Az Indexen nagyon szerethetik a magyarországelpusztítós történeteteket: először Tóta W. publikálta az Eljövetel c. 0. típusú találkozás-sztorit, mintegy utat törve az össze-vissza elvarrt szálakból ítélve gyanúsan szerkesztőségikontribúció-szagú (vagy hogy is mondják azt, amikor egy regényt vagy bármi mást több emberke ír?) A sas leszálltnak. (SPOILERS FOLLOW) Azon túl, hogy nyilván szeretik (szeretnék?) felrobbantani a Szent István Bazilikát (ne gondoljunk, legfeljebb csak másodszorra rosszra! ld: Eco arról, hogy csak azért írta meg a Rózsa nevét, mert szeretett volna meggyilkolni egy papot), most tegyük a kezünket a szívünkre: nem éreztük még sose idegennek azt, hogy a (jellemzően USA-ban játszódó) akciófilmekben a gonoszok a vöröstéglás bérház (HUN: panelház) tűzlépcsőjén (HUN: szemétledobó??)keresztül menekülnek? Hangozhat-e el kis hazánkban olyasmi egy rendőrfőnök (HUN: r.főkapitány) szájából az elkövetők menekülését megakadályozandó, hogy “Zárjuk le az összes kikötőt!”. (HUN: Tihanyrév-Szántód?) Látunk-e a magyar utcákon hatalmas autókban ücsörgő és fánkot zabáló rendőrpárost, rengő hastól feszülő fekete egyenruhájukon csillogó jelvénnyel? Ugye hogy nem! Így gondolták ezt az Indexen is, de ők nem csak siránkoztak, hanem tettek is valamit: megírták a sajátságosan magyar sztorit a 24 óra mintájáta elnökkel, terroristaelhárítókkal, szerb gazfickóval, WC-re soha ki nem menő ügynökokkel stb.
És ebből a szempontból tulajdonképpen igazuk is volt: az emberek többségét valószínűleg jobban érdekli, hogy ott, ahol (kis túlzással) mindennap járu, milyen sötét alvilági események zajlottak, semmint hogy az atlétatrikós kiugrott zsaru (Bruce Willis?) hogyan menti meg a világot: jobban érdekel a túszcsere a Lágymányosi híd, mint a Washington Bridge alatt, izgalmasabb, ha a gengszterek a Gellértben, nem pedig a Waldorf-Astoriában szállnak meg (most jó, hogy nem Astoriát írtam elsőnek), kifejezőbbnek érezzük Józsefvárost, mint Bronxot, a Kispipacs kocsmát mint (nem tudom, hogy hívják az amerikai lepukkant talponállókat, segíts Gazsi!). Ne feledjük, egy egész Mission Impossible-részt elvitt az, hogy egzotikus helyszíneken (Prága, London — “kézi irányítású kis európai országokban”, ahogy a főhős mondja; ennyit az amerikai prezidenciális berendezkedésről) forgatták.
De mint mindenütt, itt is csapdák leselkednek ránk: könnyen nevetségessé válhatunk (persze most éppen az volt a cél), ha Zalatnay Cinit hozatjuk ki a börtönből (bár kétségkívül mulatságos az a rész, amikor a köztársasági elnök — egyébként valós életbeli párjának viselkedését meg nem hazudtolva — kiszabadítása után azt hányja a rendőrök szemére, hogy miért is nem áldozták fel vilégbéke oltárán, majd ilyenekt mond: — és itt azért elszakadunk a valóságtól —: “Nem látta azokat a hatalmas dudákat? Egy üllő elférne bennük.”), az iráni terroristákat tigázos overállba bújtatjuk, hogy aztán egy csepeli csatornából bukkanjak fel kezükben hasadóanyaggal; érezzük, hogy ez egyszerűen gagyi. Ezért is lett vicces Linda-sorozat: kábítószert elrejteni egy ferihegyi csomagmegőrzóben?, fehér zsigulival üldözni a bűnt? — ugyan már. Talán Littkai “fiatal, de tehetséges humorista” Gergely volt az, aki egyik monológjábán összehasonlította a gyermekkorában látott Polip c. filmsorozatot, a tisztakezű, rettenthetetlen rendőrbírók és karakteres arcélű, kegyetlen keresztapák, korrupt kis zsaruk és pitiáner, primitív maffiózók világát az akkori magyar valósággal: volt néphadseregbeli tisztek és a szlovák szervezett bűnözés resztlije beakadós zárú (gyaníthatóan a lengyel piacon vásárolt) forinttal (nem dollárral vagy német márkával) teli aktatáskát ad át makkoscipős parlamenti képviselőknek, akik elnézik, hogy azok cserébe Ukrajnából rossz minőségű gázolajat hoznak be feketén, hogy azt marmonkannákba mérve fűtóolaj gyanánt extraprofittal továbbadják vékonypénzű kisnyugdíjasoknak. Hogy érezzük a különbséget…
De lehet még valami: ahogy sok gyermek egyszerűen szeretik a rendkívüli helyzeteket (nagy esőket, viharokat, hóesést, amikor nem kell iskolába menni stb), úgy akarnak a rögvalóságtól megcsömörlött indexesek elmenekülni az Amerikából nézve lepkef*ngnyi országból oda, ahol “spirits are brave, the stakes are high, men are real men, women are real women and small furry creatures from Alpha Centuari are real small furry creatures from Alpha Centauri.”
Hozzáadott érték