Tag Archive for 'mosógép'

Még mindig kicsit remeg a kezem.
Most sikerült elindítani az első adagot, végre valahára.
Az egész úgy kezdődött, mint minden normális történetben, hogy elfogyott a tiszta ruhám. De tegnap a társadalomstatisztika dolgozat annyira lefárasztott, hogy úgy döntöttem, jobban teszem,ha mára hagyom a mosást (jól tettem. ki tudja akkor miket csináltam volna!)
Ma végül úgy döntöttem: kell a ruha. Kizsebeltem a zsebemet, szédszedtem sötétre és világosra, és nekivágtam elkérni a kulcsot. De nem volt a portán, hanem a Nóránál volt. Namármost én itt úgy vagyok a koliban, hogy nagyjából tudom a neveket, és nagyjából tudom az arcokat, de ez a kettő nem mindig kapcsolódik össze. Úgyhogy vissza a szobámba, megnézzük wiw-en milyen képet rakott fel magáról. Pech, mert nincs képe. Na jó, akkor nincs mit tenni, tudom, hol lakik. Zárva. De sebaj, mert ott jön szembe. És tényleg ő az. Viszont a kulcsot már leadta a portán. Vissza portára. Kulcs megvan.
Na most, azt tudtam hogy a mosókonyha az a 208-as szobában van, úgyhogy szennyeses zacskókkal kezemben elindultam a 208-as szoba fele. De nem forog a kulcs. Úgyhogy megpróbálom a 210-est is, hátha rosszul mondták nekem. Az se. Visszacaplatok a szobámba, ledobom a zacskókat. Gondolkozok. Leesik, hogy itt az épület sajátosságaiból adódóan (két szárny) két 208-as szoba létezik. Megnézem (most már okosan, nem hurcolom fölöslegesen a zacskókat), ezt nyitja a kulcs, és lám: itt vannak a mosógépek. Uccu le a szennyesért. Először bedobálom a sötétet, közben hívom Édesanyát. No de mit hova kell önteni (mosószer, öblítő). Kiderül hogy a boltban nem adtak mérőketyerét a mosószerhez (mert lötttyöt vettem, nem port, vagy valami). Azért Édesanya megerősítésével beöntöm a löttyöt a mosóporos rekeszbe (remélem azért jó lesz). Öblítőt is teszek, mert ügyes vagyok. És akkor egy laza mozdulattal lecsukom a mosógép tetejét.
Beállítok mindent, amit be tudok állítani, és elindítom. Nagyon csúnya hangja van. Nagyon nagyon csúnya hangja van. Egy párszor próbálja megtekerni, de feladja. Aztán leesik, hogy elfelejtettem a dobot lecsukni, azért nem tudja forgatni. Próbálom a tetőt felnyitni, de nem megy, a biztonsági zár nem engedi (kicsit nem bolondbiztos a szerkezet). A következő tíz percet azzal töltöm, hogy próbálom felnyitni: keresek gombot, hátha van valami vészgomb. Kihúzom az áramot, hátha akkor elengedi az elektromágnes, de nem. Aztán Édesanyáék hazaérnek úgyhogy tud hívni (közben még egyszer felhívtam őket, míg pirosban állnak). Mondja, húzzam ki a kábelt. Egy idő után, amíg pánikolva mondom, hogy semmi, nem tudom kinyitni, egy halk kattanás hallszik: kiengedett a zár. Most már ki tudom nyitni a tetőt. Lezárom a dobot, megnézem a beállításokat (nem mintha érteném….), és elindítom. Most már talán jobban megy. Két órás menetidőt ír a programtáblázat, kicsit félek… Mindjárt berakom a második adagot, most volt a Nóra a kulcsért, kiszedi a cuccát, aztán lesz két szabad masina. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Többet ilyet soha. Inkább viszem haza a szennyest minden hétvégén, mert ez így nagyon stresszes meló. Még mindig ideges vagyok. Kicsit remeg a kezem.