Tag Archive for 'önsajnálat'

Holnap se fogok sokat ide írni…

…mert megyek a Web 2.2 Symposiumra, egyenesen a T gyomrába. Kerítettem kölcsönlaptopot, hozzá kölcsön-wifi-usb-donglit, és bloggerbelépőt, így holnap-holnapután a többi webkettes “magyar A-list” divatblogger között foglalhatok helyet és a citizen journalism jegyében oszthatom az észt.

Kicsit szégyenlem, hogy a hatalmas Mac-dicsőítések után windowsos vasat tudtam csak keríteni, a betervezett osX86 nem volt hajlandó felmenni, Ubuntu-telepítési kísérleteim is megbuktak, úgyhogy egy Zune-témával próbálom enyhíteni a Fisher Price-külsőt és erősen koncentrálok, hogy alma helyett controlt nyomjak…

Elméletileg a Web2symp.blog.hu címen fogok majd írni, Szedlák Ádám/Kelttel és Tóth Benedekkel, de majd csak akkor linkelek be mindent properly, amikor megkapom az Írási Jogokat.

Ezután meg tényleg el kell gondolkodni azon, hogy hogy tudjuk megint nullára csökkenteni blogunk relevanciáját :)

Magyarázkodás

Általában, miután hosszú idő óta nem írok a blogba, úgy érzem, egy magyarázkodó bejegyzéssel mindent helyrehozok, s az a milliónyi olvasó aki egészen eddig percenként frissítette a blogomat, és időnként kommentekben akarta felhívni a figylememet mindenféle gyógyszerekre, most végre új bejegyzést olvashatnak — legalább is megtudhatják, mivel töltöttem az elmúlt hetet-kettőt.

Leginkább a tegnap délután lezajlott CDK-ra való készüléssel, amire az utolsó utáni pillanatban találtam ki témát (lásd korábbi stresszelős bejegyzésemet...) Végül az utolsó utáni pillanatra összeállt a kiselőadás (négykor adtam elő, de a szlájdsó csak háromra készült el…), s ahhoz képest jól sikerült.

A téma egy az Internet és politika c. kolis kurzusra készült túlbuzgó házifeladatom volt, kicsit átgyúrva, melyben az ismertebb magyar pártok webes megjelenését hasonlítottam össze. Találtam egy csomó érdekes, hasznos, nevetséges, elszomorító dolgot, melyek közül blogunk szempontjából a leginkább megemlítésére érdemes a fidesz.hu oldalán található moderálási alapelvekről szóló leírás, amit valószínűleg ki fogok onnan másolni, saját kommentelési szabályzatként.

Egyesekben felmerülhet a kérdés, ugyan miért nem foglalkoztam vele többet, miért hagytam az utolsó utáni pillanatra a befejezését? Րk nem értik meg a Gazsi működését. Nekem ugyanis a produktivitáshoz (a harminc colos duál monitorokon kívült) rengeteg lötyögéssel eltöltött időre van szükségem, amiben filmeket tudok nézni, teázni, beszélgetni, és mostanában a nindzsás játékkal játszani. Nem vagyok egy gyorseagálású, biciklis hadtest…

A prezit végül nem S5-ben adtam elő, lévén mint kiderült, az nem méretezi automatikusan át a képeket, hogy azok a teljes képernyőt elfoglalják, s mivel a prezi nagyja screenshotokból állt… Aztán gondolkodtam azon, hogy lightbox.js-t használjak, az egyik talált lightbox-variáns még képet átméretezni is tud … De azzal a pár szövegrésszel nem tud mit kezdeni, amit muszáj volt beletennem. Egy szó mint száz, mivel nem volt kedvem javascripttel varázsolni, maradt a hagyományos megoldás. Na jó, azért Keynote-ban csináltam, ami tényleg jobban használható, mint a PowerPoint, főleg mert a gépemen mostanában használhatatlanul lassú az Office:mac.

De most hogy ennek vége, visszatérek a blogíráshoz. Legalábbis szeretnék, aztán meglátjuk mi más miatt nem lesz időm, s ha időm lenne, kedvem ide irogatni.

Tehát most kicsit McKinley-sen fejezem be ezt a bejegyzést: majd még szeretnék írni, csak most annyi a dolgom meg fáradt vagyok, meg pakolnom is kéne hogy elérjem a pécsi vonatot, de hátha még ma sikerül írnom a második generációs shuffle-ről, még tartozom egy cikkel a Disco & tsai c. jelenségről, s akkor már elmondom a magamét erről a McKinley-dologról is is. Igen, ez egy nagyon szakmázós kör lesz…

Szakmaiság

Csak a kontraszt kedvéért:

Tegnap este tekes filmnézés: utána egy rövid körszakállvakargatós beszélgetés, hogy ugye ez történelemhez kötött film, és hogy a mai szakkollégiumok nem ilyenek és egyáltalán…

Megyünk vissza az első emeletre, már a lépcsőn botladozás használt ágyneműkben, iszonyatos bűz, szatyroslábú emberek: “Igen, jól látjátok kiöntött a férfiwc!”
Átvágok a tengeren a szobámig, ahova (hála a néhai építők trehányságának, a folyosó közepén egy kis medence van, ott gyűlik az anyag, én a vizesblokktól messzebb és magasabban lakom) nem tört be a szennyvíz, ravasz módszerekkel lábat mosok az irodában, utána megnézzük az aznapi második filmet, ha nem kopognának, hogy segíteni kéne. Nosza, valami alibimunkát végzünk az azért nem olyan száraz szobáink előtt (azért ma reggel név szerint meg lettünk dicsérve a listán…).

Emberek! A jövő értelmisége1 bokáig jár a húgyban! Ez nem gusztustalan?

1 félreértések elkerülése végett ezt egy diákhiteles szórólapon olvastam

Egy kihagyott lehetőség…

Kedd éjfél (EST) volt beérkezési határideje a TUAW “álláshirdetésére” írandó mintabejegyzéseknek.

Amire végül nem írtam, bár a hétvégén nagyon belelkesedtem, hogy milyen jó lenne, ha sikeresen nekiugranék ennek a lehetőségnek:

  • Pénzt kapnék, azért, hogy maces cuccokról írjak
  • Az Otthoniak által sokallt maces tartalom lecsökkenne ezen az oldalon
  • És még az angolt is gyakorolnám

Végül nem csak sűrű teendőim miatt nem küldtem el a jelentkezésemet — a héten volt egy Wirth I.-beadandó, mint mindig (nagyon jó az a kurzus, csak aránytalanul sok időt kell vele töltsek), egy statisztika zh (ami azért elég sok készülés mellett se sikerült oly’ fényesen, de majd meglátjuk), ja és persze közbejött egy bizonyos internetes-magyarországos konferencia, aminek az összesített feedjét percenként frissítettem1 (név szerint azért nem említem, hogy nehogy begereblyézze ezt az amúgy teljesen irreleváns bejegyzést az Automatika)….

Nem is azért nem küldtem el, mert nem tudtam kitalálni, hogy miről írjak. Akadt. Egyszerűen az bosszantott, hogy nem tudtam egy ép mondatot leírni, ami azt visszaolvasva sem tűnik teljesen otrombának. Csak kerestem a szavakat, de sehogy se tudtam leírni amit akartam — úgy ahogy akartam. Nem volt szabadon folyó és könnyen olvasható (mint ahogy szeretem azt hinni, hogy az amit magyarul írok az az)…

Még gyakorolni kell. Talán a legközelebbi hasonló oportyunitit már talán kihasználom, addig is maradok egy fizetetlen és kis hatótávolságú Apple-evangelista.

1 Időnként az IRC-csatira is benéztem, de töküres volt. Kár, a web2symp-en pedig milyen szépen ment… (Legközelebb majd talán élőben is ki kéne próbálni… Már csak valami körpöret háttér kéne ami állja a belépőt, meg egy laptop, hogy a konferencia citizen journalism részét is tudjam figyelni. Telhetetlen vagyok.)

A mai nap tanulsága

hogy ne használjunk shareware/hekkelt partícionáló programot, mert jól összerondítja a merevlemezt, és én keresgélhetek, hogy vajon melyik kétfloppis zseblinuxszal lehet kiolvasni belőle mintegy három év dokumentumait, képeit, zenéit. (eddig semelyikkel, bár meszebbre jutottam velük, mint az XP telepítőcd-jének hatalmas opcióválasztékával)

Azért némileg elgondolkoztató, hogy azért kellett alternatív lemezkezelőket keresni, mert a beépített, parancssoros (legalább a skinje profi…) segédprogram nem volt képes két NTFS-rendszerű partíciót összeolvasztani, merthogy az egyik “primary, bootable”. (no és akkor?)

Szóval most reménykedem, hogy majd majd valami komolyabb, Knoppix-szerű utility majd segít. Vagy a csoda…