Tag Archive for 'közgazdaságtan'

Könyvet csakis manufaktúrából

Most látom, hogy kolléga is tankönyvkritikát ír, nosza itt van még egy.

Sosem szerettem a — jellemzően angol nyelvű — könyvek íróinak azt a szokását, hogy az előszóban hosszas köszönetnyilvánításba fognak, meghálálandó a mű írásában nyújtott bármilyen segítségét. Bár tudom, hogy ez egyrészt kedves gesztus másrészt a legolcsóbb módja a segítségükért esetlegesen markukat nyújtók leszerelésére, nekem valahogy mindig is kimódoltnak tetszett, és rendszerint át is ugrottam.
De valaki végre elegánsan elintézi a problémát (még ha nem is jószántából):

"Many of my friends, colleagues, and students have contributed valuable comments and suggestions on the first edition which I have incorporated into this new edition. Unfortunately, a fire in the Economics Building at the University of Michigan destroyed my list of the sources of many of these suggestions, so I am unable to thank all those who contributed comments."
Varian, Hal R. (1984): Microeconomic Analysis, W. W. Norton & Co., 2nd ed. (p. xiii)

Bár a szerző még így is kötelességének tartja, hogy a Preface végére odabiggyesszen két, szinte csak nevekből álló bekezdést. Nem baj, legalább megpróbálta…

A könyv elején amúgy a tipográfusok is megkapják a magukét:

The text of this book is composod in Times Roman, with display type set in Janson. Manufacturing by The Maple-Vail Book Manufacturing Group.

Ettől az egész, papíron könyvvázlatot jegyzetelgető professzor, öntudatos könyvtervezők-nyomdászok dolog kedves, régimódi hangulatot kölcsönöz a könyvnek (ami azonban egyáltalán nem segít azon, hogy hiányos matematikai tudásom kevés a gondolatmenet teljes követéséhez).

Az Új Világrend vége?

Azért valljuk be, ez azért kódolva volt: a már korábban is emlegetett Trautmann László-féle mikroökonómia-előadások jegyzetei (gyorsan-gyorsan töltse le mindenki, ki tudja, mikor szedik le!) kikerültek az egyetem falai közül, nem kis port verve fel már a nemközgazdász körökben is (a Mancs-cikk), előtte megjárva a “szakmai” köröket is (www.ingyenebed.hu: “Szomorú tudomány I.”, második és harmadik fejezet).

Valami insightot kéne most írnom, de személyes érintettségem okán épphogy nem tudok: ha valaki csak egyféle mikro-előadást hallott életáben, akkor nincs összehasonlítási alapja.

Tény1: Az előadások valóban nem segítettek szinte semmit sem segítettek a vizsgára készülésben (kivétel e a tanszék által privátban szervezett javítóvizsga, ahol a vizsgára való jelentkezés annyiból állt, hogy a tanszéken felírtak a kolléga nevét egy szabvány asztali naptárba), félév végén inkább a volt tanszékvezető, Kertesi Gábor által készített anyagokat forgattuk, ami azért is érdekes olvasmány, mert az előszóban utalás történik az egyetem életében pár éve bekövetkezett …ööö… váltásra.

Tény2: Amikor pár ismerősöm megpróbálta újonnan szerzett átfogó világmagyarázatait alkalmaznia mindenféle társadalomtudományi órán, ahol a forrást firtató kérdésre Trautmann L.-t jelöltük meg forrásként, akkor csak valami kis bajusz alatti somolygást kaptak válaszul, meg valami olyasmit, hogy “Hát a dékán úr nagyon okos ember, de azért…”.

Tény3: Nem vitatható el azonban az a (szerintem) pozitív törekvés, hogy a hallgatóságot (akár angol nyelvű — ez pedig nálunk sajnos nagy szó) szakcikkek önálló feldolgozásához szoktassa; más kérdés, hogy ennek a számonkérése nem történt meg (vagy csak én nem vettem észre). Számonkérésről még egy dolog: elég zavarbaejtő mondjuk egy írólapon két centi helyen kifejteni, hogy mi is az a tőke — másfél pontért.

Ideologziálás1: kicsit talán jelképes is, hogy a gyakran “A Baloldali Szakkollégium”-ként aposztrofált Tek (Bakunyin és Kropotkin kötelező olvasmány ám!:)) volt prominens képviselője és a Debrecenből származó, ott pénzügyet meg kontrolingot (keményebb?, “neoliberálsabb”? tárgyakat) tanító makroökonomista között történt meg az első pengeváltás. (vagy ez már csak a rajtam is kiütköző trautmannizmus hatása?:))

Más: holnap szoc. kollegával ottd party(? vagy mi). Ma este biciklit szereltem (skills: +1 Mechanic), de két fék közül egyik sem működik; majd lassan megyek.

(Most olvasom, hogy “BCE-KTK A-N-Á alk. közgazdaságtan (magyar nyelven) (BA) —- 139 pont”.)

Óz, a nagy közgazdász

Tapasztalt amerikás kollégának talán nem meglepő az Óz, a nagy varázsló mindenféle értelmézese, nekem mindenesetre újdonság volt, amit Mérő Lászlónál olvastam: L. Frank Baum ezek szerint afféle bimetallizmust propagáló pamflettet írt, ahol is nevetség tárgyává teszi az aranyalapú dollárhoz ragaszkodó elnököt (a könyvben zt). Hiába mennek el hozzá a nép egyszerű gyermekei, Dorothy, a kansasi kislány, a Madárijesztő (az elszégenyedett farmer), a Bádogember (a kizsákmányolt ipari munkás) és a Gyáva Oroszlán (a súlytalan demokrata elnökjelölt) Smaragdvárosba (ami zöld színével a zöldhasúakat hivatott jelezni), követve a sárgatéglás utat (mintha aranyrudakkal lenne kirakva!) hogy enyhítsen gondjaikon, ő csak vállát vonogatja, nem tud segíteni, a gonosz Keleti Boszorkány (a keleti part vállalkozói) továbbra is röhög (vihog) a markába.

Kicsit túl didaktikus, de azért vicces lenne, ha igaz, nem?