A napokban kaptam ezt az üzenetet az iWiWről. Gyönyörű, teljesen jár a csoki, még ha nem is fogok neki válaszolni, mert amit ajánl, az annyira nem érdekel. Kéretlen reklámüzenet persze, de ha elég jól célzott a reklám, az már hasznos információ, nem? Figyeljétek:
Helló!Az adatlapodból sejtem, hogy Budapesten tanuló pécsi diák vagy; így van számodra egy ajánlatom:
Tervezem, hogy csütörtökönként, vagy péntekenként kocsival megyek Budapestről Pécsre, valamint vasárnaponként Pécsről Budapestre. Útitársakat keresek ezekre az utakra (elsősorban diákokat).
Indulás:
Pécsre:
Időpont: csütörtök vagy péntek, a megbeszélt időpontban (a lehető legkorábban)
Felszállás: Móricz Zsigmond körtérnél
Leszállás: lakhelyednél (koli, albi), vagy egy megbeszélt helyenBp.-re:
Időpont: vasárnap, 16:30 körül
Felszállás: lakhelyednél (koli, albi), vagy egy megbeszélt helyen
Leszállás: Móricz Zsigmond körtérnél, vagy az odáig vezető úton bárholA menetidő 2 és fél – háromnegyed órára várható.
Az autó: Renault Laguna kombi, klímával, ABS-szel, télen téli gumival (a képeim között találsz fotókat róla)
Az utazás ára, egy irányba: 2300 Ft
Ha érdekel az ajánlatom, írj, vagy telefonálj és megbeszéljük a részleteket.
Elérhetőségeim: – [iwiw]
-Tel.: xxxxxxxxxxxxx
-E-mail: xxxxxxxxxxxxxÜdvözlettel: xxxxxxxxxx (pécsi egyetemista)
(persze mihelyst cégek állnak rá az iWiW-profilbányászatra, a kattintósujjammal egyből NHH-feljelentéseket fogok szórni, de ez most még csak a kreatív eszközhasználat rovatba került.)
CommentPress: párbeszéd a könyv szélén
Könyvtári könyvet olvasni jó. Többek között azért, mert valahogy közösségi élménnyé teszi az olvasást az, hogy látom az előttem járók lábnyomait, az aláhúzásaikat, az oldal szélén a megjegyzéseiket (külön érdekes azt látni, ahogy ami az elején három különböző színű aláhúzás volt, hogy fogy el aszerint, hogy melyik olvasó mikor unta el a könyvet). Valami ilyesmi közösségi élményt kialakítására törekszik a pár napja talált CommentPress WP-sablon is, melyben az a pláne, hogy bejegyzésenként lehet kommentelni az olvasottakat. Akadémikusblogokra tervezték, párbeszéd és közös munka serkentésére a hosszú szövegek körül. Valahogy úgy ahogy a blog formája ezt megtette az újságírással.
Pár hónapja nagyobb újságokat is megjárta a hír, hogy egy frissen készülő játék-kötőjel-elmélet könyv kéziratát fejezetenként közreadnak, hogy a Grand Text Auto akadémikus gémerekből álló közönsége bekezdésről-bekezdésre végigrágja, kérdezzen rá, kritizáljon, tegyen javaslatokat, hogy hol kell még átírni a szöveget. Érdemes elolvasni nem csak a könyvet, hanem a szerző összefoglalóját a kísérleti módszerről.
Először amúgy az érdekes-de-rettentően-használhatatlan GAM3R 7H30RY digitális/kísérleti könyv használt ehhez hasonló megoldást (Kelt próbálta olvasni, többször, sikertelenül), ezt fejlesztette tovább az Institute for the Future of the Book több könyvön és kéziraton keresztül egy WordPress sablonná, ami már érdekesebb és hasznosabb, mint amennyire még mindig kényelmetlen, legalábbis olvasni. Lelkesítő, na.
(megy WP 2.5 alatt is, néhol szétcsúszik a CSS. Gondolom egyetemi projekthez méltóan undorító a kódja, “bölcsészek faragták”)