The Bergengotian

P.: (komolyan odafordul hozzám): „Szereted a szakkolit?”

Én (beugratást vélek felfedezni, hezitálok): „Ööö… hát ez egy provokatív kérdés. Végül is nem rossz hely…”

P.: „És akarsz is tenni érte valamit?”

Én: „Persze, de csak akkor, ha nem jár sok munkával.”

P. (leteszi a sörét): „Nem akarsz pólókat árulni? Nagyon jó munka, nem kell csinálni semmit.”

Én: „Akkor miért nem tartod meg magadnak?”

P.: „Mert én már így is túl sok dologban vagyok benne, nincs rá időm. A legjobb az egészben, hogy szinte semmit sem kell tenned, csak beszeded a pénzt. És ami a legfontosabb, mondhatod azt, hogy csinálsz valami közérdekűt. Ha rád akarnak sózni valami munkát, te visszavághatsz, hogy de hiszen te pólókat árulsz.”

Én (még mindig bizonytalanul): „Végül is nem hangzik rosszul…”

P.: „Akkor gyere, odaadom neked a pólókat, meg a kasszát!”

͍gy tettem szert egy zsák emblémás kolis férfipólóra (M-es és L-es méret), amiből még egyet sem adtam el. Ez így nem mehet tovább.

Kétfordulós márketingkampányt tervezek:

1. A/6-os méretű, gerillamarketing-jellegű cetlik kiragasztása feltűnő helyekre (ajtókra, de nem csak úgy, hanem rá a szobaszámra, konyhán mikró fölé, WC-ben piszoár fölé stb). Színe: narancs, esetleg (a nagyobb figyelemfelkeltés végett) Rajk-zöld
2. (pár nappal később) A/4-es méretű felhívás (az előbbihez hasonló tipográfia, grafikai elemek), indokokkal, hogy miért jó pólót, és hogy csak tőlem érdemes és lehet venni.

Ami még nem világos:

• pontosan mennyit gyártsak a szórólapokból
• hogyan tudom megoldani a gerillamarketinges cetlik gyors és konspirált kihelyezését
• hogyan helyezzem el az adataimat a második plakáton (Gazsi javaslata: „ugyanitt disznó eladó, név, cím”).

Majd meglássuk, mi lesz belőle.