Ellustálkodtam ezt a bejegyzést, még tegnaptegnapelőtt volt a GO!FREE.
Kifogásként megjegyezném azért, hogy helyben viszont nem volt wifi (se fűtés, de legalább adtak egy vékony logós-neonnarancs-szöszözős pokrócot; logós-neonnarancs UTP-kábelt nem) — internetkapcsolat nélkül blogolni meg még annyira se lehet, mint laptop nélkül (ezúttal Doransky-nak köszönöm a kölcsönvasat, amit végül nem használtam).
Az egyetlen normális blogpost-címet Kelt már le is lőtte péntek este, nekem csak a konferenciához hasonlóan erőltetetten trendi cím jutott. Gyanús, hogy hasonló a gerillamarketinggel a helyzet a marketingben, mint a webkettővel a tech-méda-körökben: valami van, de hogy mi, azt nem tudjuk még magunknak se megfogalmazni. Viszont tök jó, összerántunk köré egy konferenciát, és milyen jó lesz mindenkinek.
Ilyenkor kötelező mindenkinek definiálni a fogalmat, muszáj nekem is hozzáadnom a két centemet: nevezzük gerillamarketingnek mindent, ami nem olyan, mint a megszokott, hagyományos, egypontnullás marketing, szóval szerintem minden, amiben egy kis kreativitás is van. (Ez az a pont, ahol az idevetődő marketinges, péeres, egyéb szakmabeli emberke elkezd fejhangon sivítani, „meddig ír még ez az amatőr/dilettáns/satöbbi összevissza hülyeségeket? Nem lőné már le valaki?”)
A símaszkot öltött marketingesek (továbbiakban gerillák) egy használaton kívüli moziba fészkelték be magukat. Valami iszonyat furcsa volt a sok ragadós fóliára fújt graffitti — látszik, hogy erőlködtek, hogy úgy legyenek trendin bomlasztókformabontók, hogy közben az establishment ne sérüljön (lásd még hitelesség).
Ugyanebbe a kategóriába sorolnám a két nagyonkortárs művészeti csoport szerepeltetését is, az előadások között könnyítő témának voltak zacskóba öltözött táncosok, illetve Himnuszt/Istvánakirályt részegen üvöltő színészek (na jó, csináltak mást is, de az egész leginkább a szalagavató főpróbáját juttatta eszembe, amikor mindenki elhülyéskedett mindent és egymáson röhögött hogy mekkorapojénmá’)
De azért voltak persze jó előadások, és ez a lényeg. Sas István és Papp-Váry Árpád egész pofásat bevezetőprezentáltak, cseles többprojektoros elrendezéssel. Kicsit fura volt mondjuk az erős utalgatás a gerillákra, mint… gerillákra, aki nem csak a Che Guevara-pólókon gerilla, hanem a Kalasnyikovokkal is gerilla…
Csepeli György előadása nagyon kilógott a többiek közül. Próbált kicsi tudományosságot belecsempészni a dologba. Így volt Kornai-hivatkozás (a hiány társadalma, Weber-idézet (Gazdaság és társadalom — rendi helyzetek definíciója) és obligát Long Tail-ábra is.
Az utána következő Próbakő Kommunikáció számomra felemás: egész profin adták elő, hogy mit csinálnak/mit csináltak, azt is egész profin művelték, de egyszerűen amivel foglalkoztak, az nekem (a naív és idealista egobloggernek) nem egy szimpatikus megoldás. Asszem ez az astroturfing — egy műtermékkel, (Plattenzé, emlékeztek?) illetve a látogatók félrevezetésével egy egészen más szolgáltatást hirdettek. Illetve egy másik helyen az októberi választásokat hijack-elték egy Viasat-promóért. Persze, hatékony megoldás meg minden, csak közben a fogyasztó (vagy legalábbis én) megundorodik az egésztől és becsapva érzi magát…
A T-Online prezentációjára egy külön bejegyzésben szeretnék kitérni majd délelőtt, jelentősen besült a tervezett flashmob, B-tervvel (fizetett statiszták?) meg nem igazán készültek. Csak azt nem értem, hogy nem látták előre?
Jó volt még — legalábbis nekem tetszett nagyon a Cunning előadása, valószínűleg náluk az igazság: nem kell mindenféle új szavakat kitalálni, gerilla marketing, punk marketing, undercover marketing, yadayada, a brief-ben kitűzött célokat kell a leghatékonyabban, a legkreatívabban elérni. A gerillamarketing lehet iszonyat olcsó vagy méregdrága, kis- vagy nagykaliberű, bármiből állhat, gyakorlatilag még önmagával sincs közös vonása.
(itt már megint átcsaptam átértelmezőbe úgy érzem, s naná hogy pont a lényeget nem jegyeztem meg. jobb is, ha itt fejezem be a beszámolómat…)
[1] Kivételesen köze nincs a folkszonómiához. De a Long Tail-ábrát nem úsztuk meg ezúttal se.
Hozzáadott érték