The Bergengotian

ma dáthás vagyok. polyik az orrob, sadöbbi.
most az előbb keltem fel, kicsit kikapcsoltam magam, fülemen yann tiersen-nel feküdtem ki tudja mennyi ideig az ágyon, talán még aludtam is. iskolában írtunk egy empírikus zh-t, ami tulajdonképpen nem lett olyan tyűdejó, de azért tyűderossz se. gondoltam, arra fogom majd a rossz eredményt, hogy beteg vagyok. (annyira beteg, hogy még a space billentyűket se érem el, és tisztára blog-styleban írok, lol!!)
amúgy… holnap még szoció szemi zh, amitől nem tartok tulképp, aztán kéne még valami übergeek könyvet találni zsótnak, mertháthogy megyek szülinapozni pénteken (bár ilyen állapotban?). meg neki kéne fogni a nagykarácsonyi ájnkaufnak (nesztek mindenféle anglicizmusokkal dobálózó nép!)
nagyjából ennyi. tessék bőszen kommentelni, mert szeretem azt látni, hogy né mennyi ember jár erre. azaz szeretném látni, mennyi ember jár erre. ugyanakkor lehet, hogy nem is, mert akkor megijedek, hogy mindenki tudja, mire gondolok, mit csinálok éppen.
addig is season’s greetings – boldog vizsgaidőszakot mindenkinek!