Tag Archive for 'énblog'

Magyarázkodás

Általában, miután hosszú idő óta nem írok a blogba, úgy érzem, egy magyarázkodó bejegyzéssel mindent helyrehozok, s az a milliónyi olvasó aki egészen eddig percenként frissítette a blogomat, és időnként kommentekben akarta felhívni a figylememet mindenféle gyógyszerekre, most végre új bejegyzést olvashatnak — legalább is megtudhatják, mivel töltöttem az elmúlt hetet-kettőt.

Leginkább a tegnap délután lezajlott CDK-ra való készüléssel, amire az utolsó utáni pillanatban találtam ki témát (lásd korábbi stresszelős bejegyzésemet...) Végül az utolsó utáni pillanatra összeállt a kiselőadás (négykor adtam elő, de a szlájdsó csak háromra készült el…), s ahhoz képest jól sikerült.

A téma egy az Internet és politika c. kolis kurzusra készült túlbuzgó házifeladatom volt, kicsit átgyúrva, melyben az ismertebb magyar pártok webes megjelenését hasonlítottam össze. Találtam egy csomó érdekes, hasznos, nevetséges, elszomorító dolgot, melyek közül blogunk szempontjából a leginkább megemlítésére érdemes a fidesz.hu oldalán található moderálási alapelvekről szóló leírás, amit valószínűleg ki fogok onnan másolni, saját kommentelési szabályzatként.

Egyesekben felmerülhet a kérdés, ugyan miért nem foglalkoztam vele többet, miért hagytam az utolsó utáni pillanatra a befejezését? Րk nem értik meg a Gazsi működését. Nekem ugyanis a produktivitáshoz (a harminc colos duál monitorokon kívült) rengeteg lötyögéssel eltöltött időre van szükségem, amiben filmeket tudok nézni, teázni, beszélgetni, és mostanában a nindzsás játékkal játszani. Nem vagyok egy gyorseagálású, biciklis hadtest…

A prezit végül nem S5-ben adtam elő, lévén mint kiderült, az nem méretezi automatikusan át a képeket, hogy azok a teljes képernyőt elfoglalják, s mivel a prezi nagyja screenshotokból állt… Aztán gondolkodtam azon, hogy lightbox.js-t használjak, az egyik talált lightbox-variáns még képet átméretezni is tud … De azzal a pár szövegrésszel nem tud mit kezdeni, amit muszáj volt beletennem. Egy szó mint száz, mivel nem volt kedvem javascripttel varázsolni, maradt a hagyományos megoldás. Na jó, azért Keynote-ban csináltam, ami tényleg jobban használható, mint a PowerPoint, főleg mert a gépemen mostanában használhatatlanul lassú az Office:mac.

De most hogy ennek vége, visszatérek a blogíráshoz. Legalábbis szeretnék, aztán meglátjuk mi más miatt nem lesz időm, s ha időm lenne, kedvem ide irogatni.

Tehát most kicsit McKinley-sen fejezem be ezt a bejegyzést: majd még szeretnék írni, csak most annyi a dolgom meg fáradt vagyok, meg pakolnom is kéne hogy elérjem a pécsi vonatot, de hátha még ma sikerül írnom a második generációs shuffle-ről, még tartozom egy cikkel a Disco & tsai c. jelenségről, s akkor már elmondom a magamét erről a McKinley-dologról is is. Igen, ez egy nagyon szakmázós kör lesz…

Egy kihagyott lehetőség…

Kedd éjfél (EST) volt beérkezési határideje a TUAW “álláshirdetésére” írandó mintabejegyzéseknek.

Amire végül nem írtam, bár a hétvégén nagyon belelkesedtem, hogy milyen jó lenne, ha sikeresen nekiugranék ennek a lehetőségnek:

  • Pénzt kapnék, azért, hogy maces cuccokról írjak
  • Az Otthoniak által sokallt maces tartalom lecsökkenne ezen az oldalon
  • És még az angolt is gyakorolnám

Végül nem csak sűrű teendőim miatt nem küldtem el a jelentkezésemet — a héten volt egy Wirth I.-beadandó, mint mindig (nagyon jó az a kurzus, csak aránytalanul sok időt kell vele töltsek), egy statisztika zh (ami azért elég sok készülés mellett se sikerült oly’ fényesen, de majd meglátjuk), ja és persze közbejött egy bizonyos internetes-magyarországos konferencia, aminek az összesített feedjét percenként frissítettem1 (név szerint azért nem említem, hogy nehogy begereblyézze ezt az amúgy teljesen irreleváns bejegyzést az Automatika)….

Nem is azért nem küldtem el, mert nem tudtam kitalálni, hogy miről írjak. Akadt. Egyszerűen az bosszantott, hogy nem tudtam egy ép mondatot leírni, ami azt visszaolvasva sem tűnik teljesen otrombának. Csak kerestem a szavakat, de sehogy se tudtam leírni amit akartam — úgy ahogy akartam. Nem volt szabadon folyó és könnyen olvasható (mint ahogy szeretem azt hinni, hogy az amit magyarul írok az az)…

Még gyakorolni kell. Talán a legközelebbi hasonló oportyunitit már talán kihasználom, addig is maradok egy fizetetlen és kis hatótávolságú Apple-evangelista.

1 Időnként az IRC-csatira is benéztem, de töküres volt. Kár, a web2symp-en pedig milyen szépen ment… (Legközelebb majd talán élőben is ki kéne próbálni… Már csak valami körpöret háttér kéne ami állja a belépőt, meg egy laptop, hogy a konferencia citizen journalism részét is tudjam figyelni. Telhetetlen vagyok.)

Csak a dob meg a basszus

Kedves naplóm, régen írtam, sok a dolgom.
(Persze, miért lenne több a dolgom mint eddig? Nem több, csak éppen mind egyszerre jár le. Legközelebb jobban ütemezek. Ötéves terv, ecetera)

Ebben a tanévben (továbbiakban idén) nem is írtam énblogosan. Elharapódzott a maces tartalom ezen a felületen, de majd most visszaveszünk belőle. Elkezdődött az év, mennek a kurzusok teljes gőzzel a vizsgaidőszak felé — illetve statisztikából már holnap zéhá, ezen kívül járnak a Combino villamosok végre valahára (az a vicc, hogy bár nagyon vártam, tulajdonképp semmi különös érzés már rajta utazni. Szép mustársárga meg iszonyat halk, meg rengeteg rajta az ellenőr. De már az élet részévé vált. A 4-es vonalán gyakrabban jár, ott könnyebb elkapni, ha valakinek még nem sikerült volna…), szobtárs kolléga úr hozott hangszórókat (hangfalakat?), ötpontegyeset, mélynyomósat (fogtömésberezonálósat). Most az iTunes-ből Nicecast-tel sugárzom át a zenémet, ne csak falusidiszkós szóljon (bocsánat, Tiesto művészetét nem tudom megérteni. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy Yonderboi-t is hallgat, definitely pirospont).

Holnap statisztikadolgozat, avagy a bergengóc állampolgársághoz az egyik feltétel. Bergengóciáról majd holnap, Az Események (remélem sikeres) befejezése után írok többet, egyelőre legyen elég annyi, hogy a tízmilliós Bergengóciában hárommillió kékszemű és hétmillió zöldszemű él, a kékszeműek átlagos magassága 170 centi, 10cm szórással, a zöldeké 180cm, szintén tízcentis szórással. A bergengóc magasságkutató intézet és a szemszínkutató intézet legfrissebb stat. eredményeiről biztos lesz kérdés, hogy csaltak-e a mintavételnél.

Pork Futures Warehouse

Pratchett ír ilyenről is a Discworld-ben:

The Pork Futures Warehouse is a product of the Disc’s general atmosphere of magic and Ankh-Morpork’s general atmosphere of excessive literalism. The trading in pork futures – pork which does not exist yet – led to the construction of a warehouse in which to store it until it does. Pig carcasses can be seen hanging from its ceiling, semitransparent and unreal.

A tegnapi kolis “közgyűlésen” (közös dolgok megvitatása dehogyis, inkább “mi az intézmény úgy gondoljuk, hogy Önöknek ezt és ezt kell tenni”) mondta a főig. úr, hogy az intézmény anyagilag teljesen pártfüggetlen, a költségvetésének kilencvensok százalékát magáncégek biztosítják. (Mondanivalója valami olyasmi akart lenni, hogy nem fognak gondolatrendőrséget játszani, bárkinek bármilyen polit. véleménye/érzülése lehet, csak lehetőleg ne túl extrémek)

Magáncégek, akik arra számítanak, hogy befektetésük kamatostul térül majd meg, amikor az innen kikerülő (szépen felhízlalt) diplomázók közül kimazsolázzák a nekik megfelelőket. És ennek megkönnyítésére készül az évkönyv is – bemutatkozó szöveggel és portréval együtt. (be se kell kérni a CV-t, minden ott van a katalógusban. Valószínűleg két jogásszal tényleg ajándékba adnak egy közgazdászt is.)

Mennyivel jobb érzés mintha egy F-betűvel kezdődő pártba képeznének kádernek. NOT.

Apropó: november végefele lesz valami belső mini-TDK (think Eötvös-napok, csak még annál is kisebben) és erős társadalmi nyomás (tekintély, satöbbi) van rajtam, hogy én is adjak kiselő (kiselőadjak? adjak elő kis?). Csak semmi ilyen témájú nincs a tarsolyomban és ötletem sincs miről lenne jó beszélni vagy húsz percet (mondjuk internetmédia vagy hasonló rizsa területről) Any ideas?

A mai nap tanulsága

hogy ne használjunk shareware/hekkelt partícionáló programot, mert jól összerondítja a merevlemezt, és én keresgélhetek, hogy vajon melyik kétfloppis zseblinuxszal lehet kiolvasni belőle mintegy három év dokumentumait, képeit, zenéit. (eddig semelyikkel, bár meszebbre jutottam velük, mint az XP telepítőcd-jének hatalmas opcióválasztékával)

Azért némileg elgondolkoztató, hogy azért kellett alternatív lemezkezelőket keresni, mert a beépített, parancssoros (legalább a skinje profi…) segédprogram nem volt képes két NTFS-rendszerű partíciót összeolvasztani, merthogy az egyik “primary, bootable”. (no és akkor?)

Szóval most reménykedem, hogy majd majd valami komolyabb, Knoppix-szerű utility majd segít. Vagy a csoda…

“So tell us a bit about yourself”

A tanév második igazi napja, én meg máris el vagyok maradva1. Tanulság: időnként azért meg kéne nézni a leveleimet2.
A kollégium (Collegium) tíz éves fennállása alkalmából szeretnénk (szeretne a vezetőség) összehozni egy évkönyvet, megörökítendő legszebb éveinket, hogy majd könnyes szemmel évtizedek múltán fellapozhassuk, illetve — és valószínűleg ez a hangsúlyosabb — önreklámnak (afféle drágább és vastagabb brosúrának, szóróanyagnak), bemutatandó hogy lám mily okos/ügyes/szép/stréber diákok járnak ide.

És lévén médiás vagyok, a könyv előkészítésében aktívan részt veszek. A ma esti első munkamegbeszélésre — ahogy azt a kollégák email-ben egyeztették — mindenkinek meg kéne írnia a saját bemutatkozó szövegét, ami majd az arcképe és a millió-egy publikációja, nyelvvizsgája és szakmai gyakorlata mellé kerül majd. A kész évkönyvben mindenkinek lesz egy ilyen oldala, hiszen a mi sikereink a Collegium sikerei is (minél többet agyalok az évkönyven, egyre inkább egy mail-order katalógusra kezd hasonlítani… Vigyen el két jogászt gyakornoknak, és ajándékba adunk egy közgazdászt is!)

Gondolom mostanra már ki lehetett találni, hogy mi is a gondom. 20:15 (zulu)-ig ki kéne találni, mit írjak magamról 2000-2500 karakter terjedelemben. Ötletem semmi.

Az biztos, hogy az “1987-ben születtem Marosvásárhelyen…” jellegű száraz, mini-életrajzot szeretném mellőzni. Meg a nagyképű, idézeteskönyves idézeteket is. Kreatív megoldás viszont egyáltalán nem jut eszembe.

Gondoltam, hogy részleteket emelek át Doransky remekül fején talált szögű Posztmodern Bölszész Kiáltványából (úgyis GPL-licensz — bár ha posztmodern, akkor szerintem a forrásmegjelölés nélküli szövegátvétel is benne van…), Mágus-kártya szerűen összefoglalni a főbb tulajdonságaimat (valahogy így) vagy egyszerűen legenerálok 2000 karakternyi Lorem Ipsum-ot.

Pedig valójában csak az a gond, hogy nem igazán tudom, hogy ki vagyok és hova megyek, pláne nem tudom ezt összefoglalni — se magamnak, se másnak — kétezer-kétezerötszáz karakter terjedelemben.

(Ja, amúgy tegnap megvettem William Gibson Pattern Recognition c. könyvét, ami valószínűleg szintén csökkenti a hatásfokomat.)

Elnézést kérek a sok fölösleges szövegformázásért, egyszerűen ez egy ilyen nap…

1 Getting Things Done, ugye…

2 A ludens-es postafiókon is, főleg mert oda jönnek az egyetemi cuccok, és bár számomra nehezen elképzelhető, vannak emberek, akik a tanév elkezdése előttt írnak oda…

Életjel

Éppen be akartam rakni az új sablont a blogra, lévén közgáz zh előtti nap (ó, a hagyományörzés!), mikor felfedeztem egy showstopper hatalmas hibát: minden szép és jó addig, amíg nem rakunk be képet a blogger segítségével. Szóval most emiatt kicsit morcos vagyok, pedig olyan szép lett volna…. (még mindig szép, de ha nem müxik rendesen, akkor sajna halasztva)
Viszont ha már így állunk, akkor leülök, írok egy kicsit arról, miért nem írtam egy hete.
Lusta voltam. Még mindig lusta vagyok, csak most éppen tanulni vagyok lusta.
Pedig történt egy-s-más a múlt héten, ha jól emlékszem, akkor volt:

  • Web 2.0 Symposium, amin virtuálisan jelen voltam, a Bentiek (magyar bloggeremberek) által létrehozott IRC csatornán, és ez nekem valamiért irtózatosan nagy szám volt. Szerintük (a “magyar A-list” szerint) nem volt olyan nagy szám a rütyő, meg nem is róluk szólt igazán. Ugyanakkor gondolom jól eső érzés tölti el őket, hogy kicsit valaki Kintről is odafigyel rájuk, mert a “blogoszféra” bár külföldön is eléggé saját farkába harapó kígyó, itthon pláne csak egymás között olvasottak a blogok: ugyanaz a jónéhány ember írja és olvassa a blogokat. Tematikus blog magyarul alig van, minimális látogatottságú énblogokból (lásd ezt pl, báááár remélem annál nehezebben vagyunk behatárolhatóak) viszont tömérdek. Nálunk a blog egyelőre tényleg csak nyilvános napló, nem mikroközösség-képző erő. Persze teljes mértékben igazságtalan vagyok, mert a blog-jelenség csak egy kis szelete a web2-lufinak (vagy mi is ez). ((szóval izé, lehet, kicsit eltévedtem és már nem is emlékszem miről akartam beszélni, de nehéz ilyen távolságból visszaemlékezni az akkor bennem felmerült gondolatokra – erről is szól a web2: azonnali feedback minden eseményről; mire ezt a hozzászólást elküldöm, a blogoszférában ez a téma már rég lecsengett. Mindegy, következő nekifutás novemberben lesz, addigra megnyerjük a lottót és veszek egy iBook-ot (no jó, ha megoldják az új gépek hőmérsékleti problémáit (értsd: hőálló ruházat nélkül ölbe lehet venni pl., akkor lehet szó mondjuk egy MacBook-ról. A fehér is jó lesz, nem vagyok igényes…)
  • előtte egy pszichó vizsga, ami annyira tetszett, hogy szerintem elmegyek még egyszer
  • voltam otthon majdnem egy egész hetet (keddtől tegnapig), jó volt kicsit a változatosság kedvéért otthon lógatnom a lábamat…
  • volt Zsuzsa nálunk, (a san diego-i keresztanyám, akit már megemlítettem korábban, mint Az iPod Behozóját)
  • vittem Subát párszor sétálni (tó körül, stb.) (Béla nem jött, szőre kopik nagyon)
  • feszített, sztahanovista ütemben megcsináltam a szoc szemináriumra a beadandó dolgozatot (amit ide nem fogok felrakni, legszívesebben elásnám egy épülő autópálya alá––csak mire lebetonoznák, ugye…)
  • megnéztem a három dvd-nyi Daily Show: Indecision 2004-t (ami jó btw, időnként rotflmao. legjobb kamu hírműsor)
  • ma pedig szoc vizsga, aminek a kérdéseit már jóelőre tudtuk. Lakatos tanár úr vizsgaidőszak szociológiájáról végzett félévenkénti felméréséről majd holnap írok szerintem, megér egy saját bekezdést.
úgyhogy busy indeed.
és most átcsapunk Önök Kértékbe (kb akkora a nézettségünk úgyis): melyik pontról kéne többet írjak? Ha nem válaszol senki, akkor átcsapok kevésbé énblogba, és írok egy pár maces bejegyzést mondjuk, mindenki nagy örömére. Vagy a Mornington Crescent-ről, aminek kicsit utánajártam.

ma nem írok

csak ugye megigértem hogy minden nap írok, és ezt be akarom tartani.
úgyhogy…. írok is meg nem is :)
jóccakát

(hú ez most nagyon aljablog volt de erről majd máskor)

írjatok már!

Nekem még mindig nincs kedvem ideírni, nincs elég kreatív dzsúsz, talán majd holnap. (Végülis a terep házit is meg tudtam írni, pedig ahhoz se volt semmi kedvem.). De ti attól még írhattok! Meg kommentezhettek! Meg minden!
Nagyon sok minden történt az utolsó hozzászólás beírása óta, annyi minden, hogy azt egy kezemen nem is tudom leírni. Főleg mert fáradt és álmos vagyok, mint ahogy mostanában ez lenni szokott, és a gép előtt rágógumiztatom az agyamat.
Felvettem a Prónai-féle kultantró folytatását, ezzel kreditek száma 32-re ugrott, illetve remélhetőleg már a zsákba került egy majdnem fix ötös. És áprilisig végül is be tudok járni oda, ha nagyon muszáj. Holnap benézek, mizujság. De akkor meg nagyon mamut napom lesz, tehát most ahhoz le kell feküdjek és ki kell pihenjem magam, hogy fel tudjak ébredni, meg minden. Szobatárs nem tom hol van, lehet, leugrott vidékre, kivett egy szabit, vagy egyszerűen elment bulizni valahova, de nem láttam ma.

Na, vázlatpontokban ennyit :)

Célegyenes

Nagyon nagyon nagyon nagyon…. nagyon régen nem írtam ide. Mentségként felhozhatnám például azt a nem feltétlenül elhanyagolható tényt, hogy eddig nagyjából szusszanásnyi időm se volt két vizsga között, azaz nagyjából a következő állapotok között lebegtem:
1. tanul
2. úgy tesz, mintha tanulna
3. teát csinál
4. agyszünetet tart: hülye weboldalakat néz az interneten.
Most van egy kicsit nagyobb időközöm (szokatlanul sok időm a következő, egyben befejező) vizsga előtt, miután tegnap délután kiderült, hogy nem szombaton lesz a Mikroökonómia című barátságos tanegységből a vizsga, hanem ma volt. Úgyhogy nosza neki, hatalmas átcsoportosítások… A tankönyvet reggel fél négyre benyeltem. Aztán 11:15 vizsga, nem lett túl vészes végülis, ha amiket írtam, mind jók, akkor olyan hármas-négyes lett meg.

Más események: nem is tudom…. mintha egy végtelenített film menne körülöttem, monotónia, tanulástanulástanulás… Másra nem is emlékszem, hogy történne velem. Kolegák akikkel találkozom vizsgák előtt kérdezik hogy hol voltam bulizni.. És hát nem voltam sehol bezony. Csak szoba — konyha — egyetem.

Tegnap délután, mikor még nem is gondoltam arra, hogy ma közgázozok, gondoltam egy vadat és átrajzoltam a blogomat (BLOGOMAT 2000 felültöltős mosógép?). Játszik a gyerek. Illetve volt már pár üzleti megbeszélésünk BZS kolegával egy közelebbről meg nem nevezendő, de számunkra az aranykort elhozó projektről, amit most nem fogok ide leírni, mert eddig még nem volt egy olyan félkész ötletem, amivel ne untattam volna mindenkit, illetve amit a sok mesélés közben én magam ne untam volna meg. Úgyhogy egyelőre maradjon lepel alatt. Az a lényeg, hogy egy örökzöldet porolunk le. És jó lesz. Remélem.

Más. Nyílt szemben a Balassi Intézetben egy jó kis menüzős-büfés hely, tegnap ott ettem lasagnét/át (ki hogy szereti), ma valami delux krumplilevest, egy rakottbrokkoli-jellegű másodikat és egy csokis sütit cranberry (?) szósszal leöntve. 580 Ft-ért nagyon nagyon finom. Mondjuk megszomjaztam és vettem mellé aranyáron (250 Ft) egy Pepsi-Colát®, de még így is tök jó volt.

Na akkor ennyi. Holnap megveszem a Sherlock Holmes filmeket délelőtt, utána meg megpróbálom meggyőzni magam, hogy én igenis szeretem a politikai gondolkodástörténetet.

A szakkoli kér egy bizonyítványmagyarázást is majd, mikor mutatom az indexet, szerintem legalább arra kéne valami pofásat írnom, ha már nem sikerült olyan eszeveszettül jól ez a szemeszter (ha jól számolom, olyan 4,0 körül lehetek)