Bizonyíték: A befektetők egyre elszálltabb és (innen nézve legalábbis) garantáltan csődbiztos elképzelésekre is lelkesen adnak pénzt.
Mint például a FON-nak. A FON igen nyomott áron ad el Linksys WIFI-router-eket, cserébe csak annyit kell tenni, hogy megosztjuk az internetkapcsolatunkat más fonerókkal (= FON felhasználókkal) és ú.n. Alienekkel (az olvasóra bízom, hogy fejben ‘űrlénynek’ vagy ‘idegennek’ fordítja-e). Sőt, lehetőséget ad arra is, hogy pénzhez jussunk az access point üzemeltetéséből: Bill módban (értsd Bill Gates, szemben a másik Linus (Torvalds) móddal) az idegenek hozzáférési napidíjának felét mi zsebelhetjük be (másfél euro/nap/fő).
A FON egy globális, közösségi alapú vezetéknélküli internet-hozzáférési hálózatot szeretne így kialakítani, de ez a cyberhippi elképzelés nem egy működő üzleti modell. Egyszerűen nem gazdaságos tizedáron eladni routereket, reménykedve abban, hogy később majd a felhasználók visszafizetik (ha egy nyílt forráskódú, GPL-licenszelt oprendszerbe pakolnak ellenőrzőprogramot, nem sokáig marad az benne). A másik oldalról nézve ez viszont egy kitűnő alkalom, hogy Fogd a router-t és fuss!
Én várok amíg kijön az új router, ami megengedi, hogy a család gépeit ne kelljen állandóan bejelentkeztetni vendég-accounttal minden egyes belépéskor. Addig is gyűjtöm az 5 eurót + nyolcat a csomagolási és postaköltségre.
Via Webisztán.
Tag Archive for 'wifi'
(Elképesztő. Miközben ezt a cikket próbálom írni, harmadszor száll el a böngésző, egyszer a Camino, kétszer a Safari, ugyanattól a Windows Media videókliptől. Tanulság: ne nyiss meg bejegyzés írása közben ugyanabban a böngészőben Yonderboi klipet a T-Online-ról, mert elúszik minden, amit írtál!)
Miközben akinek van egy csepp esze, Kapolcson fesztiválozik éppen, én itthon csücsülök. Az elmúlt pár nap alatt vezeték nélküli hálózat kialakításán bajlódtam az Internet-eléréssel rendelkező, a lakás egyik sarkában csücsülő PC és a másik végében levő két Airport-tal felfegyverzett Mac (Márton clamshell iBook-ja és az én minim) között, a kőleves-paradigma keretein belül. Mára sikerült a hálózatot nagyjából használhatóvá tenni, már csak pár bogot kell kisimítani. A történet egyik nagy tanulsága a már régről ismerős alapigazság, a Windows nem úgy, és nem akkor működik, amikor kéne. De ne rohanjunk ennyire előre…
Hálózatépítési rovatunk következik.
(v.ö. Budapest Wireless – Router Mac felhasználóknak) (Aminek a címét szerintem kötőjellel (így: Mac-felhasználóknak) kéne helyesen írni, de a rezidens grammar nazi majd belémköt, ha esetleg tévednék)
Step 1: Hardware
Bár az összes világok legjobbikában bizonyára routert vettünk volna, hiszen ez a legkényelmesebb megoldás, szűkös erőforrásaink miatt (csóró diákok lévén, én és Márton, a költségek felezésében egyeztünk meg) ezt a lehetőséget ki kellett zárnunk. Mac-es fejjel gondolkozva naívan úgy gondoltam, elég lesz egy egyszerű USB-s kütyü (dongle) a PC-be (vagy esetleg PCI-s, bár nem tudom, van-e egyáltalán üres slot), aztán egy ad-hoc hálóról (azaz router nélkül, a gépek egymás közt) osztjuk majd meg a netet szépen. Azért voltak kétségeim afelől, vajon az ad-hoc hálózat létrehozásának képessége valami spéci dolog, vagy a wifi-standard (IEEE 802.11,satöbbi) része, főleg miután rövid piacfeltérképezés után az Első Boltban Ahol Megnéztem egy pár USB-kütyü hátára rá volt írva, hogy “tud ad-hoc-ot is”.
Összesen két boltban néztem meg a kínálatot, az első a Media Markt volt, amiről tudva levő, hogy piszok drága és nem érdemes egy fillért sem ott elkölteni, egyszerűen arra jó, hogy viszonylag személytelenül tudom végigbogarászni, nagyjából miket lehet “manapság” megvásárolni. Mikor megláttam, hogy a legolcsóbb kütyü 8000 Ft, kicsit megijedtem, hogy az egész behálózási projekt sikertelenül fog zárulni. A másik helyen, a Mistral-ban viszont 4000 Ft-ért kínáltak viszont egy Surecom® márkájú kütyüt, amiről a méltán népszerű Surecom vállalat oldalán azt írták, hogy a készülék ad-hoc módra is képes. Végül Ő lett a mi Készülékünk: Surecom EP-9001-g, RALink chipsettel.
Gondolom ebből a bejegyzésből látszik, mennyire nem vagyok képben a modern kori számítástechnikában, főleg annak PC-s, rendszerbővítős, driverkeresős rétegében. Egyből nem is jutott eszembe egy számítógépes bolt neve se, a Mistral is csak később. Az utóbbi mondjuk 1 év alatt szinte kizárólag Mac-et használtam, a sötét oldallal nem sok kapcsolatot tartottam fenn. WiFi puristák bizonyára felszisszennének a bejegyzést olvasva, hogy hogy merek ilyen olcsó/bóvli USB kütyüt venni, de mint később meglátjuk, nem volt rossz vásár 4000 Ft-ért.
Step 2: DRIVER
De előbb még működésre kéne bírni, ami csak egy cseppet volt bonyolultabb, mint gondoltam. Ha nagyon szőrszálhasogató lennék, szólnom kéne a fogyasztóvédelemnek, ugyanis egy vékony ív angol telepítési útmutató volt csak a dobozában, magyar nem. De t.f.h. ez nem probléma, sokkal inkább az, hogy az angol telepítési útmutató, azon túl, hogy megmondja, hova kattintsak/kattinthatok, az egyes lépések jelentéséről nem ad felvilágosítást. Leírja, hogy választhatok “WiFi mode” és “performance mode” között, illetve “Windows Zero Configuration” és “RaLink Configuration” között, de hogy ezek mit is takarnak, hallgat. Mindegy, később végigpróbálom az összes lehetséges kombinációt. Feltelepít egy saját konfiguráló segédprogramot (bármelyik opciót válasszuk is), ami funkcióiban teljesen megfelel a Windows saját hálózatválasztó segédprogramjának (csak úgy néz ki, mintha Win3.1-ből maradt volna még meg), ami redundáns és csúnya megoldás, a két program bajszának összeakadását csak az akadályozza meg, hogy az egyik segédprogram inaktív, amíg a másiké az irányítás. De mindkettő fut, állandóan. Okos.
Egyáltalán nem ehhez vagyok hozzászokva, Mac-en azért nem akarják direkt kigáncsolni egymást a programok, nem szoktak párhuzamosan futni ugyanolyan feladattal ellátott alkalmazások. Olyan, mintha állandóan tódozni-foltozni kéne a Windows-t.
A bennem szunnyadó Mac-es felriad és gyorsan uninstallálom a CD-n kapott driver-t (főleg miután látom, hogy Add/Remove Programs-nál 90MB-os méretet mutat). Megnézem az Interneten, nincs-e egy egyszerű .inf fájl amivel mindenféle fölösleges tódozást elkerülve, a beépített hálózati segédprogramot tudnám használni.
Rátalálok a chipset készítőjének oldalára, ahonnan friss driver-t szedek le. Ugyanúgy néz ki, mint az előző (hiába, OEM – úgy néz ki, ehhez kell hozzászokjunk), de egy funkcióval gazdagabb: képes “Soft AP” üzemmódban menni. Nem teljesen ad-hoc, mert a Mac-eken bázisállomásként jelenik meg, mégis működik (nem úgy mint a Windows ZeroConfig, aminek a hálózati varázslóján 1. semmit nem tudtam beállítani – biztos innen a neve, 2. nem is fogták a jelét a Mac-ek).
Sőt, rövid keresés után rá kellett jönnöm, milyen jó vásár volt ez a kütyü: azon ritka kártyák egyike, ami képes Nintendo DS-re megosztani az internetet (mert bázisállomásként jelenik meg, nem ad-hoc hálóként).
Már ha működne.
Step 3: PLUG AND PRAY
Ugyanis a talált útmutatót akárhányszor is csinálom végig, a ‘net csak azért se hajlandó megosztódni. Pedig az útmutató szerint tényleg egyszerű lenne: csak bepipálom az Internet Connection Sharing-et a DSL csatlakozásnál, megmondom hogy a Wireless Connection-t szeresse, és bumm, így lesz a Chocapic. De csak nem lesz Chocapic. Nem értem, miért nem megy a dolog, így áthívom Gábort, nézzük meg, esetleg az ő Windows-os laptopja kap netet és csak a Mac-eket nem szereti. De nem, úgy se megy. A gépek kapnak IP-t, de se külső, se belső (!) címeket nem tudnak még pingelni sem. Furcsa mód viszont látják egymást hálózatban, sőt iTunes-ban egymás zenéit is. De pingelni nem tudunk. Erre ma sem találtunk magyarázatot. Ha esetleg valaki rájön, csokival jutalmazzuk (több helyes megfejtés esetén sorsolást tartunk közjegyző jelenlétében. Részletek az üveg nyakán.)
A fejezet rövidsége ellenére ezzel a résszel voltam legtöbb ideig elfoglalva, úgyhogy tessék lassan olvasni, hogy tovább tartson.
Step 4: DEUS EX MACHINA
Aztán felmerül bennem, mi van, ha az Internet Connection Sharing a ludas? Feltelepítek iziben egy proxy szervert (előbb AnalogX, aztán később váltok Proxy+-ra), beállítjuk Gábor gépét, s a legböngészőbb máris betölti a Kispad-ot. Van öröm és van boldogság.
Csak hát proxy. Most nem tudom letölteni a leveleimet (SMTP, POP3 – tudom, maradi vagyok, hogy levelezőprogramot használok…), nem megy a HTTPS, illetve random programok botlanak meg a számukra láthatatlan proxybeállításban és csodálkoznak, hol van a net (pl. ecto).
Láttam egy Kerio WinRoute nevű programot, ami a leírása alapján kiváltaná az Internet Connection Sharing-et, ami – bár shareware és 79 dollárt kérne érte a cég (egy router árát… hülyének is megéri), szerintem már belefér az abandonware műfajába: nem támogatják már és nem tölthető le a cég oldaláról. Lehet, kipróbálom azt, mit szóltok?
Összesen 4000 Ft-ba került ez a projekt, s pár nap fejtörésbe. Szerintem annyit megért.
(Egy Mac-felhasználó, akinek nem kell, hogy a routere fehér legyen. Csak ne telepítsen mindenféle segédprogramokat fölöslegesen.)
Ma is voltam kinn kollegánál (hú, nagyon nagy élmény fék nélkül göröngyös lejtőn lefelé gurulni, menekülve az eső elől! Próbáljátok ki!), megcsináltuk a netet, hogy ne csak a korszerű pc-n, hanem a technikailag és egyáltalán mindenhogy alsóbbrendű két Macen is lehesen internetezni. Bár ez így nem teljesen pontos: nem mi csináltuk meg a netet, hanem az gondolta meg magát és döntött úgy, hogy hagyja magát megosztani. Ld még a régi bonmot-t: “ A számítestechnikának nem a műszaki tudományoknál, hanem a teológiánál lenne a helye.” A gyártok persze sok csatát megnyertek (ilyen-olyan media centerek, “Klikkelj rá, Nagyi!”-kampány, relatíve gyors internet pozícionálsa: “tej, kenyér, szélessáv” ill. “nagymama a konnektorban” az egész nap a gép előtt rohadó, ISDN-en ircelő geekgyerek helyett), az informatika transzcendens része pedig visszavonult a hálózatépítés és -karbantartás mezeire, és ott pusztít igazán: Miért kap két egyazon hálózatban lévő gép teljesen különböző elejű és végű (subnet maskú) IP-címet? Miért látja egymást a négy gép a másik három iTunesát, és miért nem tudják pingelni egymást? És miért nem találtunk egyetlen szabadon hozzáférhető access pointot a Keszü warwalking közben? (fel akartam tölteni a Network Stumbler logját, de olyan szánalmasan kevés, hogy inkább nem).
Igazából akartam írni az új fekete iPod nanómról (::grin::), de ma este nincs kedvem még a kipakolásról készült képeket is feltölteni hozzá, úgyhogy tessék szépen várni, nagyon izgalmas lesz! (Gazsi: remélem, nem lövöd le a poént). Holnap reggel a kilométergyűjtőakció (hú tényleg, mennyi idő van még? Van egy csomó jegyem, de egyiket sem regisztráltam még) keretében Bp., szóval maradjon a vonalban, mindjárt adom (félre, halkan: Weiner elvtárs, magát keresik…!)
Elég messze van a médiabirodalom, hogyha sose ápdételem a szájtot. Ha tartalomelemzést végeznék arról, hogy mikről is esik szó itt, szerintem nagy része az írás hiányáról szólna. Ami nem jó. Ezen változtatni kell! Ha rám szavaztok, akkor a következő négy évben azon fogok iparkodni, hogy naponta legalább (!) egy új bejegyzés készüljön.
No ezen túl jelentős információk, címszavakban:
- itthon bekötődött az ádéesel, most is azzal játszik a gyerek, rákötöttem a Mac mini-t, ami most sugározza a netet az iBook-ra, amin most gépelek.
- ma hatkor, azaz nemsokára Toller bácsi lesz a keszüi közösségi házban vagy mifenében, amiről tudósítani szeretnék, s ezért vagyok még most is lenn vidéken… Holnap már Pesten lesz órám, amiről tervek szerint csak egy icipicit fogok késni.
- a múltkori tudósításom ugyanerre az órára nem volt jó, merthogy nem tudósítás lett, hanem valami egészen más… Nevezzük az egyszerűség kedvéért cikknek, de talán belefér a hírösszefoglaló kategóriájába is.
- ezt, mint már mondtam Márton gépéről, az iBook-ról írom, el is felejtettem milyen kényelmes billentyűzete van. Mondtam már, hogy imádom a laptop billentyűzeteket? Scissor-action, mint a cápás Powerbook reklámban (jujj, én is vajon annyira szakbarbár vónék/szeretnék lenni, mint a tipográfus filmkritikus, vagy a gazmat kolegák?)
- úgyhogy most kivételesen nagyon írhatnékom van. Kéne kitöltenem minta-angol nyelvvizsgákat (minta-angolnyelvvizsga? mintaangol-nyelvvizsga? minta-angolnyelv-vizsga? egyik rosszabb a másiknál!), de arra már nincs időm hogy egy egész olyat megírjak, egy óra múlva már pogromom van lenn a faluban. Ha meg nem sikerül elég érdekesre a tudósításom a mai eseményről, még 15-én biztos lesz valami kampányesemény…
- kokárdát már beszereztem, az előbb bányászta elő DSNY, de jobb szeretném ünnepelni a nemzeti ünnepet, nem jegyzetelni mindenféle politikusok beszédeit. Bár ezt sincs kedvem most jegyzetelni….
- No ennyit most.
Hozzáadott érték