Nem szeretem, amikor szembehazudnak, pláne ha ezt teljesen átlátszóan csinálják, legyen szó arról, hogy miért pont akkor nem ér rá a kolegina, amikor kérdem, vagy hogy miért lesz az mindenkinek jó, ha visszaviszem az Ikea büféjében a tálcát:

Azzal, hogy magad viszed a tálcádat a tálcatartóhoz segítesz nekünk abban, hogy árainkat folyamatosan alacsony szinten tartsuk. Ez az egyik oka annak, hogy kevesebbet fizetsz. És így munkatársainknak is több ideje marad a kiszolgálásra és az ételek elkészítésére. Ez előnyös és egyben praktikus megoldás is!

Csak aztán jönnek a tálcavisszavivő-munkatársak, akiknek már a munkaruhájukon látszik, hogy ők bizony se nem kiszolgálnak, se nem készítenek el ételeket, bármennyi idejük is marad meg. Az meg a másik, hogy hogy következik bármiből is, hogy kevesebbet fizetek.

Mindegy, visszavittem a tálcát, mert rendes vagyok.

Previously on Bergengócia…

Neonomádok. Szőke magánnyomozócsaj narrálja az életed.Ha kékbuborékos korsóból iszom, eggyel növekszik is az életeim száma. Az embernek mint embernek semmit sem ér az, amit nem képes szenvedéllyel végezni. Talán még legózhatunk, mielőtt ránkomlik A Wikipédia szerint lehet bele tenni fokhagymát is, vagy mentát, vagy … uborkalevet? Mit csinálnak vajon a háromszögecskékkel? /ˈmɜːdə məʊst ˈfaʊl/ Kinek az oldalán vagy valójában?Mi vajon a szíved terve

Aztán a már kívülről fújt, mégis mindig az első hallgatás hátborzongató élményével ütő főcím után minden ugyanúgy megy tovább. Páran nagyobb szerepet kaptak, van néhány meglepő vendégszereplő is bekészítve, ja meg új a helyszín. De hagyjuk is itt félbe a széleinél már amúgy is repedező hasonlatot.

Szeptembertől összeköltöztem a tavaly megismert piszokmenő angolszakos koleginával, a sonic screwdriverével és a Mighty Boosh díszdobozával együtt, egy nagyon lakásformájú lakásba, de mielőtt kérdőn felvonod szemöldököd, gyorsan hozzá is teszem, hogy csak és kizárólag lakótárs. Mi más is lenne? Talán mostanra kezdett lecsitulni az a Szituáció, hogy mindenki túlgondolta, adódóan gyönyörűen szappanopera-szerű korábbi, illetve még mindig futú történeteinkből — az ilyenekre találták ki az álnéven írást, itt most nem szeretnék tyúkszemekre taposni –, mindenesetre vicces volt. Van viszont végre egy tök jó arc lakótársam, akivel szerintem jól kijövünk (majd úgyis bekommentezi, ha nem, vagy valami), sőt ha úgy alakul, még jegyzeteket is tudunk alkalomadtán cserélni. Egyébként meg semmi különös újdonság, és veled?

Jameg, bő egy tábla csoki áráért befektettem egy zseb-VPS-be, arról próbálom meg mostantól hostolni a blogot. Egyelőre kalandos, de azért remélem nem sysadminolódok be tőle teljesen.

Previously on Bergengócia…

Neonomádok. Szőke magánnyomozócsaj narrálja az életed.Ha kékbuborékos korsóból iszom, eggyel növekszik is az életeim száma. Az embernek mint embernek semmit sem ér az, amit nem képes szenvedéllyel végezni. Talán még legózhatunk, mielőtt ránkomlik A Wikipédia szerint lehet bele tenni fokhagymát is, vagy mentát, vagy … uborkalevet? Mit csinálnak vajon a háromszögecskékkel? /ˈmɜːdə məʊst ˈfaʊl/ Kinek az oldalán vagy valójában?Mi vajon a szíved terve

Aztán a már kívülről fújt, mégis mindig az első hallgatás hátborzongató élményével ütő főcím után minden ugyanúgy megy tovább. Páran nagyobb szerepet kaptak, van néhány meglepő vendégszereplő is bekészítve, ja meg új a helyszín. De hagyjuk is itt félbe a széleinél már amúgy is repedező hasonlatot.

Szeptembertől összeköltöztem a tavaly megismert piszokmenő angolszakos koleginával, a sonic screwdriverével és a Mighty Boosh díszdobozával együtt, egy nagyon lakásformájú lakásba, de mielőtt kérdőn felvonod szemöldököd, gyorsan hozzá is teszem, hogy csak és kizárólag lakótárs. Mi más is lenne? Talán mostanra kezdett lecsitulni az a Szituáció, hogy mindenki túlgondolta, adódóan gyönyörűen szappanopera-szerű korábbi, illetve még mindig futú történeteinkből — az ilyenekre találták ki az álnéven írást, itt most nem szeretnék tyúkszemekre taposni –, mindenesetre vicces volt. Van viszont végre egy tök jó arc lakótársam, akivel szerintem jól kijövünk (majd úgyis bekommentezi, ha nem, vagy valami), sőt ha úgy alakul, még jegyzeteket is tudunk alkalomadtán cserélni. Egyébként meg semmi különös újdonság, és veled?

A blog pedig átköltözött a WordPress.com alá. Meguntam a wp.org-ot és a folyamatos upgrade-kínzást. Remélem itt nem akad össze a bajszunk Mullenweg kollégával. Bár már most zavar, hogy nem tudok bármit csak úgy embeddelni.

Egészen múlt hétig abban a hitben éltem, hogy a Süsüben, amikor a lovagok találkoznak, az illem azt kívánja meg tőlük, hogy így köszöntsék egymást:

Üdvözöllek dicső lovag,
szép a ruhád, szép a lovad!
Mi szél hozott mondsza erre?
S mi vajon a szíved terhe?

Milyen gyönyörűen is van ez megfogalmazva, szegény lovagoknak szívét biztosan sokminden nyomja, meg ugye milyen gyönyörűen kifejező nyelv a magyar, hogy a gondolat szó gyökere is a gond… Ehhez képest hatalmas csalódás volt megtudni, hogy valójában azt kérdik, mi vagyon a szíved terve.

Egy világ dőlt össze bennem. Nyugtassatok meg legalább, hogy nem csak én hallottam így félre.

A bécsi antifák régi, tulajdonképpen menő matricasorozata a Space Invaders pixelcuki figuráival harcol mindenféle gonosz dolgok, a rasszizmus, a szexizmus, a homofóbia, stb ellen:

Viszont álljunk meg egy szóra. Aki játszott már Space Invaders-zel, az tudja, hogy a feladatunk a töretlenül előretörő ellenséges lények kilövése. Igaz, hogy sose győzhetsz, max ideig-óráig megfékezheted az Invader Pride felvonulást, de akkor végülis kinek az oldalán állsz? Igen.

…lehetne. A Facebook és a Google (illetve mostanában már sokkal kisebb részben az iWiW) világ- és kapcsolatiháló-uralmi törekvéseiről minden nap hallani, arról kevésbé viszont, hogy van egy olyan szolgáltatás, amin mindenki jelen van az egyetemről, s kissé tákolt felületének ellenére viszonylag erőfeszítés nélkül használ kapcsolattartásra, naptárnak, tudásbázisnak, meg még egy csomó probléma megoldására. És még mennyi mindenre lehetne, ha nem lenne légmentesen elzárva mind a web többi részétől, mind a felhasználói online (és okostelefonokkal alwaysonosított) életétől. Csak annyira lenne szükség, hogy a készítői és az üzemeltetői rájöjjenek. Vagy legalább lehetőséget adjanak arra, hogy ezirányba fejlődjön.

Rég nem írtam arról, miket bütyköltem mostanában. Ma két apró, de érdekes mütyürt szeretnék bemutatni, az egyiket már rég befejeztem, kipróbálhatod és használhatod; a másik is megy elvileg, minusz egy levadászhatatlan showstopper hiba, ami miatt csak screenshotokon tudom megmutatni. De az is megy becsszóra, semmi mockuposkodás meg bullshit.

• Órarender. Ennek mindjárt megint lesz értelme, de még a félév elején, órafelvételkor raktam össze. Évek óta fájt, hogy a kurzusok felvétele után generálható órarend egy buta kis táblázat, amit aztán írhatok át újra kézzel a naptárprogramomba, ha nem akarom azt egy szerencsétlen ívpapírra nyomtatni. Első igazi AppEngine-es próbálkozásként néhányleültömben írtam egy átalakítót, ami a lementett órarend html-fájlból standard mezei iCalendart csinál, amit aztán lementhetsz a naptárprogramodba, vagy egy kattintással beimportálhatod a Google Calendarba. Kilencvensok százalék pontosan működik, máris spóroltam neked tizenöt percet.

Egyetlen gond van vele: valami teljesen érthetetlen okból rajtam kívül senki más nem tud bejelentkezni az oldalon keresztül az ETR-be. Sajnos mivel az ETR semmilyen nyilvános API-val nem rendelkezik, nekem kellett összegyúrnom egy botot, ami a háttérban belépeget, letölti a megfelelő oldalakat, majd kilép. Ez tök jól is ment egy ideig, aztán vagy én rontottam el valamit, vagy rájöttek a turpisságomra és valahogy kitiltottak. Mindenesetre most ott tartunk, hogy hoztam is meg nem is, működik is meg nem is. Igazán nem tudom, hogy tudnám debugolni, úgyhogy inkább levonom a tanulságokat és lezárom a projektet. A kódot — mivel nagyon érzékeny adatokat mozgat — ópenszószolni akartam, hogy lehessen átvizsgálni ha csalnék, de így viszont már nem sok értelme van. Nevezzük proof of conceptnek.

Mert a tanulságok levonandóak. Ha lenne egy tisztességes API, nagyon remek dolgokkal lehetne kitoldani az egyetemi tanulmányi rendszereket, a fenti két cucc tényleg csak a felszínt kapargatja. Most például nagyon kéne egy vizsganaptár-optimalizáló tool, nemsokára pedig minden vágyam egy órarendösszerakós/szemináriumkimazsolázós app. Meg évszaktól függetlenül valami, ami rendet tesz az ETR üzenetek között. Meg… szóval csomó mindent lehetne, ez egy fontos és kikerülhetetlen platform.

Szóval tessék, ennyit arról, hogy I NEVER FINISH ANYTH

Ezt még péntek délelőtt írtam, csak valamiért kéreti magát a wordpressem… Most mindenesetre úgy tűnik már megy.

A D épület nagyelőadója előtti lépcsőfordulóban sorakoztunk, mint ahogy vizsgák előtt szoktunk. Kenyérre lehetett kenni a feszültséget, végignézve a csoptársakon nem csak nekem jutott eszembe, hogy talán át kéne még egyszer nézni a jegyzeteinket. Pedig tudtuk mind az anyagot: a cselekményt, az apró részleteket; ha nagyon megerőltetjük magunkat, még párbeszédeket is tudunk idézni.

Aztán lassan elkezdenek minket beengedni, libasorban elfoglaljuk a helyeket, kihagyva sorokat és oszlopokat a tansegek utasításainak megfelelően. Elől egy lepedőbe tekert Horatio ül, aki felügyel a diákokra, amíg megérkezik Kállay tanár úr a bejelentésével, hogy nemrég meghalt testvére feleségét és királyságát hivatalosan is megörökölte.

Amióta körbeküldték az ETR-es kurzuslistákon a hírét, azóta vártam a Septimus társulat Hamlet előadását, és tulajdonképpen nem csalódtam: amennire amatőrök, annyira lelkesítő volt az előadás. Azon túl is, hogy Hamlet szerepébe bele van írva, hogy azt lehet rosszul is játszani, meg tudtam bocsátani a besenyőantibácsis Poloniust, az érzelemmentes Opheliát, a kelleténél sokkal jobban don’t-stand-so-close-to-me Gertrúdot, meg a kezükben életükben ásót nem fogó sírásókat is. És nem csak azért, mert a halott király, Nádasdy búgó RP-je mondta, hogy /ˈmɜːdə məʊst ˈfaʊl/[1]. Olyan bájosra sikerült az egész, a szokásosnál (a kelleténél?) kicsit viccesebbre, végig csorgott belőle a stílus. Plusz, a párbaj a végén minden gúnyolódás nélkül és őszintén jobb volt, mint amit a Royal Shakespeare Company össze tudott hozni a Tennant-Hamletban.

Közben feltöltöttek egy előzetes-izét. A műsor sokkal jobb, élőben van ritmusa a dolognak, de legalább látjátok az arcokat:

Lesz még amúgy 20-án és 22-én, 17:00-kor, ötszáz pénzért. Nézzétek meg, jó móka.

¹ Tuti elírtam valamit, és ezért a volt dán király szelleme sokáig fog kísérteni.

Szeretem a NAVA-t. Már az alapkoncepció is menőség, tévé és rádióműsorok digitális archiválása, az érdekesebbnél érdekesebb különarchívumok pláne, főleg, hogy azokhoz mi mezei halandók is hozzáférhetünk. Van egy olyan érzésem viszont, hogy a ők engem annyira nem, főleg miután a 77 filmajándékos akciójukhoz, majd a filmhíradóshoz is összegereblyéztem, hogy mi kell a filmek letöltéséhez. Ezek után amikor múlt héten megnyitották a gramofon-archívumukat, csak nem törhettem meg a hagyományt, muszáj volt ezeket is letöltenem.

Plusz, a flashes lejátszó csúnyán beszaggatott a gépemen, ahogy pörgette a gramofon borítóját. Halálnak halálával kellett lakolnia.

Szóval: szükséges eszközök: flvstreamer, illetve a feltaggeléshez eyeD3. Na meg curl, iconv és xpath, de az olyan, mintha azt írnám, hogy “szükséges eszközök: számítógép”. Vagy “szükséges eszközök: áram”. (Kevésbé beképzelten: rajta voltak a gépemen defaultból) A TRACK paramétert a dal url-jéből tudod meg.

(Zárójel: van valami bug, ami miatt nem minden lejátszóban jelenik meg a borító, plusz vannak dalok, amiket nagyon csúnyán szétcincálnak bizonyos lejátszók. Biztos rosszféle tűt használnak vagy valami, nem jöttem rá a probléma nyitjára. Ha van megoldás, kommenteljétek be, vagy villázzátok meg githubon (ha gisttel lehet ilyet csinálni, nem tudom))

Amilyen sokáig fenyegetőztem azzal, hogy most már tényleg elhagyom a Platformot, annyira hirtelen váltottam végül: az új évet már Linuxszal az ölemben kezdtem egy kicsi ügyes netbookkal (Lenovo S10-2), s nagyrészt elégedett vagyok a váltással, az új hardverrel, sőt az új szoftverrel is.

My new year’s resolution is 1024×600

Nem, nem lassú a netbook. Mondjuk ebben biztos benne van az is, hogy egy hat éves PowerBookról váltottam, meg igazán kortársan bivalnyak tekintett vasat nem igazán látok, de nem érzem úgy, hogy több tehénkolomp kéne a gépbe. Mert nem szeretnék se Mass Effecttel játszani, se HD-videókat nézni. Számomra győzött a Moore’s law.

Kicsit szűkös a felbontás mondjuk, meg nem minden billentyűzetek legkényelmesebbike van a notiban, cserébe viszont roadwarrior: kicsi, jó akkuidővel, beépített 3G-modemmel (és egyúttal GPS-sel, ha láttatok még furcsa funkciót egy laptopban), szóval pont amilyet szerettem volna. Még a ledek se vakító kékek, mint az Eee-ken, hanem barátságosabb fehérek.

A Linux a desktopon éve

Hackelhettem volna OSX-et a kisnotira, de azt már megtanultam, hogy prodgépre nem szabad olyat rakni,- mert annak csúnya vége lesz. Megtarthattam volna a gyári XP-t, de az, akárhogy is nézzük, egy tíz éve toldozott rendszer, aminél szexibb dolog kevés van. Windows7 egy olyan kaland, amit egyszer még ki akarok próbálni, de őszintén már vártam, hogy olyan gépem legyen, amire érdemes Linuxot tenni, így már első nap feltettem egy Ubuntu Következő Kisállatot, amit azóta is használok.

Nehéz eldönteni, hogy inkább Pilgrim, vagy inkább Doctorow ez a lépés: van benne hit a szabad szoftver értékeiben és úgy általában, a hacker etikában; van benne hype, mert valahogy mégiscsak trendi dolog kezd lenni az Ubuntu, legalábbis abban a bőven fringe társaságban, ahol mi vagyunk; van benne scriptkiddység: egy csomó, őseinktől hagyományozott eszköz van itt, amikkel élmény dolgokat létrehozni. És van benne óvatosság: mégiscsak ez van legközelebb a frissen elhagyott Platformhoz.

Think Different

Kiábrándultam a Cégből. Pedig régen még én voltam a legnagyobb Apple fanboy, csak közben én elindultam egy úton, Steve-ék pedig egy másikon. Én egyre infóhippibb lettem, ők egyre inkább szórakoztatóelektronikai cég. Lecserélték a szivárványszín logót, levették a mottójukat, megszűntették a 12”-es PowerBookot, s most ott tartunk, hogy egyáltalán nincs olyan hardverük, amit szívesen megvennék, még úgy se, hogy ez a feltétele annak, hogy a — még mindig szeretett — szoftverüket használhassam. Hogy az új fókuszukról, az iPhone-ról és az iPadről ne is beszéljünk, meg az egészen undorító controlfreakségükről.

A Linux pedig közben érik be lassan, most már talán kezdenek rájönni, hogy a look mellett a feel is számít, nemsokára itt lesz az az év, amikor meghódítja a desktopot, addig is, pont én vagyok a célközönsége. Már csak egy jó levelezőkliens kéne.

Meg egy feedolvasó.

Meg egy tisztességes editor.

Arthur mintha transzból ébredt volna.

- Úgy érti, hogy egy egész rakomány fagyasztott fodrász van a hajón? – csodálkozott.

- Hát persze – mondta a kapitány. – Milliószámra vannak. Fodrászok, életunt tévéproducerek, személyzetisek, vagyonőrök, szóvivők, tanácsadók, amit akar. Egy új bolygót fogunk velük gyarmatosítani.

Sokmindent elnéztem a Battlestar Galacticának, a szokásos űroperás aránytalanságokat, hogy egy bolygó = egy nyelv, egy nemzet, egy város(!), a tizenkét kolónia pedig egy ország, hogy fölöslegesen futtat fel sokadrangú szereplőket, amikről aztán el is feledkezik, mihelyst már nem érdekesek (khm, szerelmiszálak, khm), de becsülettel végignéztem, egészen addig, amíg szpojler¹ új életet kezdenek a frissen felfedezett Földön, és bumm, százötvenezer évvel később már Hendrix játsza az All Along the Watchtowert, annak rendje szerint.

Innen visszanézve viszont olyan az egész BSG, mintha a Galaxis útikalauzból már megismert golgafrinchami B-bárka történetét mesélték volna újra, csak éppen a buktacukrozók szempontjából, hősöket faragva a gumikacsával játszó kapitányból:

- Na mindegy – folytatta. – Szóval, az a lényeg, hogy az első hajóba, az A-ba kerültek volna a ragyogó koponyák, a vezetők, a tudósok, a nagy művészek, tudja, az összes alkotó, a harmadikba, a C hajóba pedig azok, akik ténylegesen dolgoztak, építettek valamit. Így a B hajóba, vagyis a miénkbe került mindenki más, tehát a középréteg.

A kapitány boldogan elmosolyodott.

- És minket küldtek ki először – fejezte be, egy kis fürdőrigmust hümmögve.

Amúgy rengeteg kiaknázatlan lehetőség van még a franchise-ban a Caprica prequelen túl is. Simán el tudnék képzelni például egy Flintstones családos sorozatot Heloval, Athenával és a kis Pebbles-szel Heraval. Képzeljétek el, mekkora helyzetkomikum lenne, amikor a kisgyerek hazahozza a játszótéren összeszedett Bambamet! Vagy mondjuk lehetne egy párhuzamos sorozatot csinálni egy, az atomtámadás idején mondjuk a Picon körül keringő csatahajó történetéből, amin egy furcsa véletlen folytán éppen ott tartózkodik valamelyik másik sokadrangú miniszter, aki a chain of command-et követve a Tizenkét Kolóniák elnökévé válik. Hogy azokról a papírgyárakról ne is beszéljünk, ahol az ívpapírok csücskeit vágják le. Mit csinálnak vajon a háromszögecskékkel?

¹ Tegyünk úgy, hogy ezt van, aki még nem tudta? Olyan ez, mintha valaki nem tudná, hogy a Rómeó és Júlia végén nem boldogan élnek, míg meg nem halnak.