– Két hete nem voltál? – kérdezi a mellettem levő dokkolóban ülő sráctól az őt kiszolgáló fodrász.
– Nem, három – válaszol a feje tetején is maximum fél centi hosszú hajú srác. A tipikus unfrizurája oldalt még rövidebb, ott inkább lehetne borostának nevezni, mint hajnak. Ehhez képest tovább kell a fejével matatni, mint az enyémmel, pedig nekem még volt is miből vágni.
Életemben először voltam tegnap fodrásznál. Nehezen tudom elhinni, hogy valaki két-háromhetente visszajár, fizet ezernéhányszáz forintokat azért, hogy mindig pontosan ugyanolyan jellegtelenül nézzen ki a haja. Asszem nem fogok gyakran visszanézni (like, never), de most egy ideig rövid a hajam. És jó érzés.
Hozzáadott érték