Az én listám, szigorúan alfabetikus sorrendben.
- Bradbury, Malcolm: Rates of Exchange (hogyan látta reménytelenül szürkének és reménytelenül izgalmasnak szocialista hazánkat egy félszeg British Councilos arc — mondjuk — 30 évvel ezelőtt?)
- Houellebecq, Michel: A csúcson (francia minisztériumi középkáder mint thai szextúrák szervezőjeként fut be, de az öröm nem tart soká. Erős depresszív hatás)
- Huxley, Aldous: Szép új világ (nehezen olvasható, nehezen feledhető, és kész)
- Orwell, George: 1984 (bár igyekeztem kikerülni, hogy bloggertárssal túl sok könyvben megegyezzünk, alapkönyv: félelmetes hangulati erő, a Goldstein-tanulmány logikáján még mindig keresem a rést)
- Parkinson, Cyril N.: Parkinson törvénye (a sokat idézett megfigyelésgyűjtemény a bürokrácia természetrajzáról, szemléletformáló)
- Pelevin, Viktor: Generation P (hasonlóképp ez sem omittálható, nem lehetett kikerülni ezt az ultimate posztmodernzsebkönyvet)
- Updike, John: Így látja Roger (az általam soha meg nem szeretett Nyúl-regényfolyamra hajazó helyszín és szereplők, kis- és középpolgári teológia és filozófia. a Reagen-korszakban)
- Zola, Emile: A hajsza (valahogy ma nem divat Zolát olvasni — emlékszem, mennyit kellett kuncsorognom és várnom egy-két kötetre a könyvtárban —, általában kicsit hosszú, néhol bosszantóan didaktikus, de itt sikerül ezeket meghaladnia, és egy meggyőző erejő tablót alkotni a XIX. századi nagyvilági társaság életéről)
- amit éppen olvasok (most Statiszika közgazdászoknak?)
Persze ilyenkor rájön az ember, hogy olyan nincs, hogy Ecót kihagyja, és illene betenni valamit Hessétől, és hogy milyen már, hogy nincs egyetlen magyar se köztük, holott ugye igencsak… Tanulság: a kilenc könyv mindig csak egy adott időpillantra jellemző.
Ki legyen a következő? Bázisdemokrácia van: aki szeretné, írja/kommentelje be. (reménytelen kikerülése annak a ténynek, hogy már nemigen maradt meghívnivaló ember)
Hozzáadott érték