Tag Archive for 'vizsga'

A vég kezdete

Egy órás késéssel ért fel ma reggel az IC — a kalauz mintha négyszáz méteren leszakadt felsővezetéket említett volna, vagy legalábbis hasonló okok miatt járhatatlanná lett a Rétszilas-Pusztaszabolcs szakasz. Rétszilasnál fél órát álltunk, jobbra egy vágánnyal a fél órával korábban indult pesti IC, balra egy személyvonat: gyanús, hogy ez a 04:53-kor induló volt. Sztálin Dunaújváros felé kerültünk, egy óra csúszás, emiatt nem tudtam jegyet beiratni ma. De legalább az ebédet a MÁV fizette.

Mától indul a Harmadik UV-hét, melynek keretében a megmaradt két tárgyat szeretném letudni. A nyáron előkerülő olcsó poént, az UV-villamos képének beillesztését most se hagyhatom ki. Ma tehát ezzel a képpel zárom bejegyzésemet, most visszabújok a Könyvek mögé, hadd áramoljon belém a tudás akadálymentesen, hogy átmeneti hordozóként holnap és holnapután eljuttassam azt a célállomására, az egyetemre:

UV (villamos)

Miért nem szeretek szóban vizsgázni?

(és főleg filozófiából)

Nálam egy szóbeli vizsga így néz ki. Korán kelek, hogy beérjek a meghirdetett vizsgakezdési időpontra. Mire felébredek, már megy is be az első pár ember. Elsők között sose szeretek lenni, nem akarok én lenni, aki kipróbálja a tanár hangulatát/tűréshatárát/vizsgáztatási szokásait. Legszívesebben középtájt megyek be, ilyenkor azonban elkezdek idegeskedni, s mindig a most bemenő után akarok menni. Amire rászánom magam, hogy na most már muszáj bemenni, teljesen ideges vagyok (a jegyzeteimet ötvenháromszor átolvastam addigra, már nem is látok), rajtam kívül alig van más versenyző, és a tanár is már nyűgös.

Ez történt tegnap is, ezek alapján ki lehet találni mennyire sikerült jól a tegnapi filozófia vizsgám. Úgy tűnik, nekem a filozófia alapból Akhillész-sarkom lenne, lásd még tavalyi sikeres vizsgaeredményem polit-filóból.

Július hetedikén újra találkozunk a tanárbácsikkal. Negyedikén pedig csak egy sima javító összeröffenés Bodor tanár úrral pszichológiából (a kettes se szép jegy).

Technorati Tags: , ,

Életjel

Éppen be akartam rakni az új sablont a blogra, lévén közgáz zh előtti nap (ó, a hagyományörzés!), mikor felfedeztem egy showstopper hatalmas hibát: minden szép és jó addig, amíg nem rakunk be képet a blogger segítségével. Szóval most emiatt kicsit morcos vagyok, pedig olyan szép lett volna…. (még mindig szép, de ha nem müxik rendesen, akkor sajna halasztva)
Viszont ha már így állunk, akkor leülök, írok egy kicsit arról, miért nem írtam egy hete.
Lusta voltam. Még mindig lusta vagyok, csak most éppen tanulni vagyok lusta.
Pedig történt egy-s-más a múlt héten, ha jól emlékszem, akkor volt:

  • Web 2.0 Symposium, amin virtuálisan jelen voltam, a Bentiek (magyar bloggeremberek) által létrehozott IRC csatornán, és ez nekem valamiért irtózatosan nagy szám volt. Szerintük (a “magyar A-list” szerint) nem volt olyan nagy szám a rütyő, meg nem is róluk szólt igazán. Ugyanakkor gondolom jól eső érzés tölti el őket, hogy kicsit valaki Kintről is odafigyel rájuk, mert a “blogoszféra” bár külföldön is eléggé saját farkába harapó kígyó, itthon pláne csak egymás között olvasottak a blogok: ugyanaz a jónéhány ember írja és olvassa a blogokat. Tematikus blog magyarul alig van, minimális látogatottságú énblogokból (lásd ezt pl, báááár remélem annál nehezebben vagyunk behatárolhatóak) viszont tömérdek. Nálunk a blog egyelőre tényleg csak nyilvános napló, nem mikroközösség-képző erő. Persze teljes mértékben igazságtalan vagyok, mert a blog-jelenség csak egy kis szelete a web2-lufinak (vagy mi is ez). ((szóval izé, lehet, kicsit eltévedtem és már nem is emlékszem miről akartam beszélni, de nehéz ilyen távolságból visszaemlékezni az akkor bennem felmerült gondolatokra – erről is szól a web2: azonnali feedback minden eseményről; mire ezt a hozzászólást elküldöm, a blogoszférában ez a téma már rég lecsengett. Mindegy, következő nekifutás novemberben lesz, addigra megnyerjük a lottót és veszek egy iBook-ot (no jó, ha megoldják az új gépek hőmérsékleti problémáit (értsd: hőálló ruházat nélkül ölbe lehet venni pl., akkor lehet szó mondjuk egy MacBook-ról. A fehér is jó lesz, nem vagyok igényes…)
  • előtte egy pszichó vizsga, ami annyira tetszett, hogy szerintem elmegyek még egyszer
  • voltam otthon majdnem egy egész hetet (keddtől tegnapig), jó volt kicsit a változatosság kedvéért otthon lógatnom a lábamat…
  • volt Zsuzsa nálunk, (a san diego-i keresztanyám, akit már megemlítettem korábban, mint Az iPod Behozóját)
  • vittem Subát párszor sétálni (tó körül, stb.) (Béla nem jött, szőre kopik nagyon)
  • feszített, sztahanovista ütemben megcsináltam a szoc szemináriumra a beadandó dolgozatot (amit ide nem fogok felrakni, legszívesebben elásnám egy épülő autópálya alá––csak mire lebetonoznák, ugye…)
  • megnéztem a három dvd-nyi Daily Show: Indecision 2004-t (ami jó btw, időnként rotflmao. legjobb kamu hírműsor)
  • ma pedig szoc vizsga, aminek a kérdéseit már jóelőre tudtuk. Lakatos tanár úr vizsgaidőszak szociológiájáról végzett félévenkénti felméréséről majd holnap írok szerintem, megér egy saját bekezdést.
úgyhogy busy indeed.
és most átcsapunk Önök Kértékbe (kb akkora a nézettségünk úgyis): melyik pontról kéne többet írjak? Ha nem válaszol senki, akkor átcsapok kevésbé énblogba, és írok egy pár maces bejegyzést mondjuk, mindenki nagy örömére. Vagy a Mornington Crescent-ről, aminek kicsit utánajártam.

blogunk csendes, újra csendes

elzúgtak látogatói.

De nem is ezért írok most ide… Kivételesen nem a két ceruzaelemmel működő statisztikai izéről jöttem ide beszélni.
Hanem például arról, hogy „helyreraktam” az internetet és most már rendesen jön a csapból. Kiderült, hogy valamiért be volt írva egy DNS szerver címe, ami tökfölöslegesnek, sőt, hátráltatónak bizonyult. Sose fogom már megtudni, minek is volt az a címe, miért írtam be még akkor, amikor tudtam, minek volt ez a címe, eddig miért működött, illetve most miért nem. De lényeg a lényeg, miután kidobtam a leggyengébb láncszemet, újra működik minden. És ez jó dolog.

Emellett ma kicsit (tényleg kicsit sajnos) tanultam is, a jövő hét hétfőn esedékes pszichó vizsgára.
Meg azon törtem a buksim, hogy a jövő hét szerdáig leadandó háromtól öt oldal hosszú szoc beadandómon tulajdonképp mi is legyen? Mert egyelőre nagyjából témám sincs. Illetve van egy (vagy két?) gondolatcsökevényem. Időm nagyon nincsen a tökölésre, egyelőre a csodára és/vagy múzsa csókjára várok.

Tegnap pedig sikerrel levizsgáztam kultantróból. Kicsit csalásnak, kozmetikázásnak érzem azt, hogy felvettem ezt a kurzust. Hogy ez majd felhúzza az átlagomat, „legalább egy ötösöm legyen”. Hogy visszaélek ezzel a lehetőséggel. (Másik oldalról nézve meg pont hogy élek egy lehetőséggel).
Szóval mindenképpen exploitation-nak érzem, kicsit adócsalás (ööö költséglefaragás, vagy hogy a fenébe hívják a számlákkal való bűvészkedés mindenféle loophole-on keresztül?) szaga van. Hát szerintetek, hogy egy kis interaktivitást csempésszek a monológomba? (nagyon web2 vagyok, ugye)

Célegyenes

Nagyon nagyon nagyon nagyon…. nagyon régen nem írtam ide. Mentségként felhozhatnám például azt a nem feltétlenül elhanyagolható tényt, hogy eddig nagyjából szusszanásnyi időm se volt két vizsga között, azaz nagyjából a következő állapotok között lebegtem:
1. tanul
2. úgy tesz, mintha tanulna
3. teát csinál
4. agyszünetet tart: hülye weboldalakat néz az interneten.
Most van egy kicsit nagyobb időközöm (szokatlanul sok időm a következő, egyben befejező) vizsga előtt, miután tegnap délután kiderült, hogy nem szombaton lesz a Mikroökonómia című barátságos tanegységből a vizsga, hanem ma volt. Úgyhogy nosza neki, hatalmas átcsoportosítások… A tankönyvet reggel fél négyre benyeltem. Aztán 11:15 vizsga, nem lett túl vészes végülis, ha amiket írtam, mind jók, akkor olyan hármas-négyes lett meg.

Más események: nem is tudom…. mintha egy végtelenített film menne körülöttem, monotónia, tanulástanulástanulás… Másra nem is emlékszem, hogy történne velem. Kolegák akikkel találkozom vizsgák előtt kérdezik hogy hol voltam bulizni.. És hát nem voltam sehol bezony. Csak szoba — konyha — egyetem.

Tegnap délután, mikor még nem is gondoltam arra, hogy ma közgázozok, gondoltam egy vadat és átrajzoltam a blogomat (BLOGOMAT 2000 felültöltős mosógép?). Játszik a gyerek. Illetve volt már pár üzleti megbeszélésünk BZS kolegával egy közelebbről meg nem nevezendő, de számunkra az aranykort elhozó projektről, amit most nem fogok ide leírni, mert eddig még nem volt egy olyan félkész ötletem, amivel ne untattam volna mindenkit, illetve amit a sok mesélés közben én magam ne untam volna meg. Úgyhogy egyelőre maradjon lepel alatt. Az a lényeg, hogy egy örökzöldet porolunk le. És jó lesz. Remélem.

Más. Nyílt szemben a Balassi Intézetben egy jó kis menüzős-büfés hely, tegnap ott ettem lasagnét/át (ki hogy szereti), ma valami delux krumplilevest, egy rakottbrokkoli-jellegű másodikat és egy csokis sütit cranberry (?) szósszal leöntve. 580 Ft-ért nagyon nagyon finom. Mondjuk megszomjaztam és vettem mellé aranyáron (250 Ft) egy Pepsi-Colát®, de még így is tök jó volt.

Na akkor ennyi. Holnap megveszem a Sherlock Holmes filmeket délelőtt, utána meg megpróbálom meggyőzni magam, hogy én igenis szeretem a politikai gondolkodástörténetet.

A szakkoli kér egy bizonyítványmagyarázást is majd, mikor mutatom az indexet, szerintem legalább arra kéne valami pofásat írnom, ha már nem sikerült olyan eszeveszettül jól ez a szemeszter (ha jól számolom, olyan 4,0 körül lehetek)

Az MTI friss híreiből

Gazsi ma fogta magát és átment társadalomtörténetből, ami bár nem biztos, hogy mindenkinek olyan váratlan csavarnak tűnik, e honlap olvasói jól tudják, hogy az utóbbi hetekben még a párna alá is betette volna a tankönyvet, ha párnával aludna. Méghozzá négyessel ment át, úgyhogy hurrá meg ováció. Esetleg bennmaradhatok majd a koliban, ha továbbra is tudom tartani a négyest :). Bár jobb lenne az ötös, most, hogy így belegondolok….Kezdhetek nekiállni a jognak meg a logikának, átnézni a társadalomstatisztikát, meg a pszichóhoz is hozzá kéne fogni.
Úgyhogy ma szeretem az emberiséget, az összes madárkát, akik nem csicseregnek, mert tél van, de azért együttérzek velük, meg brother sun, sister moon….
További híreinkben a busz visszaállt az eredeti útvonalára, ami nagyon meglepett engem, mert hogy én eddig nem is tudtam merre jár eredetileg. Felfele még csak-csak, de lefele szinte gyalog le kell menni végig, vagy várhatom míg körbevisz a busz, ígyisúgyis csomó időbe telik.

Holnap MatStat.
(4 down, 9 to go)

Most már tényleg mindjárt nekiállok….

Húzom-halasztom a Nagy Spurit (kezdek azért veszélyes lenni, már itt is társtöris szavakban beszélek….), ma még mindent át akarok nézni, esetleg még ki is jegyzetelem az Egészet, hogy holnapra fel legyek készülve. De még mielőtt nekiállok újra elolvasni a szöveggyűjteményből a kötelező szövegeket, pötyögök ide egy kis valamit (ja meg megigérem, hogy gyakrabban fogok írni ide, satöbbi satöbbi satöbbi, úgyse fogok).
Szóval egy kriszmösz-fíling-mentes téli szünet után, amit tanulva, de legalábbis állandóan tankönyvvel az ölemben töltöttem el, ma hajnalosan “újult erővel” tértem vissza a Nagyvárosba. Többet nem jövök hajnali IC-vel! Vonaton aludtam, Kelenföldön ébredtem fel, de majdnem sikerült meggyőznöm magam, hogy jó lesz nekem a Délipu is. Voltam azon a konzultációs órán, amin megírtam a puskát (Oké, szóval az van, hogy a MatStat-ra lehet vinni 1 db A4-es lapot, amire kézzel azt írok, amit akarok… Szóval nem nagy kunszt így már talán). Aztán ebéd a Goldmann menzán (apropó, mi a különbség a korhelyleves és a frankfurti leves között?), aztán ide koliba vissza, aztán felháborodás, mekkora rumlit hagyott maga után a szobatárs, még az én “térfelemre” is átfolyt, aztán kicsit pakolás, kicsi takarítgatás… Aztán kezdődik az időhúzás: nemrégiben jöttem vissza egy kis pihizős séta után – felmentem a Citadellára, rájöttem, hogy nem érdemes megnézni azt a felhőbe burkolt, büdös, esős várost, ami ott van alatta, és visszafordultam. Most meg ezt írom, de most aztán tényleg nekifogok a tanulásnak, de becsszó!

Analízis — sors bona, nihil aliud

Szólaljanak meg a fanfárok!
Üvöltsön a tömeg!
Menjen a füstgép!
Forogjanak a reflektorok!
Az önkívületi állapotban lévő szpíker pedig jelentse be:
“R. GÁBOR ÁTMENT ANAL͍ZISBՐL!”
és ha az örjöngő tömegtől még lehet érteni, tegy hozzá “NÉGYESSEL”. (bárki, aki meg akarná kérdezni, hogy miért nem ötössel, töltse le a feladatlapot).

Szóval véget ért egy felsőoktatási legenda a mai napon – legalábbis számomra. A sokat szidott analízis tantárgy mellé most majd bekerül hogy jó (4), és megkapom a 20 tmp-met. Nem lesz több “konzi” (hányok ettől a szótól) este 20.00-21.15, se a “keddi”, “szerdai”, “csütörtöki” demonstrátorok erényeinek és hibáinak összehasonlítása. Na meg elfelejthetjük Dr. Csernyák László e. (próbaidős) tanár kincstári poénjait (“kérem, ne izgassák egymást az óráimon! még nem jut a fejébe vér, azt’ nem tud figyelni!”) is.

Csak egy statisztika: (forrás: http://www.bke.hu/math/Vizsgak/vizsgak.htm)

átlagos pontszám: 13,33575318
átlagos jegy: 1,607079646

  jegy    db    az összes jegy -ban  
140471,5
26010,6%
3396,9%
4437,6%
5193,4%

(hasznos dolog ez a statisztikaoktatás…)

Fel a Lináris algebrára!

(persze most egy kicsit félve küldöm el, mert ha kiderül, hogy esetleg elcserélték az enyémet egy 0-pontossal, akkor nem fogom ennyire sajnálni a dolgot. Holnap du. 3-kor jegybeiratás!)

mindenkinek sok ilyen vizsgát!

Szóval már megint rég nem írtam, de azért elég unalmas dolog állandóan így kezdeni minden bejegyzést, úgyhogy nem is fogom többet így kezdeni, inkább azt fogom igérgetni, hogy ez után gyakrabban fogok írni.
Rendszerszinten történt egy olyan fejlesztés, hogy mostmár mi is meg tudjuk nézni, tulajdonképpen hányezer ember is nézi meg az oldalt. Ez egyelőre úgy néz ki, hogy “jé, 4. jé 5. jé 6. gazsi, ne refresheld állandóan” (nem biztos, hogy ezt most hirtelen el kéne mondjam, majd max G. kolega úr rám szól és úgy teszünk, hogy ezt nem is írtam le, és mindenkinek duplapluszjó lesz)

Olyan korán keltem ma, hogy tiszta karácsonyi képeslap-színvilág fogadott: kékesen sejlő friss hó, felkelő nap narancsszíne…..

Ma volt kultantró vizsga, ami tényleg olyan volt, hogy majdnem megkérdeztem: “tanár úr, nem akarna még egy párat aláírni?”. Elmesélem, nagyjából még emlékszem a pontos párbeszédre.
Szóval sorbanállás, emberek fülig vigyorral jönnek ki sorjában….. Bejutok, kis etnometodológiai kísérlet a részemről, az indexemért nyújtja a kezét, én azt hiszem, kézfogásra, aztán meg mindketten kapcsolunk és fordítva. With that sorted out, megkérdezte, hogy mit olvastam. Mondtam, mindenfélét. Gondolván, hogy itt a kultantró szakműveltséget kérdezi, mondom, hogy például a Boglár Lajos-os könyvet, amit meg lehetett venni. Meg hogy benn voltam általában az órákon, talán egyen nem voltam, ami elmaradt. Betegség miatt. Megjegyzi, hogy azon speciel ő se volt.
És visszaadja az indexemet, hogy köszönjük, kész vagyunk. (És nem is fájt a szuri! És még nyalókát is kaptam! :)

Aztán utána kószáltam a városban, voltam az Olvadó Váci Utcában, elsétáltam egészen az Odeon-ig (csak nézelődtem….), aztán végül elmentem a Mammut-ba, és ott a Match-ben vettem egy üveg bort a megadott értékben a kihúzott emberkének (a jövőnek illetve az esetleges beavatatlan olvasóknak: koliban nevet húztunk, mindenki vesz a másiknak valamit, közösségi kriszmösz happening, l. lennebb)

Aztán koliba vissza, kicsit kifújom magam, hamar hét óra lesz, nem is tudom hogy megy el az idő…. Egész szép ünneplősdi, talán jobb, mint a szokásos iskolás ünnepség, de az a kategória. Kaptam egy tábla fehércsokit és egy kicsi plüshóemberkét, azért aranyos… Borral se fogtam mellé, aszondta az emberke, hogy azt a fajtát szereti, úgyhogy oké. Nagyjából mostanig voltak ott emberek, beszélgettünk, szana meg szét…..

Még filózok, hogy szerdán menjek-e szoció zh-ra, legyek-e kamikaze. Holnap még tudok intenzíven tanulni, úgyhogy ebből a szempontból jó, meg túl is leszek még egy tárgyon, kevesebb marad januárra…
Hát.
Szerintem bejelölöm, egye fene.
Gentlemen, start your engines!

napi olvasmány: http://wired.com/news/games/0,2101,69848,00.html?tw=wn_story_page_prev2