Hát igen, ennek kicsit konzervíze lesz: még hétfőn kellett volna ezt a bejegyzést megírnom, tegnapelőtt kezdtem hozzá, közben lassan hírértékét veszti. Ez van akkor, ha van jobb dolgom, mint hogy blogoljak arról, hogy milyen jó dolgom van… Úgy döntöttem, inkább kirakom így, bejegyzés0.5 beta, hamarosan újra meg fogom ígérni a gyakoribb frissítést, hátha most sikerül is betartanom.
Hétvégén pótszületésnapot tartottunk, ahol többek között kaptam egy fotóstáskát (finom utalás, hogy esetleg nem kéne csak úgy, laza mozdulattal satöbbi táskába dobni elpakolni a fotoapparátot, I get it) és sokegyéb apróság mellett (könyv, film, csoki) nagyszüleimtől két Borítékot.
…Amit én úgy értelmeztem, hogy menj, szeretnénk, ha vennél magadnak valami szép játékot! — így elhatároztam, hogy veszek magamnak szép játékokat. A Két Boríték tartalmát tehát elköltöttem egy Trust TB-2100 palatáblára meg egy Logitech QuickCam Chat USB Skype fantázianevű webkamerába. Ja meg egy defective-by-design USB-elosztóba (volt egy abszolút fölösleges műanyag bütyök az oldalán, ami miatt nem lehetett mellé bedugni mást, kicsi hardware hacking után — lemetszettem a fölösleget — egész jól működik)
Now, I know what you’re thinking: minek kellett mindazösszes ajándékba kapott Borítékot ilyen, legalábbis látszólag teljesen fölösleges butaságokra pazarolnom? Na ez az, amire magamnak se tudok jó választ adni, de legalább én nem szoktam ilyeneket kérdezni, s főleg nem magamtól. Mindenesetre így már hiperdivatos újmédiás játékos vagyok, aki mindig tudja hol van a törölközője. Már csak a Processinget kéne kellőképp’ kiismernem…
Ja meg így már tudok webcamba borotválkozni, majd a kész filmet youtube-ra feltölteni, mint a nagyok.
Hozzáadott érték