Tag Archive for 'grammar-nazi'

Megint egy kis morgolódás

Published
by
Gábor
on 2006. July 17.
in Gazsi Sztadi Szosziolodzsi
. 1 Comment

Jellemző, kolléga kitalál mindenféle jó kis indokot, hogy ne kelljen írnia, sajnáljuk együtt!:)

Akkkor csak tartsuk tovább a frontot:

Ma jött meg a bizotvány a nyelvvizsgámról. A borítóján ott fénylik a felirat:


ÁLLAMILAG ELISMERT
NYELVVIZSGA
BIZONY͍TVÁNY
Két sirám:

  1. Ugye nem gondoljuk komolyan, hogy a nyelvtudásért (esetleg pont a magyar mint idegen nyelv tudásáért) adott bizonyítványon rosszul szerepel az okirat neve? Merthogy a nyelvvizsgaért kapott bizonyítvány az bizony nyelvvizsga-bizonyítvány (így, kötőjellel). Ha funkcionális analfabétákról tartanak mindenféle ismeretterjesztő előadást, szokás olyasféle népszerű példákat használni, hogy “ezek az emberek nem tudják elolvasni a saját érettségi bizonyítványukat”. Mintha most is valami hasonló lenne a helyzet, nem? Ezzel az intézmény állít ki magáról szegénységi bizonyítványt (így, külön)
    2. (ld. A magyar helyesírás szabályai, 138.)
  2. A másik kérdés talán inkább értelmezésbeli, de mint látni fogjuk, nem minden ortográfiai tanulság nélkül való. Először is, gondolkodjunk el egy picit, vajon mit is ismer el az állam! A nyelvvizsgát vagy a bizonyítványt? Elsőre talán nem teljesen egyértelmű, márcsak azért sem, mert a két dolog nyilván nem lehet teljesen független egymástól (aligha osztogatna az állam általa el nem ismert nyelvizsgáért bizonyítványt), de ha kinyitjuk a kis zöld, bőrhatású könyvecskét, megvilágosodhatunk, ugyanis az első oldal alján egyértelműen a nyelviszgát jelöli államilag elismertnek, amikor nagy körülményesen kijelenti, hogy “… (Név/Name/Name/Nom et prénom) … eredményes államilag elismert nyelvvizsgát tett.” (hasonló derül ki az idegen nyelvű variánsokból is).
    Na most akkor hogy is kéne a írni azt, ami címlapon van? Van egy bizonyítványunk egy olyan nyelvizsgáról, amit az állam elismer, az bizony, kedves barátaim: államilagelismertnyelvvizsga-bizonyítvány (ld. Szabályzat, 139/b). Még jó, hogy az első oldalon tetején a szövegező elfogadhatóan oldja meg a problémát: “bizonyítvány államilag elismert nyelvvizsgáról”. Igen, ezt így kell csinálni. Nem lehetne a címlapon is így?

Fent még hozzá akartam tenni, hogy ezt még a hosszú szavairól ismert német (“az ígéret szép szó, a Donaudampfschifffahrtsgesselschaft meg hosszú”, bár úgy emlékszem, hogy ezt az amúgy sem túl jó poént már elsütöttem itt) is három szóban oldja meg: “staatlich anerkanntes Sprachprüfungszeugnis”. Érzem (mint ahogy melléknevet ma is csak érzésből-tippből ragozok), hogy tulajdonképpen ez megint csak a bizonyítványra vonatkozik, mint ahogy “state accredited language examination certificate”. Javítsatok ki, tegyetek igazságot!

Bibliofília

Published
by
Gábor
on 2006. May 28.
in Gazsi Sztadi Szosziolodzsi
. 4 Comments

Részlet az Írások Írásából (Lib I.; sect. 215, pagina 86 – editio undecima, annorum 2000-2001)1

“215. Az idegen írásmód szerint írt közszavakhoz és tulajdonnevekhez általában ugyanúgy közvetlenül (tehát kötőjel nélkül) tapasztjuk hozzá a toldalékokat, mint a magyar szavkhoz és tulajdonnevekhez: businessből, […] Janus Pannoniustól“

tehát borges-i, de mondjuk már Jorge L. Borges-i

Amikor én jártam az OSzK-ban, akkor engem is elfogott valami nehezen meghatározható ellenérzés a Könyvtárral szemben: számomra inkább valami hatalmas kafkai szervezet, ahol mindenre van valamiféle — rendszerint nem írott, hanem a könyvtárhasználók generációi által gondosan továbbörokített, így a kivülálló számárara egyáltalán nem vagy csak rengeteg megszégyenülés, kinézés, “hát ez meg mit keres itt”-jellegű pillantások árán megismerhető — szabály, amit már csak azért nem foglalnak írásba, nehogy holmi vidéki …ööö… állampolgárok (“hiszen kezükben még ott a szálka, ami a hétvégi kapáláskor ment bele”) behatolhassanak az Intézmény szent falai közé, részeges kajabálásukkal, gurgulázó nevetésükkel felverjék az évszázados csendet (ami azért nem mindig az elmélyült gondolkodásé, sokszor inkább a feszült unalomé).2 Ha sok pénzem lenne, és meg tudnám venni mindazokat a könyveket, amiket elolvasok, akkor most idézhetnék egy regényből, amikor is a francia Kultutális Minisztérium egy középkádere magában siránkozik, hogy milyen rossz dolog is az, hogy az apa nem tudja megtanítani a gyermekét arra, ami a munkája mert a posztindusztriális társdadalom és stb.; pedig de!, igenis! a könyvtárbajáró Apuka türelemmel vár arra a napra, amikor a Gyermek elég idős és érett lesz ahhoz, hogy bebocsátást nyerhessen a Falak közé, felöltözteti (a dress code-nak is nagy szerepe van ám!), és szépen, fokozatosan beavatja a lift használatába, a tömérdek számítógépes katalógus közti különbsége, a helyszámok bonyolult rendszerébe, arra, hogyan olvasson úgy újságot, hogy ne szedje szét rögtön azt a fakeretet, amire ráfeszítették (mint én tettem), mígnem a Gyermek hosszú tanulóévek vesződséges, gyakran megaláztatottságtól sem mentes munkája után büszkén tekintheti magát valódi, vérbeli könyvtárhasználónak.

(Igazából ez hülyeség; én sosem értettem, hogy a rajzfilmekben és a tömegkultúra más termékeiben miért ábrázolják olyan morózus, félelmetes, “ne hangoskodj, mert kizavarlak”-intézménynek a könyvtárakat. Általában szerintem nem ez a helyzet, csomószor lehet találkozni kedves, segítőkész és tényleg segíteni is tudó könyvtárosokkal — na persze mindenhol jelen van a szakma alja, de hol nem)3

Ja, engem különösen elbűvöltek azok a kék kis motoros kocsik, amik az intézményt behálózó sínrendszeren [kötöttpályás közlekedés, höhöhö (ja, egyszer nem megyünk ki a tömegközlekedési múzeumba?)] közlekednek, pulthoz be, liftből ki, raktárba be, persze nagy a forgalom meg minden, nem várható el, hogy legyenek könyvvtárosok, akik egész nap csak futkároznak ide-oda, de mégis, nekem az az érzésem támadt ettől a minatűr vasúttól, hogy a raktárban fent (lent?) kis könyvtárostörpék (~házimanók?) szortírozzák, rakodják, viszik helyükre a gondosan bekötött könyveket, híralapokat, időszaki kiadványokat.

Na igen, kreatív könyvelés: nem tudom, hogy megoldódott-e már ez a kínzó probléma, de a kreatív könvyelés (btw google a barátod) az valami olyasmi, amikor ezt így számolják el, azt meg amúgy, ezt a nyereséget igazából a panamai cégünk produkálta stb. magyarán meghamisítják a könyvelést (“to cook the books”, ha valaki szereti az ilyen állaza angolszász üzleti szakkifejezéseket)

fn1 ha sok időm lesz, ígérem, fogok tanulni latinul, már csak a

fn2 itt abba kellett volna hagynom, mert eddig sem volt sok értelme, de ezután…

fn3 ez szerintem tényleg így van, és nem csak a PC miatt írtam

Most aztán mindent bepótolok!

Published
by
Gábor
on 2006. March 14.
in Gazsi Sztadi Szosziolodzsi
. 3 Comments

Gondoltam, hogy kommentekben reagálok a (virtuális)távollétemben történt eseményekre, de aztán rájöttem, hogy ebből egy szép kis önálló poszt is kikerekedhet.

Szoc. kollega (mint azt a blog hűséges olvasó olvashatták alantabb) nem jött velem hétfőn a fészkesfővárosba, hanem inkább otthon adsl-t kötött be, menőzik hogy wireless lanja van az ibookon (tessék csak elképzelni, ahogy málnaszedés közben előkapja a hátizsákjából, és posztol egy ööö… postot a blogjára … a lehetőségek határtalanok!), és keszüi közösségi házakba jár kampányeseményekről tudósítani (ajánlott irodalom: jelent meg egy könyv Toller L. titkáról, avagy hogyan is lett egy kackiás bajszú panelpolgárból — “itt élek önök között” — az ország egyik befolyásos pártembere). Várjuk (most akkor minek is használok itt többeszámot?)

Én meg mehetek egyedül a vonaton. A vonatjegyet meg persze már megvettem előre. Amiből az IC-pótjegyet két órával a vonat indulásáig lehet csak visszaváltani. Nosza, végigjárom a várakozókat: “nem kell egy jegy a mostani ic-re?” (ld. még “három paprika egy százas!” és társai az alujárókereskedelmből); a baj persze az, hogy a tipikus ic-utas jellemzően már jósokára előre megveszi a jegyet, és nem megy le az állomásra csomagokkal egy olyan vonat elé, amire nem biztos, hogy kap jegyet. No de mindegy, végül is sikeresen nyélbe ütöttem az üzletet és számottevő anyagi veszteség nélkül jöttem ki a történetből.

ad próbanyelvvizsga helyesírása: ennek az alján van egy olyan, hogy “devizahiteltörlesztőrészletnövekmény-kalkulátorával”. Az ígéret szép szó, a Landwirtschaftsausstellung meg hosszú, hogy egy faviccet süssek el még egyszer.

Statisztikákhoz, látogatottsághoz:
ne keseredjünk el, hogy minket csak safariban és operában néznek! Éljenek az alterböngészők! (ezt is firefox alól írom)
Rákerestem viszont erre a bolondemberes dologra, és nekem nem jött ki a gazsisztadi…stb. Mindenesetre örülök, hogy ilyen nagy szolgálatot tettem! “Ritkán írj, de akkor hasznosat!” (Választ a kérdésemre egyébként továbbra sem tudok)

Na és igen, majdnem elfelejtettem: holnap egy nagyon nagy prodzsektre készülök, ha tudok, majd tudósítok. Szurkoljatok, hogy sikerüljön! Csak annyit mondok, hogy a Jurassic Park ilyen őslényklónozgatós micsodája ehhez képest… én jégből fogok dolgozni — de csitt!