(nagyon durva csúsztatással persze) az 1965-ben a Bay Areában megalakult Grateful Dead. Az idő és a hely is fontos. Hippirokkot játszanak:
A Grateful Dead csomó dolog miatt érdekes, itt most nem csak arra gondolok, hogy a turnébuszokban a zene ki volt vezetve az útra, a motorzaj pedig be a kocsiba [citation needed, Kelt], sokkal inkább a rajongókkal való kapcsolatára. A deadhead-ek koncertről koncertre követték a zenekart, a zenekar engedélyével, sőt, bíztatásával a koncerteket felvették a kazetta akkori hightech megfelelőjével, gondolom szalagra, ezt egymás között csereberélték. Teljesen kettőpontnullás word of mouth módszerrel terjedt a zenekar hírneve. Ahogy nőtt a jelentősége, hamar megjelentek a zenekar köré szerveződő zine-ek (kb szamizdat újságok a cenzúra néélkül, csak lowtech terjesztés, megintcsak Bay Area ellenkulturális hagyomány), a leghíresebb a máig létező (Dead) Relix, a csoport egyre szorosabb közösséggé vált.
És itt jön be a képbe a Whole Earth Catalog, és annak utódja, a WELL (Whole Earth eLectronic Link). A Whole Earth Catalog egy évente kiadott hippi-Enciklopédia slash Kalendárium volt a hatvanas évek végén-hetvenes évek elején, benne minden jóval, az ellenkultúra teljes tudáskészletével. A valódi hozzáadott értéket az olvasói levelek képviselték, amiket évről évre visszacsatornáztak a halottfa lapjai közé. Nem került még a kezembe Whole Earth Catalog, ha van valakinek, szóljon! Kis ugrás, aztán a technológia segítségével a WELL formájában éledt újra, ekkor már a közös tudás felhalmozását nem enciklopédia-formában, hanem fórumszerűen (ok, BBS-ben) képzelték el. Olyasmi tulajdonképpen, mint a HIX. Vagy az Internetto/Index Törzsasztal, csak polgári néven.
A WELL a kritikus felhasználói tömeget a deadheadek beköltözésével érte el. A zenekar forgatókönyvírója volt John Perry Barlow, aki később a WELL-re írta a Declaration of Independence of Cyberspace-t (magyarul itt), amiből aztán kinőtt az Electronic Frontier Foundation. Meg itt született a Wired. Meg itt „nőtt fel” és a WELL-ből írta Virtuális közösségek c. nagy jelentőségű könyvét Howard Rheingold (aki aztán a Whole Earth Catalog milleniumi emlékkiadását is szerkeszti). A nyolcvanas-kilencvenes években aki valaha is tett valamit az amerikai digitális kultúráért, az tag volt…
Összecsapott és csapongó ez a bejegyzés, gondolom részben pontatlan is. Nagyon látszik, hogy az elején vagyok még a digitális ásatásnak, de talán érdemes folytatni. Lassan indul a Cyberculture.hu is, már csak össze kéne drótozni.
Azon gondolkodom, hogy a nyáron befizetek a WELL-re. $10 az első három hónap havidíja, és ehhez már telnet hozzáférés is jár. Mégiscsak könnyebben elérhető cél, mint osztálykirándulást szervezni a Bay Areába, meg akkor már SXSW-re is…
CommentPress: párbeszéd a könyv szélén
Könyvtári könyvet olvasni jó. Többek között azért, mert valahogy közösségi élménnyé teszi az olvasást az, hogy látom az előttem járók lábnyomait, az aláhúzásaikat, az oldal szélén a megjegyzéseiket (külön érdekes azt látni, ahogy ami az elején három különböző színű aláhúzás volt, hogy fogy el aszerint, hogy melyik olvasó mikor unta el a könyvet). Valami ilyesmi közösségi élményt kialakítására törekszik a pár napja talált CommentPress WP-sablon is, melyben az a pláne, hogy bejegyzésenként lehet kommentelni az olvasottakat. Akadémikusblogokra tervezték, párbeszéd és közös munka serkentésére a hosszú szövegek körül. Valahogy úgy ahogy a blog formája ezt megtette az újságírással.
Pár hónapja nagyobb újságokat is megjárta a hír, hogy egy frissen készülő játék-kötőjel-elmélet könyv kéziratát fejezetenként közreadnak, hogy a Grand Text Auto akadémikus gémerekből álló közönsége bekezdésről-bekezdésre végigrágja, kérdezzen rá, kritizáljon, tegyen javaslatokat, hogy hol kell még átírni a szöveget. Érdemes elolvasni nem csak a könyvet, hanem a szerző összefoglalóját a kísérleti módszerről.
Először amúgy az érdekes-de-rettentően-használhatatlan GAM3R 7H30RY digitális/kísérleti könyv használt ehhez hasonló megoldást (Kelt próbálta olvasni, többször, sikertelenül), ezt fejlesztette tovább az Institute for the Future of the Book több könyvön és kéziraton keresztül egy WordPress sablonná, ami már érdekesebb és hasznosabb, mint amennyire még mindig kényelmetlen, legalábbis olvasni. Lelkesítő, na.
(megy WP 2.5 alatt is, néhol szétcsúszik a CSS. Gondolom egyetemi projekthez méltóan undorító a kódja, „bölcsészek faragták”)