Tag Archive for 'reklám'

Blogvihar a blogtérben

Tényleg csak idő kérdése volt, hogy Handrás rátaláljon Litch, majd Szedlák Ádám/Kelt “különvéleményére”, arra viszont aligha lehetett számítani, hogy ekkora ellentámadást indít. Az első támadás óta eltelt nap alatt több fronton zajlottak a küzdelmek: A Worldshots-on két szálon, Handrás blogján, Az Onlinemarketingen, illetve Litch-nél.

A későn kelőknek gyors összefoglalás: Egyesek szerint éérdekes az a burkolt reklám, ami egyre gyakrabban tűnik fel az Index Tech rovatában megjelenő, Magyarósi Csaba által írt cikkekben: minden ésszerű magyarázat nélkül a bemutatandó termékkel párhuzamosan egy másik termék bemutatása is folyik: az XMS-től (Handrás almásboltjától) kölcsönkapott MacBook elmaradhatatlan kelléke minden cikknek, legyen szó akár Windows Vistáról, Microsoft egérről (ami állítólag Windows alól nem programozható – eléggé valószínűtlennek tartom, főleg hogy könnyen ráleltem a driverére is), akár Dell laptopról (aminek teljesítményének illusztrálásához feltétlenül szükség van Keynote-ban készült grafikonokra). A hangsúly a reklám burkoltságáról, a dolog etikusságáról, meg a cikkek, illetve a szerző hitelességéről azonban hamar eltolódott a személyeskedés irányába, miután Handrás lekispöcsözött mindenkit hatósugarában.

A dolog személyeskedő részét nem szeretném itt kommentálni, amúgy szerintem nem valami szimpatikus lépés az Index-XMS product placement-je, Handrás hozzáállása meg pláne. Fikázás helyett építő jellegű javaslatomat tenném közzé.

Magyarósi Csaba, a cikkek írója említi, hogy csak azért kell minden cikkhez kölcsönkérni Handráséktől egy MacBook-ot, mert nincs ideje Excelben vacakolni, hogy normálisan kinéző grafikonokat csináljon a cikke mellé. Helyette Keynote-ban ripsz-ropsz megvan egy (szerintem elég randa, de neki tetsző). Délután összedobtam egy közel olyan jó (legalábbis nekem tetsző) megoldást, tisztán HTML és CSS felhasználásával. Kis táblázat, ahol az adatmezőnél százalékban meg lehet adni, mekkora helyet töltsön ki a Csík. Teljesen szemantikus megoldás, szépen degradálódik CSS-t nem kezelő készülékeken, ráadásul abszolút alakítható. Két csík egymás alá helyezéséhez bőven elég, ráadásul nem is kell elszaladni az XMS-ig kölcsöngépért1. Valahogy így néz ki:

3DMark06 CPU
Dell XPS
1,717
Core 2 X6800
2,358
Készült HTML és CSS felhasználásával.

A grafikon markup-ját sörware/csokiware licensszel adom közzé, azaz bármit csinálhatsz vele, bárhol felhasználhatod, cserébe Majd Egyszer Ha Találkozunk fizetsz egy sört, vagy legalább küldesz egy tábla csokit. De akár MacBook-ot is szivesen elfogadok ;)

A bejegyzés elkészítéséhez használt Mac mini-t szüleimtől kaptam, a grafikon megírásához örökshareware2 TexMate-et magam töltöttem le.

1 Jelentem, újonnan feleannyiba se kerülő PPC-s minin is vígan elszalad a Keynote, sőt, annyi se kell neki, az Apple szerint mindössze egy 500MHz-nél erősebb G4-es procit kér, 256MB RAM-mal, 32MB-s videókártyával. Javaslatom Magyarósi Csabának: ha mindenképpen Keynote, beszeljukmac.com apróhirdetései között keressen egy régebbi G4-tornyot, eMac-et, ilyesmit, tisztább úgy sokkal. Kecske is, káposzta is.

2 Harminc naponta valamiért letörlődik a beállításait tartalmazó fájl…

“Ismer ön egy jó whiskey-t?”

(Gábor példátlan mennyiségű tea elfogasztása, karakter legépelése és egyhelyben leült órák után még mindig nincs kész a beszámolókkal, de megszakítja a munkát, hogy egy kicsit továbbvigye a japán vonalat…)

Azért mégiscsak jó valamire az az éjjeliszekrényen tornyosuló könyvoszlop: ugye volt az a japános, Bill Murray-s filmecske, amikor hősünk a karakterre jellemző átéléssel whisky-reklámot forgat – a japán piacra, japán szokások szerint, japán fogyasztóknak. Hogy az előadott szöveg mennyire nem kitaláció, arról olvassunk egy kis marketinges irodalmat:

“A Nikka Whiskey reklámjában például egy amerikai szopránt láthatunk áriázni a képernyő, majd a reklám végén – mintegy utángondolásként – látható a szlogen: “I know good whiskey – Nikka Whiskey” (…) A reklám hatására a márka forgalma mintegy 20%-kal megugrott, a spot pedig elnyert a japán reklámszakma legmagasabb díját.”

(Mahajan, Vijay – Wind, Jerry: Hatásos? A termékpozícionálási koncepció kiterjesztése a temék tulajdonságain és előnyein túlra. in: Marketing, mint a gazdaság hajtóereje (eds. Bauer András – Berács József) (2000), BKAE Marketing Tanszék)

Élsimítás

Minél többet használok Macet (no jó, osx86-ot), annál inkább megnő az igényem a sima (simított) karakterek, igényes tipográfiai megoldások iránt (rendszerszintű ligatúrák, ahhh). Tegnap megkaptuk az inernet-zh-nk eredményeit egy (gyaníthatóan) Excelből exportált pdf-ben, végigböngészem a persze eléggé átláthatatlan táblázatot (framekre 8,5 pontot puskáztam össze kaptam a 10-ből…), és miután megtalálom az eredményemet, becsukom az ablakot, és mintha friss, édes levegőt lélegezne be a szemem (a mixed metaphor a day…), a simított rendszer- és nemrendszerfontok egy teljesen más felhasználói élményt adtak. Még sarkosabb az élmény a Neptunnal, amiről régebben is tudtam, hogy a felülete bármilyen esztétikai-használhatósági norma szerint elfogadhatatlan, de azért ordítóan nyilvánvalóvá mégis csak OS X alól vált.

Sajnálom, hogy nem lehettem ott az UV-k búcsuztatójánál, annyi közöm mégiscsak lett a típusváltáshoz, hogy hétfő reggel egy új 19-essel mentem egy darabon egyetemre, úgyhogy kvittek vagyunk. Egy ravasz kötöttpályás-tipográfus prodzsektet eszeltem ki, de még utánakeresgélek, hátha valaki már előttünk lelőtte a poént.

Most megyek kvantitatív-kvalitatív analízist készíteni reklámszociológiára: megszámolom, hogy a régi Apple-reklámokban hány és milyen ember szerepelt. Jó munka lesz, az biztos.

Az ultimate reklám

Miközben aljas módon lurkölök a MacHeisten, és a tatai “szakmai” hétvégére készülök (szervezi: a Széchenyi “Szakmaiság” Szakkollégium), járok az Ikeába, ahol is ruharendszerezőt (nem *ruha rendszerezőt) vettem, szóval itt találtam meg a reklámnak egy olyan minden szempontból szélsőségig vitt példányát, aminek zsenialitásától és bátorságától előtt tátva maradt a szám:

“Megtetszett a sárga szatyor? Vegyél egy kéket!”

Merchandising

P.: (komolyan odafordul hozzám): “Szereted a szakkolit?”

Én (beugratást vélek felfedezni, hezitálok): “Ööö… hát ez egy provokatív kérdés. Végül is nem rossz hely…”

P.: “És akarsz is tenni érte valamit?”

Én: “Persze, de csak akkor, ha nem jár sok munkával.”

P. (leteszi a sörét): “Nem akarsz pólókat árulni? Nagyon jó munka, nem kell csinálni semmit.”

Én: “Akkor miért nem tartod meg magadnak?”

P.: “Mert én már így is túl sok dologban vagyok benne, nincs rá időm. A legjobb az egészben, hogy szinte semmit sem kell tenned, csak beszeded a pénzt. És ami a legfontosabb, mondhatod azt, hogy csinálsz valami közérdekűt. Ha rád akarnak sózni valami munkát, te visszavághatsz, hogy de hiszen te pólókat árulsz.”

Én (még mindig bizonytalanul): “Végül is nem hangzik rosszul…”

P.: “Akkor gyere, odaadom neked a pólókat, meg a kasszát!”

͍gy tettem szert egy zsák emblémás kolis férfipólóra (M-es és L-es méret), amiből még egyet sem adtam el. Ez így nem mehet tovább.

Kétfordulós márketingkampányt tervezek:

  1. A/6-os méretű, gerillamarketing-jellegű cetlik kiragasztása feltűnő helyekre (ajtókra, de nem csak úgy, hanem rá a szobaszámra, konyhán mikró fölé, WC-ben piszoár fölé stb). Színe: narancs, esetleg (a nagyobb figyelemfelkeltés végett) Rajk-zöld
  2. (pár nappal később) A/4-es méretű felhívás (az előbbihez hasonló tipográfia, grafikai elemek), indokokkal, hogy miért jó pólót, és hogy csak tőlem érdemes és lehet venni.

Ami még nem világos:

  • pontosan mennyit gyártsak a szórólapokból
  • hogyan tudom megoldani a gerillamarketinges cetlik gyors és konspirált kihelyezését
  • hogyan helyezzem el az adataimat a második plakáton (Gazsi javaslata: “ugyanitt disznó eladó, név, cím”).

Majd meglássuk, mi lesz belőle.