Igen, igen, igen!
Ezerszeres hurrá a 10.4.3 kextjeinek!
Ma délelőtt sikerült beüzemelni az ethernetet a Mac(?)-en is, úgyhogy most már zavartalanul levelezhetek, töltögethetek, rss-ezhetek, web2-zhetek és menőzhetek vele a koliban is.
bergengócia.net
Igen, igen, igen!
Ezerszeres hurrá a 10.4.3 kextjeinek!
Ma délelőtt sikerült beüzemelni az ethernetet a Mac(?)-en is, úgyhogy most már zavartalanul levelezhetek, töltögethetek, rss-ezhetek, web2-zhetek és menőzhetek vele a koliban is.
Pár napja új (félig-meddig) konvertet köszönthetünk a PC-s világból. Bár még nem értünk a kísérleti időszak végére, n+1 számú hardverelemmel akadnak még problémák (lásd korábban), a gondok nagyja szerintem kivasalható, s a gép pluszminusz használható állapotba hozható.
Érdemes megfigyelni a laptop paramétereit:
Intel Celeron M 1.6GHz, 512MB DDR2 RAM, ATi Radeon x200M videókártya, (ismeretlen gyártójú) DVD±RW/RAM1, AC’97-kompatibilis hangkártya, Realtek hálókártya, valamilyen SoftModem. Akkuidő kb. 2 és fél óra.
…tehát közel sem azonos súlycsoport, mint az Apple jelenlegi laptop-felhozatala. Mondjuk nem is kerül annyiba. Mielőtt feltelepítettük, nem reméltem olyan tyűdenagy teljesítményt a géptől, egészen az átállás előttig kedvenc almás cégünk azzal mosta a fejünket, hogy még a G4-es proci is elfenekeli a Pentiumokat. Ehhez képest, úgy, hogy a videókártyát egyáltalán nem tudja kihasználni, xBench alatt magasabb pontszámot ért el, mint a minim. (44 vs. 41 pont). Ha a videókártyával tudna mit kezdeni, jelentősen megugorna a pontszáma, a rendszer maga már így is sokkal gyorsabbnak tűnik mint nálam (bár ebben benne van az is, hogy itt már egy bő év kacata gyűlik).
Ugyanakkor nem hupirózsaszín a helyzet. A sok alkatrésznek mind le kell vadászni a meghajtóját (aztán kicserélni a device id-t ahol kell, stb), már ha kompatiblisek vagyunk. Végül is miért kéne n drivert fejlesztenie az Apple-nek olyan eszközökhöz, amik sose kerülnek bele saját dobozaikba. Ha vény nélkül kapható alkatrészekből készült a gép, örüljünk, hogy egyáltalán ennyire megy….
…És tegnap estig nagyjából örültünk is. Ez a hálókártya—wifi gubanc pont az a fajta bosszantó hiba ami szálkaszerűen beleragad az ujjunkba és egyszerűen nem tudunk vele mit kezdeni (ez elkerülhető ha valaki olyan elvetemült, hogy 1:1 ugyanazokat az alkatrészeket használja fel, amiket az Apple, de akkor már minek dzsunka, ha lehet eredeti, szentföldi, Designed in California?). Gyanítom, hogy akik OSx86-ot raknak fel gépükre, pont hogy nem az Apple-t lopják meg. “The first hit’s free”: egy szennyezett rendszert próbál ki a júzer, s közben rájön, hogy tényleg jobb, és elkezdi magát győzködni, hogy erre neki szüksége van s megérdemli (na jó, függés alakul ki, de ez már más csésze tea). És egyszer betelik a pohár, megunja hogy — például — nem támogatott a videókártyája, meg rájön, hogy ki tudja, a későbbi rendszerfejlesztéseket is fel tudja-e majd heggeszteni2, és (már ha megteheti) a sok bosszankodás helyett vesz egy igazit.
1 Az írási funkcióját még nem próbáltuk ki. A márkáját meg elfelejtettem megnézni, majd Gábor betoldja ide. (Gábor betoldja ide: Pioneer DVD-RW DVR-K16S)
2 A legfrisebb kernelek (amiket a 10.4.4 utáni frissítésekbe raktak bele) már csak a Core procikat támogatják, így a hekkelt változatban még mindig a 10.4.4 kernele fut. Így kicsit necces lesz a Leopard—OSx86 támogatás…
Fény derült a különleges összefüggés eredetére a wifi és az ethernet között: Umb3r70 a wifit ismeri fel ethernetként, és próbál DHCP-ről IP-t hozzárendelni, ami persze nem megy. Megoldást nem látok, a fórumok szerint az ethernetemet az OS natívan támogatja, nem lehet tehát mindenféle hekkelt .kext-ekkel operálni.
El is ment a kedvem a képfeltöltéstől.
Péntek óta így hívják a Macemet.
Persze a valóság nem ilyen szép: a hardver nem az igazi, szentföldi, designed by Apple in California, hanem egy pórias, amúgy kellemes és szép kialakítású Toshiba Satellite laptop. PC. Ízig-vérig. (milyen béna reklámszlogen lenne ez). A rendszer pedig rajta egy 10.4.6-os. Lehet vállat veregetni. Mert nem volt egyszerű.
Nehéz volt a megfelelő disztró kiválasztása (JaS?, Myzal?), nehéz volt a levadászása. Még nehezebb volt a patchelése (80%-nál megakadó torrent, demonoidos jelszó szerzése). (a particionálás, bootloader telepítés nem volt annyira bonyolult, de ez most nem illik ide).
Voltak örömteli várakozássel teli pillanatok, amikor azt figyeltük, vajon elindul-e az install, túljut-e az első, második, sokadik lépséen.
Voltak torokszorítóak, amikor az első install után kiválasztottuk a bootlistából az “Unknown Operation Systemet”.
Voltak elkeserítőek, amikor ezután a rendszer “HFS+
reading error”-ral állt le.
Voltak mulatságosak, amikor a második telepítés után valamiért az OS helyett a Windows indult el.
És persze voltak diadalittasak is, amikor először loginoltam az új rendszerbe.
Maga az OSX86-prodzsekt amúgy inkább sufnituningolók, ravasz rendszerprogramozók, kínai és nem kínai script-kiddie-k gyülekezete, akik szerint cool, ha az ilymódon felépített gépüket hackintosh-ként emlegetik, semmint holmi szeriőz, megbízható, minden hardvert támogató vállalat. Nemegyszer meggyűlt a bajunk a különböző compatibility issue-kal: nem működött a
A ma esti állapot, hogy
Kipróbálásra vár még:
Természetesen ki kell fejeznem a hálámat kollegának, aki bátorított, letöltött, segített, magyarázott és egyáltalán.
(ide akartam képet beszúrni, hogy nemcsak a levegőbe beszélek, de elfelejtettem az ftp-jelszót, úgyhogy majd holnap jönnek a képek a rendszerről és az optikai tuningról!)
Hozzáadott érték