P.: (komolyan odafordul hozzám): “Szereted a szakkolit?”
Én (beugratást vélek felfedezni, hezitálok): “Ööö… hát ez egy provokatív kérdés. Végül is nem rossz hely…”
P.: “És akarsz is tenni érte valamit?”
Én: “Persze, de csak akkor, ha nem jár sok munkával.”
P. (leteszi a sörét): “Nem akarsz pólókat árulni? Nagyon jó munka, nem kell csinálni semmit.”
Én: “Akkor miért nem tartod meg magadnak?”
P.: “Mert én már így is túl sok dologban vagyok benne, nincs rá időm. A legjobb az egészben, hogy szinte semmit sem kell tenned, csak beszeded a pénzt. És ami a legfontosabb, mondhatod azt, hogy csinálsz valami közérdekűt. Ha rád akarnak sózni valami munkát, te visszavághatsz, hogy de hiszen te pólókat árulsz.”
Én (még mindig bizonytalanul): “Végül is nem hangzik rosszul…”
P.: “Akkor gyere, odaadom neked a pólókat, meg a kasszát!”
Így tettem szert egy zsák emblémás kolis férfipólóra (M-es és L-es méret), amiből még egyet sem adtam el. Ez így nem mehet tovább.
Kétfordulós márketingkampányt tervezek:
- A/6-os méretű, gerillamarketing-jellegű cetlik kiragasztása feltűnő helyekre (ajtókra, de nem csak úgy, hanem rá a szobaszámra, konyhán mikró fölé, WC-ben piszoár fölé stb). Színe: narancs, esetleg (a nagyobb figyelemfelkeltés végett) Rajk-zöld
- (pár nappal később) A/4-es méretű felhívás (az előbbihez hasonló tipográfia, grafikai elemek), indokokkal, hogy miért jó pólót, és hogy csak tőlem érdemes és lehet venni.
Ami még nem világos:
- pontosan mennyit gyártsak a szórólapokból
- hogyan tudom megoldani a gerillamarketinges cetlik gyors és konspirált kihelyezését
- hogyan helyezzem el az adataimat a második plakáton (Gazsi javaslata: “ugyanitt disznó eladó, név, cím”).
Majd meglássuk, mi lesz belőle.

Hozzáadott érték