Tag Archive for 'twitter'

Twitter meg a hozzáadott érték (a közösség)

Változatos okok miatt durván egy hónapja visszaváltottam az eredeti Twitter.com-ra az eddig használt Turulcsirip helyett. Ez így önmagában persze nem érdemel meg egy bejegyzést, de egészen váratlan különbségekre lettem figyelmes az ofisál weboldal használata közben: teljesen más élményt nyújt a két szolgáltatás, annak ellenére, hogy a ’Csirip egyszerűen a Twitter egy apró modja.

Ha az elmúlt évben kő alatt éltél: a Twitter egy divatosan mikrobloggingnak nevezett szolgáltatás, amivel 140 karakterbe sürítve megosztod az ismerőseiddel, hogy éppen mit csinálsz, földön-vízben-levegőben (azaz weben, sms-ben, im-en is beüzenhetsz), és fordítva: azonnal értesítést kapsz arról, hogy a barátaid mit csinálnak. Az elmúlt másfél év hatalmas fad-je, a technofil geek közönség nem tud leszokni róla skálázási problémái ellenére. A Turulcsirip egy erre a szolgáltatásra épülő mashup (azaz nem klón): eredeti funkciója szerint a magyar nyelven üzenő/önjelentő felhasználókat mazsolázza ki, de ezen túl pár felhasználói élményfokozó is van benne az „eredetihez” képest.

És itt most főleg nem is a nagyobb rendelkezésreállást és a rövidített URL-ek feloldására, az emotikonkészletre meg a normálisan működő szövegdobozra gondolok. A twitter.com-hoz képest a csirip sokkal jobban alkalmas egy közösség kialakítására, illetve a meglevő kapcsolatok erősítésére. Visszagondolva az elmúlt bő évre, valószínűleg ez a szolgáltatás volt a legfontosabb elem, hogy összehozza azt a húsz-negyven embert, aki szereti azt hinni magáról, hogy releváns játékos a magyar weben. A Csirip killer funkciója a „barátkozós mód”, amivel a twitter alapfunkciója, az ismerősök követése/nem követése kiegészül azzal, hogy a követett ismerősök által követett felhasználók üzeneteit is látom. És mivel a rendszer alapból magába szippantja az újonnan érkező magyarul nyelvű felhasználókat, a közösség hamar felfedezi az új érdekes embereket. Instant visszacsatolás, növekvő felhasználói aktivitás, egyre szorosabb kapcsolatok, goto start.

Ehhez képest a twitter.com a fordítottját csinálja, valami egészen furcsa design decision miatt (gyanús, hogy nem bug, hanem valami mélyen félreértett feature) azokat az üzeneteket, amiket az ismerőseim írnak olyanoknak, akiket én nem jelöltem be, a rendszer benyeli, nem mutatja meg nekem soha. Kimaradok a beszélgetésből. A twitter.com a meglevő kapcsolatokat ápolja, kifelé viszont nagyon zárt.

Egyelőre viszont tök jól jön, hogy tudok nem-tudni arról, hogy bizonyos emberek mit csinálnak, még utalás-szinten se.

Joining the Conversation

Companies can now communicate with their markets directly. If they blow it, it could be their last chance. — Cluetrain Manifesto

Meglepő módon egy magyar nyelvű blogban se volt szó arról, hogy a Comcast (~UPC amerikaiaknak) hogyan használja (és sokak szerint él vissza) a Twitter adta lehetőségekkel.

Amikor pár hete Michael Arrington, önjelölt techbloggerkirály az internetszolgáltatás kimaradása miatt (és valami csirkéktől különösen) felhergelve betwittelte, hogy „FUCK YOU COMCAST”, húsz percen belül egy ügyfélszolgálatos felhívta, hogy miben segíthet. Kiderült, hogy figyelik a twitteren és a blogokon1 zajló párbeszédeket a problémák felderítésében.

Azóta létrehoztak egy twitter-felhasználót ComcastCares néven, hogy ugyanazon a csatornán tudjanak reagálni. Az elején gyönyörű flame volt abból, ahogy a Comcast ügyfélszolgálatos ugyanazt az üres dumát próbálta nyomni, mint amit eddig: Comcast Cares. How can we change your perception?

Nagyon hamar viszont személyiséget fejlesztett a ComcastCares. Valamennyit kieresztett a mögötte álló ember a személyiségéből. Kezd emberi hangon kommunikálni. Nem csak azt üzeni, hogy @joesixpack: tudjuk hogy szar kimaradások vannak a régióban2, dolgozunk rajta, hanem azt is, hogy @gijane: én is egy kétéves gyerekkel vagyok itthon. Elképesztően gyorsan reagál.

Még ügyesebb, még autentikusabban kommunikál a JetBlue, aki beépült az alphageek közönségbe, őt pedig elfogadták.

Tanulnak a nagyvállalatok is. Kicsit ijesztő mégis valamiért, amikor az arctalan nagyvállalat hirtelen emberi hangon próbál beszélni. Meg az, ahogy meghallgatja az emberek véleményét: belehallgat a (publikussága ellenére semmiképpen nem nekik szánt) beszélgetésükbe.

Vajon ki lesz az első vállalat itthon, aki emberként válaszol a problémáinkra? Vagy jó lesz nekünk ez egyáltalán?


1 direkt nem írom le, hogy blogoszféra, fizikai fájdalmat okozna

2 attól hogy igyekszik megütni az emberi hangot, még nem mindig sikerül.

Kávé, RSS, miegymás…

…ezzel a twitter üzenettel indítja a napot Benedek minden reggel délelőtt, vagy legalábbis amikor felkel. De mikor is van ez pontosan? A grafikon elkészítésének apropóját Benedek ma reggeli koránkelése (az utolsó csík vége kb) adta.

(Amilyen egyszerűnek tűnik ez a grafikon, annyira fájdalmas volt megcsinálni. Gondoltam, ez egy remek alkalom lesz kipróbálni az Apple táblázatkezelő programját, az iWork-höz bundlizott Numberst. Rosszul gondoltam: azon túl hogy lassú, megeszi a processzoromat, nem tudott grafikont csinálni időpontból (vagy én nem jöttem rá hogyan lehetne rábírni). NeoOffice se segített. Végül hosszas kínlódás után MS Office 2008 levarezolt bétája segített. Egészen meggyőző fejlesztések történtek, például ilyen pofás grafikont lehet vele csinálni. Jár a csoki Redmondba)

Twittervízió

Elnézést az IFRAME miatt, a SmartPants-idézőjel-helyrerakó plugin rakoncátlankodik és nem hajlandó elfogadni az idézőjelek escape-elését. Tényleg okostojás

Valami ügyes kis oldalszélre kirakható badge lesz belőle, a Twittermaps és (ezen keresztül) a Twitter adatait felhasználva, de ha van jobb ötleted, szólj. A legjobb ötlet kétszáz dollárt ér, de maximum nem adom be ;)

Heti jófejség

Megmutattam kispajtásaimnak, hogy hogyan lehet a jstor-t használni egyetemen kívül, amihez csak egy ravasznak nem is nevezhető lépés kellett: belőni egy VPN-t az egyetemi-könyvtári hálozathoz, és ezen keresztül aztán csoroghat lefelé a szakmaiság (és ilyen gyorsasággal nőhet a társadalmi tőkém).
Az ügynek két tanulsága volt:


  1. A (lenkenénis-)filozofikusabb: az emberek (incl. me) hajlamosabbak panaszkodni és sóhajtozni ahelyett, hogy utánanéznének a dolognak. Sokan jártak könyvtárba-Sóházba, hogy ott cikkeket válogassanak, feltegyék gmailre, és otthon kinyomtassák, holott a könyvtár honlapján már régóta fenn van ez a körbedrótozási metódus, és én is csak véletlenül bukkantam rá.

  2. Az almás-gyakorlatiasabb: új válságkezelési stratégiám van: ha valami nem működik, húzzuk le a semmibe (az obligát képregény-füstfelhő kíséretében eltűnik) és csináljunk helyette újat. Nekem háromnegyed órai kemény munka után sikerült így (és csak így) átállítani L2TP kapcsolatot PPTP-re (amit valamiért azóta sem ment el rendesen).


Ja meg regeltem Twitterbe: az eredmény elkeserítő — az első napi lelkesedés után a második nap már mutatkoznak a lustulás jelei. Ezért nem lettem sosem sorozatfüggő: egyszerűen elfelejtettem leülni rendszeresen mindennap a tv elé…

Unbejegyzés

Egy ideje már az egész blogoszférát két téma kergíti meg, hogy a Heroes majdnemképregény TV-sorozat milyen jó (és hogy hogy bírjuk majd ki április végéig, amíg szünetel a sorozat), illetve hogy a Twitter mennyire megváltoztatta az életünket (jó vagy rossz irányba, ezt bloggere válogatja), s hogy már élni se lehetne nélküle. Most amúgy lassan indulnak a magyar klónjai, aminek akár értelme is lehet — a Nagy-Twitter nem igazán bírja a terhelést.

Mindegy. Ezekről itt nem írok, úgyis mindenkinek a könyökén jön ki…




Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary
Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary