Azért jó rétegszolgáltatásra helyspecifikus mashupot csinálni, mert minimális erőfeszítéssel nem egyszerűen egész százaléknyi felhasználóhoz juthatsz el, hanem egyből a potenciális közönség nagyjához — becslésem szerint legalább a feléhez: hajszál híján száz felhasználó próbálta ki a Négyeshatost.

Nem hiszek az okostelefonokban, a Foursquare-ben pedig pláne nem. Ezek után talán furcsán hangzik, hogy az őszi szünetben egy okostelefonokra szánt Foursquare-mashup webalkalmazást csináltam. Ellentmondás persze, de játszósprojektnek remek volt, a felhasznált (új és ezért szexi) elemekkel már régóta akartam valamit kezdeni, s az eddigi visszajelzések alapján — as seen on Webisztán: “Egyszerű és nagyszerű fejlesztés. Nem mellesleg: hasznos is.” — talán még értelme is van. A cucc maga végtelenül egyszerű, a kedvenc műfajomból, amiben nem látszik, mennyit szöszöltem vele:

Az eszköz tudja, hol vagy; az eszköz tudja, hol vannak a barátaid; az eszköz tudja, hogy járnak a buszok; te tudod, hova akarsz menni. Egyszerűbb nem is lehetne. Questions?

Buzzwordül ez úgy néz ki, hogy HTML5 Geolocation API felhasználásával a Foursquare-ről egy AppEngine-en futó alkalmazással oAuth-on keresztül begyűjtött POI-információk alapján, a BKV útvonaltervezőjére macgyverkedett social útvonaltervező mobilalkalmazás… jQuery Mobile keretrendszerre írva. Egy szuszra nagyjából ennyi.

A Foursquare része pofonegyszerű: a barátaim minden mozgását közvetítő szolgáltatástól egy egyszerű lekéréssel elérhető a szükséges információ, még ki is választhatom milyen formátumban szeretném az adatokat. Az általuk preferált oAuth bejelentkezés viszont ennél több fejfájást okozott: a leginkább ezzel a Pierre Richard filmrészlettel illusztrálható protokollt csak azután sikerült felfognom, miután apró cetlikkel végigjátszottam a hitelesítési táncot. Szerencsére még azelőtt megértettem, mielőtt előkerültek volna a legófigurák, de már ekkor teljesen nyilvánvalóvá vált előttem, mennyire alkalmatlan ez a protokoll kliensoldalon futó alkalmazásokhoz, ezek után pedig teljesen érthetetlen, a Twitter miért erőltette az oAuth használatát az (ebből a szempontból) sokkal egyszerűbb és megbízhatóbb natúr HTTP autentikációval szemben.

A BKV-útvonaltervezőjéhez az bkv.utvonalterv.hu szolgáltatást használom. Nem, nincs API-ja és nem kerestem meg senkit, hogy integrálhatom-e, simán generálok egy ugyanolyan lekérést, mint amit a saját weboldaluk, a szerver pedig illedelmesen válaszol. Igazán tartok attól, hogy amint kiderül a turpisságom, ki fogják tiltani az alkalmazásom, ezért, hogy ne provokáljam őket tovább feleslegesen, legalább beszólni nem fogok, milyen undorító az útvonaltervező kódja. Plusz nem szeretnék más-szemében-szálkát-is szituációba keveredni, én se vagyok egy született Crockford. Szóval csak megjegyzem, vannak érdekes megoldások.

A fránya cross-site scripting korlátok miatt az oldal az AppEngine-en fut, ezzel ez az első használható cucc, amit a Google szolgáltatásával építettem. Asszem mostanra kezdem kiismerni magam, hogy is mennek itt a dolgok, a pythonom is javul (bár még nem nyelvvizsga-szintű, nevezzük conversation-levelnek). Végül beletört a bicskám abba, hogy megtoldjam a template-ező nyelvét hamlpy támogatással, pedig egészen menő dolog lett volna, ha összejön.

A megjelenítésre a frissen bemutatott jQuery Mobile-t használom, ami az alfa kiadásból fakadó bugjaival és helyenként túlságosan beleokoskodó automatizmusaival együtt is sokkal jobb felhasználói élményt nyújt, mint amit én meg tudtam csinálni. Ez valahol frusztráló azért.

A helymeghatározásra egy geo-location-javascript nevű, nevével mindent eláruló modult használok, ami a különböző mobilrendszerek geolocation implementációi közötti eltérések elfedésére szolgál. Az oda- és visszageokódolást a Google Mapsre bíztam, majd ezzel készül a gyalogostérkép is, ha eljutok odáig.

Szóval erre ment rá a múlt hetem. Megérte? Valószínűleg nem, de élveztem.

Egyszerű félreértés történt. A küldetés után felrobbant a hajóm, úgyhogy úsznom kellett vissza San Fieroba. A hiba csak annyi volt, hogy eltévedtem és a túlparton kötöttem ki, Las Venturas pedig még karantén alatt volt. Bárkivel megeshetett volna, de a rendőröknek ezt nem lehetett elmagyarázni. Alig értem ki a partra, a fejem fölött öt csillag termett, a semmiből felbukkanó rendőrkocsiból pedig már lőttek is rám a jagellók. Önvédelem volt, mire felfogtam mit is csinálok, a két rendőr már a földön hevert. A kocsijukba szállva tudtam, hogy egyetlen esélyem a túlélésre, ha beérek Los Venturasba és azelőtt találok egy átfestőműhelyt, mielőtt szitává lőnek. Plusz először voltam a környéken, a térképem egy nagy szürke folt volt. Végül hajszálon múlt, az utca végében már láttam a célt, de az FBI-os kisteherautók elzárták az utat. Megpróbáltam félrerántani a kormányt, de a hirtelen mozdulattól felborult a kocsim. Már lángokban állt minden, amire sikerült kikászálódnom. A fekete kocsikból kipattanó ügynökök belémeresztették a tárukat. Wasted.

Valami isten háta mögötti faluban, a térkép túloldalán tértem magamhoz. A leggyorsabb jármű a környéken a traktor, de nem lehetek válogatós, valahogy vissza kell jutnom a civilizációba. Remek. Kanyargós utakon erdők és hegyek-völgyek között döcögök, évszázadok múlnak el, amíg szembejön végre valaki: egy egész csinos motor és némi kézpénzzel gazdagabban már tempósabban tudok haladni. Már a város szélén vagyok, a hegyoldalból rálátni a repülőtérre, amikor megcsillan a felkelő nap fénye egy helikopteren, ami csak ott áll a reptér sarkában. Ha jól célzom, a szomszédos dombról pont be tudok ugratni, aztán a helikopterrel már tényleg semmi perc alatt hazaérek. És különben is, helikopter, olyat még nem próbáltam. Nem olyan egyszerű az ugratás, mint gondoltam, de harmadik nekifutásra sikerül (elsőre egy cseppet ideges serif kocsijának mentem, másodikra a szakadékba estem). A levegőben csak akkor veszem észre, hogy megint rossz helyen vagyok, amikor az öt csillag újra elkezd villogni. Egy vadászgép húz be mellém, gondolom a pilóta bent hevesen integet, hogy forduljak vissza, legalábbis szeretném elhinni, hogy próbálták valahogy felhívni a figyelmem, mielőtt tüzet nyitottak rám. Helikopterrel meglepően nehéz feladat rakétákat kikerülni, főleg ha annyira kitartóan lőnek, mint ez. Válaszlövést? Mivel? Az autópályára próbálok leszállni, hogy onnan majd lesz valahogy, de előbb lövik ki a farokmotoromat, mielőtt végiggondolnám a tervem. De nem a zuhanásba halok bele, hanem a helikopter roncsával mit sem törődő százhússzal elhúzó fekete BMW gázol el. Hát hova figyel ez? Biztos telefonált vezetés közben.

Az isten háta mögötti kis faluban tértem magamhoz.

Nem szeretem, amikor szembehazudnak, pláne ha ezt teljesen átlátszóan csinálják, legyen szó arról, hogy miért pont akkor nem ér rá a kolegina, amikor kérdem, vagy hogy miért lesz az mindenkinek jó, ha visszaviszem az Ikea büféjében a tálcát:

Azzal, hogy magad viszed a tálcádat a tálcatartóhoz segítesz nekünk abban, hogy árainkat folyamatosan alacsony szinten tartsuk. Ez az egyik oka annak, hogy kevesebbet fizetsz. És így munkatársainknak is több ideje marad a kiszolgálásra és az ételek elkészítésére. Ez előnyös és egyben praktikus megoldás is!

Csak aztán jönnek a tálcavisszavivő-munkatársak, akiknek már a munkaruhájukon látszik, hogy ők bizony se nem kiszolgálnak, se nem készítenek el ételeket, bármennyi idejük is marad meg. Az meg a másik, hogy hogy következik bármiből is, hogy kevesebbet fizetek.

Mindegy, visszavittem a tálcát, mert rendes vagyok.

Previously on Bergengócia…

Neonomádok. Szőke magánnyomozócsaj narrálja az életed.Ha kékbuborékos korsóból iszom, eggyel növekszik is az életeim száma. Az embernek mint embernek semmit sem ér az, amit nem képes szenvedéllyel végezni. Talán még legózhatunk, mielőtt ránkomlik A Wikipédia szerint lehet bele tenni fokhagymát is, vagy mentát, vagy … uborkalevet? Mit csinálnak vajon a háromszögecskékkel? /ˈmɜːdə məʊst ˈfaʊl/ Kinek az oldalán vagy valójában?Mi vajon a szíved terve

Aztán a már kívülről fújt, mégis mindig az első hallgatás hátborzongató élményével ütő főcím után minden ugyanúgy megy tovább. Páran nagyobb szerepet kaptak, van néhány meglepő vendégszereplő is bekészítve, ja meg új a helyszín. De hagyjuk is itt félbe a széleinél már amúgy is repedező hasonlatot.

Szeptembertől összeköltöztem a tavaly megismert piszokmenő angolszakos koleginával, a sonic screwdriverével és a Mighty Boosh díszdobozával együtt, egy nagyon lakásformájú lakásba, de mielőtt kérdőn felvonod szemöldököd, gyorsan hozzá is teszem, hogy csak és kizárólag lakótárs. Mi más is lenne? Talán mostanra kezdett lecsitulni az a Szituáció, hogy mindenki túlgondolta, adódóan gyönyörűen szappanopera-szerű korábbi, illetve még mindig futú történeteinkből — az ilyenekre találták ki az álnéven írást, itt most nem szeretnék tyúkszemekre taposni –, mindenesetre vicces volt. Van viszont végre egy tök jó arc lakótársam, akivel szerintem jól kijövünk (majd úgyis bekommentezi, ha nem, vagy valami), sőt ha úgy alakul, még jegyzeteket is tudunk alkalomadtán cserélni. Egyébként meg semmi különös újdonság, és veled?

Jameg, bő egy tábla csoki áráért befektettem egy zseb-VPS-be, arról próbálom meg mostantól hostolni a blogot. Egyelőre kalandos, de azért remélem nem sysadminolódok be tőle teljesen.

Previously on Bergengócia…

Neonomádok. Szőke magánnyomozócsaj narrálja az életed.Ha kékbuborékos korsóból iszom, eggyel növekszik is az életeim száma. Az embernek mint embernek semmit sem ér az, amit nem képes szenvedéllyel végezni. Talán még legózhatunk, mielőtt ránkomlik A Wikipédia szerint lehet bele tenni fokhagymát is, vagy mentát, vagy … uborkalevet? Mit csinálnak vajon a háromszögecskékkel? /ˈmɜːdə məʊst ˈfaʊl/ Kinek az oldalán vagy valójában?Mi vajon a szíved terve

Aztán a már kívülről fújt, mégis mindig az első hallgatás hátborzongató élményével ütő főcím után minden ugyanúgy megy tovább. Páran nagyobb szerepet kaptak, van néhány meglepő vendégszereplő is bekészítve, ja meg új a helyszín. De hagyjuk is itt félbe a széleinél már amúgy is repedező hasonlatot.

Szeptembertől összeköltöztem a tavaly megismert piszokmenő angolszakos koleginával, a sonic screwdriverével és a Mighty Boosh díszdobozával együtt, egy nagyon lakásformájú lakásba, de mielőtt kérdőn felvonod szemöldököd, gyorsan hozzá is teszem, hogy csak és kizárólag lakótárs. Mi más is lenne? Talán mostanra kezdett lecsitulni az a Szituáció, hogy mindenki túlgondolta, adódóan gyönyörűen szappanopera-szerű korábbi, illetve még mindig futú történeteinkből — az ilyenekre találták ki az álnéven írást, itt most nem szeretnék tyúkszemekre taposni –, mindenesetre vicces volt. Van viszont végre egy tök jó arc lakótársam, akivel szerintem jól kijövünk (majd úgyis bekommentezi, ha nem, vagy valami), sőt ha úgy alakul, még jegyzeteket is tudunk alkalomadtán cserélni. Egyébként meg semmi különös újdonság, és veled?

A blog pedig átköltözött a WordPress.com alá. Meguntam a wp.org-ot és a folyamatos upgrade-kínzást. Remélem itt nem akad össze a bajszunk Mullenweg kollégával. Bár már most zavar, hogy nem tudok bármit csak úgy embeddelni.

Egészen múlt hétig abban a hitben éltem, hogy a Süsüben, amikor a lovagok találkoznak, az illem azt kívánja meg tőlük, hogy így köszöntsék egymást:

Üdvözöllek dicső lovag,
szép a ruhád, szép a lovad!
Mi szél hozott mondsza erre?
S mi vajon a szíved terhe?

Milyen gyönyörűen is van ez megfogalmazva, szegény lovagoknak szívét biztosan sokminden nyomja, meg ugye milyen gyönyörűen kifejező nyelv a magyar, hogy a gondolat szó gyökere is a gond… Ehhez képest hatalmas csalódás volt megtudni, hogy valójában azt kérdik, mi vagyon a szíved terve.

Egy világ dőlt össze bennem. Nyugtassatok meg legalább, hogy nem csak én hallottam így félre.

A bécsi antifák régi, tulajdonképpen menő matricasorozata a Space Invaders pixelcuki figuráival harcol mindenféle gonosz dolgok, a rasszizmus, a szexizmus, a homofóbia, stb ellen:

Viszont álljunk meg egy szóra. Aki játszott már Space Invaders-zel, az tudja, hogy a feladatunk a töretlenül előretörő ellenséges lények kilövése. Igaz, hogy sose győzhetsz, max ideig-óráig megfékezheted az Invader Pride felvonulást, de akkor végülis kinek az oldalán állsz? Igen.

…lehetne. A Facebook és a Google (illetve mostanában már sokkal kisebb részben az iWiW) világ- és kapcsolatiháló-uralmi törekvéseiről minden nap hallani, arról kevésbé viszont, hogy van egy olyan szolgáltatás, amin mindenki jelen van az egyetemről, s kissé tákolt felületének ellenére viszonylag erőfeszítés nélkül használ kapcsolattartásra, naptárnak, tudásbázisnak, meg még egy csomó probléma megoldására. És még mennyi mindenre lehetne, ha nem lenne légmentesen elzárva mind a web többi részétől, mind a felhasználói online (és okostelefonokkal alwaysonosított) életétől. Csak annyira lenne szükség, hogy a készítői és az üzemeltetői rájöjjenek. Vagy legalább lehetőséget adjanak arra, hogy ezirányba fejlődjön.

Rég nem írtam arról, miket bütyköltem mostanában. Ma két apró, de érdekes mütyürt szeretnék bemutatni, az egyiket már rég befejeztem, kipróbálhatod és használhatod; a másik is megy elvileg, minusz egy levadászhatatlan showstopper hiba, ami miatt csak screenshotokon tudom megmutatni. De az is megy becsszóra, semmi mockuposkodás meg bullshit.

• Órarender. Ennek mindjárt megint lesz értelme, de még a félév elején, órafelvételkor raktam össze. Évek óta fájt, hogy a kurzusok felvétele után generálható órarend egy buta kis táblázat, amit aztán írhatok át újra kézzel a naptárprogramomba, ha nem akarom azt egy szerencsétlen ívpapírra nyomtatni. Első igazi AppEngine-es próbálkozásként néhányleültömben írtam egy átalakítót, ami a lementett órarend html-fájlból standard mezei iCalendart csinál, amit aztán lementhetsz a naptárprogramodba, vagy egy kattintással beimportálhatod a Google Calendarba. Kilencvensok százalék pontosan működik, máris spóroltam neked tizenöt percet.

Egyetlen gond van vele: valami teljesen érthetetlen okból rajtam kívül senki más nem tud bejelentkezni az oldalon keresztül az ETR-be. Sajnos mivel az ETR semmilyen nyilvános API-val nem rendelkezik, nekem kellett összegyúrnom egy botot, ami a háttérban belépeget, letölti a megfelelő oldalakat, majd kilép. Ez tök jól is ment egy ideig, aztán vagy én rontottam el valamit, vagy rájöttek a turpisságomra és valahogy kitiltottak. Mindenesetre most ott tartunk, hogy hoztam is meg nem is, működik is meg nem is. Igazán nem tudom, hogy tudnám debugolni, úgyhogy inkább levonom a tanulságokat és lezárom a projektet. A kódot — mivel nagyon érzékeny adatokat mozgat — ópenszószolni akartam, hogy lehessen átvizsgálni ha csalnék, de így viszont már nem sok értelme van. Nevezzük proof of conceptnek.

Mert a tanulságok levonandóak. Ha lenne egy tisztességes API, nagyon remek dolgokkal lehetne kitoldani az egyetemi tanulmányi rendszereket, a fenti két cucc tényleg csak a felszínt kapargatja. Most például nagyon kéne egy vizsganaptár-optimalizáló tool, nemsokára pedig minden vágyam egy órarendösszerakós/szemináriumkimazsolázós app. Meg évszaktól függetlenül valami, ami rendet tesz az ETR üzenetek között. Meg… szóval csomó mindent lehetne, ez egy fontos és kikerülhetetlen platform.

Szóval tessék, ennyit arról, hogy I NEVER FINISH ANYTH

Ezt még péntek délelőtt írtam, csak valamiért kéreti magát a wordpressem… Most mindenesetre úgy tűnik már megy.

A D épület nagyelőadója előtti lépcsőfordulóban sorakoztunk, mint ahogy vizsgák előtt szoktunk. Kenyérre lehetett kenni a feszültséget, végignézve a csoptársakon nem csak nekem jutott eszembe, hogy talán át kéne még egyszer nézni a jegyzeteinket. Pedig tudtuk mind az anyagot: a cselekményt, az apró részleteket; ha nagyon megerőltetjük magunkat, még párbeszédeket is tudunk idézni.

Aztán lassan elkezdenek minket beengedni, libasorban elfoglaljuk a helyeket, kihagyva sorokat és oszlopokat a tansegek utasításainak megfelelően. Elől egy lepedőbe tekert Horatio ül, aki felügyel a diákokra, amíg megérkezik Kállay tanár úr a bejelentésével, hogy nemrég meghalt testvére feleségét és királyságát hivatalosan is megörökölte.

Amióta körbeküldték az ETR-es kurzuslistákon a hírét, azóta vártam a Septimus társulat Hamlet előadását, és tulajdonképpen nem csalódtam: amennire amatőrök, annyira lelkesítő volt az előadás. Azon túl is, hogy Hamlet szerepébe bele van írva, hogy azt lehet rosszul is játszani, meg tudtam bocsátani a besenyőantibácsis Poloniust, az érzelemmentes Opheliát, a kelleténél sokkal jobban don’t-stand-so-close-to-me Gertrúdot, meg a kezükben életükben ásót nem fogó sírásókat is. És nem csak azért, mert a halott király, Nádasdy búgó RP-je mondta, hogy /ˈmɜːdə məʊst ˈfaʊl/[1]. Olyan bájosra sikerült az egész, a szokásosnál (a kelleténél?) kicsit viccesebbre, végig csorgott belőle a stílus. Plusz, a párbaj a végén minden gúnyolódás nélkül és őszintén jobb volt, mint amit a Royal Shakespeare Company össze tudott hozni a Tennant-Hamletban.

Közben feltöltöttek egy előzetes-izét. A műsor sokkal jobb, élőben van ritmusa a dolognak, de legalább látjátok az arcokat:

Lesz még amúgy 20-án és 22-én, 17:00-kor, ötszáz pénzért. Nézzétek meg, jó móka.

¹ Tuti elírtam valamit, és ezért a volt dán király szelleme sokáig fog kísérteni.

Szeretem a NAVA-t. Már az alapkoncepció is menőség, tévé és rádióműsorok digitális archiválása, az érdekesebbnél érdekesebb különarchívumok pláne, főleg, hogy azokhoz mi mezei halandók is hozzáférhetünk. Van egy olyan érzésem viszont, hogy a ők engem annyira nem, főleg miután a 77 filmajándékos akciójukhoz, majd a filmhíradóshoz is összegereblyéztem, hogy mi kell a filmek letöltéséhez. Ezek után amikor múlt héten megnyitották a gramofon-archívumukat, csak nem törhettem meg a hagyományt, muszáj volt ezeket is letöltenem.

Plusz, a flashes lejátszó csúnyán beszaggatott a gépemen, ahogy pörgette a gramofon borítóját. Halálnak halálával kellett lakolnia.

Szóval: szükséges eszközök: flvstreamer, illetve a feltaggeléshez eyeD3. Na meg curl, iconv és xpath, de az olyan, mintha azt írnám, hogy “szükséges eszközök: számítógép”. Vagy “szükséges eszközök: áram”. (Kevésbé beképzelten: rajta voltak a gépemen defaultból) A TRACK paramétert a dal url-jéből tudod meg.

(Zárójel: van valami bug, ami miatt nem minden lejátszóban jelenik meg a borító, plusz vannak dalok, amiket nagyon csúnyán szétcincálnak bizonyos lejátszók. Biztos rosszféle tűt használnak vagy valami, nem jöttem rá a probléma nyitjára. Ha van megoldás, kommenteljétek be, vagy villázzátok meg githubon (ha gisttel lehet ilyet csinálni, nem tudom))