“Mennyivel jobb a hazai” – gondoltam magamban, amint leszállva a Bombardier teljesen Nyugati színvonalú satöbbi emeletes vonatáról átültem egy szétfirkált-hangos-poros-büdös Ikarus buszra. Itt legalább érezni lehetett azt, hogy utazok, nem csak helyet változtatok, mint a próbajáraton.
Mert ugye vagyunk annyira kötöttpályások, hogy muszáj volt kipróbálni a Bombardier kicsit Zepteres (eljönnek sütni-főzni a MÁV-hoz…) potenciálisan vásárlással egybekötött(?) termékbemutatóját…
Sárbogárd fele az első osztályon emeleten utaztunk (itt tessék eljátszani az upper class — lower class szóvicceket), s míg a vonat átsíklott ágon, bokron, réten és mezőn, mi hamar kigyönyörködtük magunkat, és mire a búcsúzó nap éppen elkezdett szemünkbe sütni, megnéztük, hogy van-e áram a bőkezűen elszórt röfidugókban — és lám, volt. Ezután végigvonatoztuk az utat, semmi különösebb nem történt. Sharbogahd-nál Gábor átszállt IC-re és tovadöcögött a messzi Pécsre, én meg fordultam vissza az emeletes vonatunkkal.
Bár már odafele is feltűnt a sok villanó vaku, igazán csak visszafele tudatosult, mennyi tényleg kötöttpályás utastárs volt a fedélzeten. (Gábor ezekhez képest… troli) A nyitott ajtajú irányítófülke körül nagy tömeg gyűlt össze, videózták-fényképezték-mobilozták a szériatartozék német(!) sofőrt, érdeklődők társalogtak németül a bácsival, egy apuka felemelte kisfiát, hogy jobban belásson a fülkébe, “látod, ez pont olyan mint a Taurus“. A kisfiú szerint “a Desiró nagyobb”, de ez is nagyon tetszett neki. Végigpróbáltam az összes ülést, majd végül az első osztályon kötöttem ki — mégis az upperclass a legjobb. Előttem pár sorral négyen vasutas szabályzat apróbetűs pontjairól vitáztak. Éppen csak a kalauzt érte meglepetésként, hogy ilyen új vonat állt be a szokásos helyett (“Most jöttem, és ni, ez várt. Mostantól biztos ez lesz.”)
Pedig unalmas ezzel utazni, nincsen benne semmi a mostani személyvonatok izgalmából: van fűtés, világítás, kényelem, tisztaság… (Javaslat a MÁV-nak: nevezze át a jelenlegi személyvonatokat kalandtúrának, emelje meg az árakat és a nyereségből vegyen ilyen szerelvényeket, hátha van akinek mégis az új tetszik jobban.)
Hiába, a MÁV-nak se kéne pályaszakaszokat felújítani, ha javítani akar a publicitásán…
(innentől Gábor kihasználja azt a lehetőséget, hogy korlátozás nélkül bele tudunk rondítani egymás írásaiba. Eleinte kommentálni akartam, de annak túl sok volt, külön posztnak meg túl kevés, szóval:)
Azt hiszem, ez az a mozdony, ami gyorsításkor és lassításkor érdekesen daloló (zumm-zumm-zumm-zumm: emelkedik, ha gyorsít, süllyed, ha lassít) hangokat ad ki magából.
Kalauzok nálam is annyira tájékozatlanok voltak, hogy ők is csak a szájukat tátották, annyira, hogy elfelejtették lekezelni a jegyemet.
Ad pályafelújítás: az is eléggé kontrasztos volt, hogy a nagyon euró-komfort szerelvény személyvonatként közlekedett, és megállt mindenféle lepukkant helyeken, ahol az utazóközönség meg egyáltalán nem volt annyira nyugati színvonalú: legendák szerint Ercsi állomáson még egy percre sem állítják meg a tehervonatokat, mert azon melegében felnyomják őket… Továbbá jellemző volt, hogy a menetrend szerint másfél órást utat két óra alatt tettük meg, ami engem, akinek csatlakozása volt, kicsit idegesített, míg rá nem jöttem, hogy a csatlakozás ugye mögöttünk jön, így lekésni sem tudom…
Vicces volt továbbá az is, hogy bár az átlagos mávos színvonalhoz képest elfogadható nagyságú reklámkakmpányt folytattak (értsd: nem titkolták el a lehetőséget), a Déliben, a kampány sokadik napján nem tudták megmondani, honnan indul indul az “emeletes vonat”, és az ún. forgalmi ügyeleten is (előtte topogás a hidegben vagy öt percig, mert az alkalmazott nincs benn, várakozó vasutasok tréfálkoznak egymás közt: “hol a f…ban van má’, sosem lehet elérni, hiába van rádió, rájött a fosás, vagy mi?”) csak azzal biztattak, hogy “figyeljem a kijelzőt”.
Azért jó volt másodosztályú jeggyel első osztályon, emeleten utazni, laptopot megfelelő magasságú és nagyságú asztalra kitenni, azt folyamatos áramról (unlike the IC) használni. Figyeljük az (amúgy nagyon csúnya) mav.hu-t, jöhet a következő tesztalany
Hozzáadott érték