nemcsak hogy viszonylag kellemes filmeket láthatunk, hanem
hallhatjuk, hogy a pénztárban mögöttem álló mit gondol az Uránia előterében elhelyzett (szerintem oda nem illő) tévétartó műkő oszlopokról (höh, jó lenne otthon a sarokban tévéállványnak), az állítólag egyre divatosabb galériákról (kell a levegő b.meg, reggel kiszellőztetek, fél napig kapok levegőt, lehet durrogtatni, höhöhö)
hallhatjuk, a balfelől ülő terebélyes asszonyságok hogyan viháncolnak a meztelen női testrészek látványán, és hogy hogyan mobilozzák végig a két és fél órás filmet
valamit megnézhetjük, milyen az, amikor egy idős hölgy beül a félkilences elődásra, hogy aztán elaludjon (csak akkor riadt fel, amikor a szemüvege párszor leesett az orráról), a végén felkeljen, hogy reflexszerűen megbontrákozzon a tömegszexjeleneten, miközben éberebb barátnője megpróbálja az addigi két óra tartalmát számára röviden összefoglalni. És ha ez nem lenne elég, a stáblista a második kockája alatt (mindenki kellemesen és tisztelettudóan elgondolkozó tekintettel mered a fekete vászonra, alatta halk zongorprüntyögés) természetesen ő az, aki legelőször kapja fel a kabátját, pattan fel, és akarna átmászni (többek között rajtam). Gondolom, sietett haza aludni.
Hozzáadott érték