Asszem az a generáció vagyunk, akinek az első egész angol mondata a save, new game, high score szavak megtanulása után a következő lehetett:
I’m Muzzy. I eat clocks.
Valamit nagyon jól csinálhatott az 1986-ban indult Muzzy in Gondoland nyelvoktató rajzfilm, hogy mai napig emlékszünk az óraevő szörnyre, az oroszlánysörényű királyra, a zenére, amire a bringázó-kávézó Menő Manó-klón tekert, meg a valószerűtlenül bonyolult történetre. A sorozat mozgatórugója ugyanis a gonosz, de zseniális (“I’m clevah”) udvari varázsló (lévén nyolcvanas évek közepe: számítógépes varázsló), Corvax végtelen féltékenysége. A hercegnőt szereti, aki viszont minden próbálkozását elutasítja, ő meg a kertészbe szerelmes. Corvax az ebben a helyzetben egyetlen érvényes lehetőséget választja: leklónozza a hercegnőt. A megvalósításba csak néhány probléma csúszik: lévén a klónok az eredeti tökéletes másai, ők is gyűlölik Corvaxet; ráadásul a készülék is tönkremegy. Egészen valószerűtlen tragikus hős lesz a háttérben az őrülttudósból, amíg a sztori elvileg a kertész és a hercegnő szerelméről kéne szóljon. Persze a végén minden jóra fordul, jó elnyeri jutalmát, házasság-boldogság van, a vicc csak az, ahogy Corvaxnak megbocsátanak minden csínyt és cselszövést és ő marad az udvari szaki. Aztán a második szériában újabb terveket sző a hercegnő elnyeréséért, s persze mindig el kell buknia, de mindennek ellenére végig ő marad Gondoland királyának jobbkeze. Afféle Prométeusznak is nevezhetjük a zöld hosszúorrú szörnyet, akit nem ért meg más, csak a cirmos cicája.
Régi barátom kedvenc története volt, hogyan született egy elgépelésből a spenót reneszánsza, illetve a rajzfilmhős tengerész, aki egy konzerv eddmegaspenót után mindenkit össze akar verni. Az ilyenek fölött mindig ott lebeg a lelki szemeim előtt a citation needed felirat, úgyhogy egy jólirányzott kereséssel találtam forrásokat. Persze undorítóan egymást hivatkozzák le, Dr. E. von Wolfnak mintha keresztneve egyáltalán nem létezne, de nekem most ennyi elég.
While Popeye should be applauded for persuading a nation to eat its greens, he did mislead people a bit. The government’s enthusiasm for spinach was based in part on the calculations of German scientist Dr. E von Wolf, who’d discovered in 1870 that spinach contains iron. When calculating the results, he misplaced a decimal point, thereby making it “official” that spinach had 10 times more iron than it actually did. Not until years later were these figures rechecked. But by then, everyone was downing their spinach, hoping to be as tough as Popeye. (Ez pl egy egész jó kis cikk erről)
Két apró megjegyzés, ami érdekes lehet mindenkinek, aki szósalnetvörkök építésével-fejlesztésével-karbantartásával foglalkozik.
Az iWiWen ha bejelöl valaki barátnak, két lehetőség közül választhatsz: Ismerem (szivecske) / Nem ismerem (tiltótáblácska). Ezzel szemben a Facebookon a két lehetőség a Confirm és az Ignore. Figyeljük meg a kettő közötti nem is olyan apró különbségeket: az iWiW egészen undorító módon lecsalja a barát és az ismerős közötti különbségeket, a Facebook pedig simán kikerüli a problémát: attól, hogy nem erősítem meg, hogy barátom, még bőven ismerhetem. Nem tagadom le, mert a rendszer nem kényszerít döntéshelyzetbe. (Mellékszál: ez majd a kisalkalmazások bevezetésével egészen furcsa következményekkel járhat, gyanús, hogy sokak ismerősszáma hirtelen zuhanni fog, ahogy próbálják majd kontrollálni a távolabbi ismerősök friend feedjéről/történéslistájáról érkező zajt)
Miután törölted Facebookon egy kapcsolatodat, úgy tűnik a rendszer kínosan ügyel arra, hogy az ismerősajánló funkcióban (ami barátaim barátai közül mazsolázik) még véletlenül se jelenjen meg. Ahogy, mint kiderült, a Gmail+Gtalk se dobja vissza automatikusan a kontaktlistáról törölt ismerőst, függetlenül attól, hogy később még leveleztek.
Úgynevezett kényelmi szolgáltatások és részletekre odafigyelés történik. A te szolgáltatásod odafigyel az ilyen apróságokra?
Search
About
You are currently browsing the The Bergengotian weblog archives for 'corvax' tag.