsúszik a CSS. Gondolom egyetemi projekthez méltóan undorító a kódja, „bölcsészek faragták”)




Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary
Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary